Hangyák, legyek és egyéb nyavalyatörések

Jön a tavasz, titokzatos, eltéríthetetlen nyomvonalaikon megindulnak a hangyák. Tavaly oly rémesen özönlöttek, hogy már a mézesbödönben sem mertem mézet tartani, mert felháborító módon a saját ebédlőjüknek tekintették…
Most találtam meg „Vilma néni szakácskönyve” lapjain a százéves tapasztalatból leszűrt jó tanácsot: „ha a hangyák olyan helyen jönnek elő, ahol ételt vagy kenyeret tartasz, szórj oda 5-6 gerezd tisztítatlan fokhagymát és hagyd ott hosszú időn át…” Már most kiteszem, engem az idén nem fognak se el-, se meglepni!
A legelső enyhébb napokat éljük, amit onnan is tudhatunk, hogy máris támadnak a legyek. Az öregek úgy tartották, hogy a piaci legyek elkerülik azt a helyet, ahol erős huzatot lehet csinálni.
A Hegyvidék bizonyos részein újabban megint sok a patkány a házakban. Patkányokat és egereket könnyen csapdába csalhatunk, ha a csalétket rózsafaolajjal szagosítjuk.
(Eszünkbe jut a hamelni patkányfogó esete. A legenda szerint 1284-ben a patkányoktól hemzsegő Hameln szász városkába egy köpenyeges férfi érkezett, aki pénzért elvállalta, hogy megszabadítja tőlük a települést. Bár bűvös sípjával egy közeli folyóba csalogatta az állatokat, a kialkudott bér kifizetését megtagadták tőle. Az idegen ezért később vadász képében visszatért, és bűvös sípjával ezúttal 130 gyereket csalogatott magával, akik soha nem tértek vissza. Történészek már korábban sejtették, hogy a legendának valós alapja lehet, de a bizonyítékok hiányoztak.)
Lassan itt a tavaszi nagytakarítás ideje, ne feledjük: a szőnyeget úgy lehet kicsit felújítani, hogy elül-hátul átkeféljük ecetes vízzel. A festményeket nem szoktuk otthon megtisztítani, pedig lehet. Az olasz barátok régen egy nagy darab oldalas szalonnát megfőztek vízben, és azzal dörzsölték tisztára a képet, amit aztán tiszta vászondarabbal töröltek le.
Fekete bőrgarnitúrát tisztíthatunk szalmiákszesszel, ha felényi vizet adunk hozzá. Miután jól lemostuk ezzel a keverékkel, átdörzsöljük gyapjúszövettel, végül jól bedörzsöljük tojásfehérjéből vert habbal.
Mindig nagy gond az ezüstök fényesítése. Anyósom krétát tett az evőeszközei mellé, de sose tudtam meg, valóban attól voltak-e fényesek. Ékszerész barátom óva int a szidolozástól és egyéb brutális szerektől. Szerinte a tuti tipp: öt rész vízhez önteni egy rész szalmiákot, ebbe mártani az ezüsttárgyakat, jól megmosni, majd szárazra törölni őket.
Tintafoltot úgy távolítunk el, hogy nyers tejet csöpögtetünk a foltra, vattával felszívatjuk, végül szappannal kimossuk. Selyem tisztításakor „ha a krumpli levét higgadni hagyjuk, és átszűrjük, a selyemből szivaccsal kiveszi a piszkot”. Ne feledjük, hogy a selyemanyagot mindig nedvesen, a fonákjáról vasaljuk!
Most pedig abbahagyom az írást, mert azt olvastam, hogy az írótollat a munka végeztével nyers burgonyába kell mártani, akkor kétszer annyi ideig tart...

(Kövesdy–Sashegyi)