Apro_trukk_a_mindennnapokra

Apró trükkök a mindennapokra

„Ha egy mai asszonytól azt kérdezik, ki az udvarlója, sans gene elárulja, sőt dicsekszik vele. Ha azonban azt kérdezik tőle: »hogy csinálja ezt a remek tortát?« – arra azt feleli, hogy »csak úgy közönségesen«, vagy legjobb esetben hamis receptet ad. No bizony inkább elárulná bármely kalandját, mintsem féltett konyhatudományát.”
Egy derék nagyszalontai háziasszony és vérbeli nőszemély írta e sorokat a múlt század elején. Ellenben nem így állunk a konyhai életünket megkönnyítő fortélyokkal, azokat valamiért mindenki készségesen, bajtársiasan megosztja asszonytársaival. Nézzünk tehát néhány tárolási trükköt!
A sajt károsodás nélkül jól eláll a hűtőszekrényben hosszabb ideig is, ha zsírpapírral bélelt műanyag dobozba tesszük. A megkeményedett sajtot nyugodtan áztassuk friss, forralt tejbe, majd itassuk le a tejet róla, meglátjuk, újra friss lesz. (A tejben forralt sajt egyébként nagyon jól nyújtható; ha kipróbáljuk, mennyire, utána megkenhetjük körözöttel, snidlinges krémsajttal vagy juhtúróval. Eztán feltekerjük, majd erősen lehűtve kis csigákat szeletelünk belőle.)
A sajt vágási felületét úgy óvhatjuk meg a kiszáradástól, hogy egy darab fóliát helyezünk rá, majd búra alá tesszük – egyformán jó az üveg és a műanyag sajtbúra –, az így tárolt sajt nem szárad ki. Ha puha sajtot akarunk reszelni, fagyasszuk meg előtte a mélyhűtőben! (Rántott sajt készítéséhez is használjunk mélyhűtött sajtot, és mindenképpen kétszer panírozzuk be, oly módon, hogy kétszer forgassuk bele a lisztbe és a tojásba, aztán jöhet a zsemlemorzsa.)
Ha már a panírozásnál tartunk, arra is van néhány jó tanácsom. Bundázás előtt töröljük szárazra a húst, így a panír megtapad, nem válik le róla sütéskor. Ha kevés már a tojás, de újat nem érdemes felütni, pótolhatjuk egy kis tejjel. Különlegesen finom rántott húst készíthetünk, ha a zsemlemorzsát fele arányban sajttal helyettesítjük.
Ha a szokásos bundázás során (liszt, tojás, morzsa) még lazán felvert tojásfehérjében is megforgatjuk a húst, a zsemlemorzsa nem morzsálódik, nem ég le. Az olajban leülepedett morzsa megégését megakadályozhatjuk, ha a zsiradékba pár darab fogpiszkálót teszünk. A panírozást lehetőleg közvetlenül a kisütés előtt végezzük, mert a túl korán bundázott szeletek gyakran eláznak, mire kisütnénk őket.
A hússzeleteket ne sózzuk be előre, csak közvetlenül a panírozás előtt. A lesózott hús ugyanis levet ereszt, így a bunda nem tapad meg eléggé, sütésnél leválik. A májat bármilyen sütés előtt sózzuk be egy fél órára, s tegyük a hűtőszekrénybe, mert úgy nagyon zamatos, puha lesz sütés után.
Végül néhány ötlet a maradékok hasznosítására! A sült húsok zsírjából finom rántás készíthető. A maradék rizsköretet felhasználhatjuk rakott ételek készítéséhez. A füstölt szalonna bőrét soha ne dobjuk ki, minden olyan levesbe belefőzhetjük, ami füstölt hússal készíthető.
A tojásfehérje maradékát felhasználhatjuk panírozáskor, készíthetünk belőle habcsókot, gyümölcshabot, tehetjük felverve a mákos guba, vagy a máglyarakás tetejére is. Száraz kiflit, kalácsot felhasználhatunk a máglyarakás, mákos guba alapanyagaként is.
A leveszöldség maradékából franciasalátát készíthetünk. A sült és főtt húsok maradékát felhasználhatjuk hússaláták és hússal rakott ételek készítéséhez is. Kitűnő pástétomot csinálhatunk a megmaradt leveshúsból.
A legvégén pedig egy figyelmeztetés! Gombás ételeket, mákos vagy túrós főtt tésztának a maradékát soha ne tegyük el, ezekben ugyanis rövid idő alatt is ételmérgek keletkezhetnek!

(Kövesdy)