Keszuljunk_fel_a_muskatliosztasra1

Készüljünk fel a muskátliosztásra!

Az idén május 20-án lesz a hagyományos hegyvidéki muskátliosztás. Mit kezdjünk az apró kis növényekkel, hogyan lehet belőlük a tiroli parasztházak erkélyeit beborító virágáradathoz hasonló mennyiséget nevelni? Nem kell hozzá különösebb szakértelem, de azért vannak szabályok, amiket érdemes betartani, és a szükséges eszközök beszerzéséről sem szabad elfeledkezni.

A Hegyvidéki Önkormányzat egyik legnépszerűbb kezdeményezése a muskátliosztás. A kiválasztott nap – ebben az évben május 20-a – piros betűs ünnep a XII. kerület hobbikertészeinek naptárában. Ráadásul a nem kerttulajdonos szomszédok sem maradnak ki az akció jótékony hatásából, hiszen a sok ezer muskátli nagy része a teraszokat, erkélyeket és ablakpárkányokat díszíti egész évben – mindnyájunk örömére.
A muskátlipalánták felneveléséhez nem kell különösebb szakértelem, de azért vannak olyan szabályok, amiket érdemes betartani. Nem lehet például figyelmen kívül hagyni, hogy a növények egy kis maréknyi földben kezdték az életüket. Ahhoz, hogy gyökeret eresszenek, elég ez a földmennyiség, de a további fejlődésükhöz kevés lesz a tápanyag.

Két dolgot lehet tenni. Egyrészt, ha nem tudjuk azonnal átültetni a muskátlit, átmenetileg nevelhetjük a műanyag tálcában, de öntözzük tápoldattal, hogy ne álljon le a növekedése. Ebben az esetben az öntözést is sokkal komolyabban kell venni, mert a kis földlabda gyorsan kiszárad, különösen akkor, ha a fekete tálcát a tűző napon hagyjuk néhány órára.Keszuljunk_fel_a_muskatliosztasra2A másik lehetőség sokkal optimálisabb: ültessük át még aznap a növényeket! Ne tévesszen meg bennünket a tálcában lévő tőzeges talaj, ez a keverék jó a szaporításhoz, de a muskátli gyors növekedéséhez és gazdag virágzásához több kell. Válasszunk tápanyagban gazdag virágföldet, és lehetőleg keverjünk bele lassan oldódó műtrágyát. Ezzel a módszerrel hónapokra előre tudjuk biztosítani a folyamatos tápanyagellátást, egyúttal a dinamikus fejlődést.
Bár a növények ilyenkor még kicsik, ültessük őket viszonylag nagy edénybe, vagy erkélyládába, hogy elkerüljük a nyár eleji ismételt átültetés szükségessé válását. Ha megvagyunk a beültetéssel, akkor csak rendszeresen öntöznünk kell a palántáinkat, hogy minél gyorsabban fejlődésnek induljanak.
A trágyázás fontosságáról szólva mindenképpen említést érdemel egy hegyvidéki szomszédunk esete, aki bámulatra méltó muskátlikat nevelt a teraszán. Nyáron a fél utca a csodájára járt a hosszan leomló virágtömegnek, amelyben szinte keresni kellett a zöld leveleket. Amikor a titokról faggattuk, ő maga is meglepődve állapította meg, hogy igazából nincs titok. A nyári forróságban mindennap, egyébként két-, háromnaponta öntözte a ládákat, mást nem csinált.
Kérdeztük, hogy mégis mivel öntöz, mire megmutatta a tápoldatot – és ekkor derült fény a szokatlan jelenség okára: a muskátliknak szánt tápoldatot a rajta lévő ajánlás szerint elég lett volna néhány hetente hozzákeverni az öntözővízhez, ő pedig, tévedésből, naponta azzal öntözött. Az eredmény magáért beszélt!
Ebből a példából az a tanulság vonható le minden hobbikertész számára, hogy a muskátlit, különösen a futómuskátlit, nem lehet túletetni. Nincs az a tápanyagmennyiség, amit a nyári növekedési és virágzási időszakban ne tudna hasznosítani. Valószínűleg ez lehet a titka a tiroli muskátlizuhatagoknak is. Ne féljünk hát gyakran – még ha nem is naponta – tápoldatozni a növényeket a balkonládákban!
Furcsának tűnhet a tavaszi akció előtt a teleltetésről szót ejteni, de nyilván vannak, akiknek a korábbi években kapott muskátlijai szépen átteleltek a fagymentes, világos pincében, vagy lépcsőházban. Ezeket a növényeket bizonyára mindenki lelkesen visszateszi, vagy -tette a szabadba. Jellemző, hogy a teleltetett tövek kora tavasszal elkezdenek hajtani, de azokat a nyurga, világos hajtásokat érdemes lemetszeni a tavalyi hosszú vesszőkkel együtt. Ha átültetjük a növényeket, akkor ennek most van itt az ideje, ha pedig a földjükben maradnak, érdemes egy réteg friss földdel „megtrágyázni” őket.
Az áttelelt futómuskátlik kicsit kedvezőbb helyzetből indulnak, mint az osztásból hazahozottak, hiszen gyökereik átszőtték a földlabdájukat, de mivel nincs lombjuk, nekik is lassabban kezdődik a fejlődésük. Aztán ha megjelennek az első hajtások, gyorsan virágokat is bontanak, és az idén „született” társaikhoz hasonlóan tartósan virítanak egészen a késő őszi fagyokig.

(Barta)