Hegyvideki_talalkozasok_Arkay_Bertalannal1

Hegyvidéki találkozások Árkay Bertalannal

A modern magyar építészet egyik úttörőjeként tartjuk számon Árkay Bertalant, akire két alkalomból is emlékeztünk tavaly: 115 éve született és 45 éve halt meg. Kimagasló műve az édesapjával közösen alkotott Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom. Életpályáját ezúttal leginkább hegyvidéki kötődéseit kiemelve tekintjük át.

Árkay Bertalan építészdinasztia legfiatalabb tagjaként született 1901-ben. Apai nagyapja, Árkay Sándor műlakatos iparművész 1869-ben költözött családjával Budapestre, ahol középületek kovácsoltvas díszítéseit készítette. Anyai nagyapja, Kallina Mór (1844–1913) számos eklektikus épületet tervezett a fővárosban.
Apja, Árkay Aladár (1868–1932) eklektikus építészként indult, de hamarosan a magyar szecessziós törekvések kimagasló képviselője lett. Élete végén fiával dolgozott együtt modern stílusban.
Árkay Bertalan egyetemi tanulmányait a Budapesti József Nádor Műegyetemen végezte el 1925-ben, majd édesapja irodájában kezdett dolgozni. Tudását Párizsban és Bécsben eltöltött tanulóéveivel gazdagította. Felfogása az eklektikus kezdetektől a szecesszión keresztül jutott el a modern-avantgárd irányzatokig.
Tervei alapján épült 1936-ban a Milánói Triennálé magyar pavilonja. Pályája végén műemléki rekonstrukciókkal és egyházi épületek helyreállításával foglalkozott. Festményeivel rangos külföldi tárlatokon nyert díjat. A Szépirodalmi és Művészeti Akadémiának 1937-től, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1941-től volt a tagja.
Templomépítészetében meghatározó a Római Magyar Akadémia hatása. A magyar állam 1928-ban ösztöndíjat indított az akadémián fiatal művészek részére. A neoklasszicizmuson alapuló stílus olaszosságával, modernségével és katolicizmusával kiválóan alkalmas volt mind egyházi, mind történelmi témájú művészeti munkák megvalósítására. Kimagasló műve az édesapjával közösen alkotott Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom.
Képzeletbeli hegyvidéki „Árkay-sétánkon” azonban előbb még érdemes egy pillantást vetni a Városmajor utca 54. alatt álló Kallina-villára, amit a névadója tervezett. Az emléktábla szerint 1896 óta itt éltek az Árkay család tagjai.
A Csaba utcán befordulva tárul elénk a park szélén álló templom épületegyüttese (a Városmajor utca 5. alatt). A harangtorony, a nagytemplom és a közösségi házként működő kistemplom több szakaszban és több stílusban jött létre.
A magyar népies szecessziós stílusú kistemplom, angol és finn romantikus hatással, 1922 és 1925 között épült Árkay Aladár elképzelései szerint. Befogadóképessége hamarosan kevésnek bizonyult, ezért új plébániatemplom tervezésével bízták meg őt, s ezt már fiával együtt végezte. Az első terv eltért az 1931-es új tervtől, amely nagyszabású, modern stílusban készült. Árkay Aladár halála után fia fejezte be a munkát.
Az alapkőletétel 1932 júniusában volt, 1933. június 4-én szentelték fel az épületet. A külön álló harangtorony, valamint a kistemplomot összekötő árkádsor csak 1936-ban valósult meg, szintén Árkay Bertalan irányításával. (A harangtornyot az alatta húzódó, beboltozott Ördög-árok elkerülése miatt kellett távolabb építeni a templom fő tömbjétől.)
A vasbeton szerkezetű, háromhajós csarnoktemplom travertin kőburkolatú, egymásba metsződő, álló és fekvő hasábokból szimmetrikusan építkezik, alaprajza téglalapba írható. Az épület két hangsúlya a főhomlokzat és a szentély, a templomhajó két oldalán négy-négy mellékkápolna helyezkedik el.
A társművészek alkotásai egyenrangúak az építészeti kialakítással. A főhomlokzat kapuzatát díszítő angyalok domborművei Ohmann Béla alkotásai. A szentélyben lévő öt magas ablaksávot eredetileg Árkayné Sztehlo Lili tervezte, Palka József és Johann Hugó mesterek kivitelezték.
