Verssel gyógyulgasson, ha fáj

Versekbe öltöztetett érzelmeket szólaltat meg sajátos zenei világában Szirtes Edina Mókus vasárnap 16.30-kor a Gesztenyés kert nagyszínpadán. A műfajok közt bravúros biztonsággal zsonglőrködő előadóművész nem ismeretlen a hegyvidéki közönség számára, ám mint mindig, most is újat nyújt majd nekünk: ezúttal az általa megzenésített verseket hallhatjuk tőle.
Szirtes Edina Mókus érzelmekkel mélyen átitatott koncertje örömről, bánatról, küzdelemről és a mindent átfogó, mélységes mély szeretetről szól, amihez a szavakat magyar költők ismert versei adják. Néha túláradóan őszinte, néha hihetetlenül pörgős és játékos, de minden pillanatában magával ragadó, igazi örömzene, amelynek előadásában kitűnő zenészkollégái segítik őt.
Egyszer megkérdezték tőle, miért nem indul el egy népszerű televíziós tehetségkutató válogatáson, ami egy csapásra „országosan világhírűvé” tenné… Azt mondta, azért, mert nem szeretné, ha igény szerinti „fazont” gyártanának belőle, megrendelésre. Ezek a versenyek véleménye szerint nem arról szólnak, amit hosszú évek munkájából ő megmutatni kívánna, hanem arról, amit a piac diktál. A tehetség pedig nem áru, hanem felelősség.
Szirtes Edina Mókus azt állítja magáról, azért csábul el minden zenei irányzatnak, mert „gyári hibásan” szétszórt, figyelmetlen, valójában észre sem veszi, hogy egyik munkából keveredik a másikba. Hegedűművész diplomáját Szegeden szerezte 2002-ben, írt zenét a többi között a Szegedi Színkör, a Szegedi Kortárs Balett, Kováts Kriszta Színháza, a Baltazár Színház és a Magyar Rádiószínház számára, ő szerezte a 2010-es tűzijáték kísérőzenéjét is. Stúdiózenészként és dalszerzőként számos klasszikus és könnyűzenei együttes produkciójában, hanglemezén közreműködött, folyamatosan koncertezik is velük.
Saját zenekaraival – Fabula Rasa, Nomada, Blues B.R.Others – rendszeresen fellép itthon és külföldi világzenei fesztiválokon egyaránt. A Fabula Rasával az első Budapest Fringe Fesztiválon mutatkozott be, szakmai különdíjjal jutalmazták produkciójukat.
A művésznő 2004-ben Artisjus-díjat kapott, 2007-ben a nemzetközi Song Writing dalíró versenyen tizenötezer dalból a legjobb 14 közé választották szerzeményét. Tessék-lássék címmel megjelenő szólólemeze 2010-ben Fonogram-díjat kapott világzene-kategóriában.
„Átfogó élményt szeretnénk okozni, még csak nem is elsősorban zeneit, sokkal inkább az emberi érzésrendszerre, képzeletre vagy egyszerűen a szívre hatót – vallja. – Azért, hogy melegebb legyen ott bent, vagy hogy gyógyulgasson, ha fáj. Szerintem ez a feladata egy muzsikusnak: szolgálni az Embert. Ezt inspirálják a versek, amelyeket megzenésítettem. József Attila, Weöres Sándor, Szép Ernő… Magukért beszélnek. Elmondhatatlan gondolati és érzelmi vezetők. Azt gondolják, hogy a vers messze van. Távolra helyezik, olyan magasra, hogy csak sámlival lehet elérni. Pedig itt van közel.”