A háború idején, az 1942-es bombatámadás következtében, a színes ólomüveg sávok összetörtek. A szentély üvegablakait több évtized alatt állították helyre, a templomhajóban három ablak rekonstrukcióját fejezték be mindmáig.
A szentély meghatározó elemei Aba-Novák Vilmos hatalmas alumíniumpannói az oldalfalakon. A főhajót diadalív választja el a szentélytől, ezt kétoldalt Pátzay Pál hat-hat apostolszobra díszíti. A főhajó legfontosabb ékességei Aba Novák Vilmos freskói, amelyek az alul bordás vasbeton födém kazettamezőit töltik ki. A freskók a Teremtés hét napját, Jézust, Szűz Máriát, az evangélisták, próféták és angyalok sorát ábrázolják.
A főhajó mennyezete alatt kétoldalt húzódó, íves síkú falat liturgikus jelképek díszítik. Az oldalkápolnákat összekötő – keresztúti – folyosót mindkét oldalon szobrok zárják le. A bal oldalon Boldogfai Farkas Sándor Lisieuxi Szent Teréz- és Ohmann Béla Szent Antal-szobra látható. A jobb oldalon a Molnár-C. Pál által festett Szent Imre-oltár és Kopp Judit Szent Ritát ábrázoló faszobra kapott helyet. A keresztút bronz domborműveit Götz János készítette.
Az épületegyüttes környezetében három műalkotást helyeztek el. Az 1942-es bombatámadás emlékét örökíti meg a becsapódás helyén felállított Szűz Mária-szobor, Antal Károly szobrászművész alkotása. Árkay Aladárnak állít emléket a fia által tervezett egyszerű oszlop és medence a kis- és a nagytemplom között. A nagytemplom előtti teret pedig a Mindszenty-emlékoszlop díszíti, amely azt a helyet jelöli, ahonnan a bíboros a világháború után az első engesztelő zarándoklatot indította.Hegyvideki_talalkozasok_Arkay_Bertalannal2A római iskola szellemiségét tükrözi apa és fia bizánci stílusban tervezett mohácsi Fogadalmi temploma (1926–1940), valamint Árkay Bertalan Balatonlellén 1943-ban, Kisbácsán 1957-ben és Taksonyban 1958-ban épült temploma. A városmajori templommal rokon Rimanóczy Gyula 1934-ben felszentelt pasaréti temploma, a Sándy Gyula terve alapján 1941-ben készült Győr-nádorvárosi evangélikus újtemplom és a Klemens Antal által 1942-ben tervezett csornai katolikus templom.
Árkay Bertalan a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott családiház-tervezője volt. Villaépítészetében meghatározó a Bauhaus. Ez az új, modern építészeti stílus 1919-ben jelent meg Németországban, lényege a célszerűség, a funkcionalizmus. Alapítója Walter Gropius volt az 1930-as években.
A hazai építészetben a nagy gazdasági világválság után racionálisabb igények fogalmazódtak meg, ezek találkoztak a Bauhausban nevelkedett és annak eredményeire figyelő fiatal magyar építésznemzedék felfogásával. Általánosan elterjedt a vasbeton, korszerűsödött a szakipar. Ez az időszak a modern építészeti kísérletek, alkotások fokozatos társadalmi elfogadásának kora is. Árkay Bertalan e szellemben tervezett lakóházai magas építészeti színvonalat képviselnek. Ilyenek a II., Virágárok utca 15., II., Branyiszkó út 32., II., Lepke utca 25. és a XI., Somlói köz 6. alatti villák.
A Hegyvidéken Árkay Bertalan terve alapján épült az Alma utca 2/c alatti műteremház is. A Virányosban a Dániel út 9. alatti kétszintes lakóház szintén Bauhaus stílusra utal, az emeleti télikert utólag készült el. A Zugligetben található az Árnyas út 18. alatti villa, a kétszintes, téglaburkolatú ház F. L. Wright építészetére emlékeztet. Középületei közül modern stílusával kiemelkedik a Rózsadombi Leventeotthon, a soproni OTI rendelő és kórház, valamint a sátoraljaújhelyi polgári iskola.
Tervezői tevékenysége mellett fontos Árkay Bertalan pályázati munkássága is. A legismertebb a „Szent Korona útja és Vitézek tere építészeti megoldása” elnevezésű pályamű, amellyel I. díjat nyert (ez a Petőfi híd, budai hídfő és az Irinyi József utca Október 23. utcáig terjedő szakasza – a rendezési terv csak töredékében valósult meg).
A második világháború után műemléki helyreállításokon dolgozott, ezek közül jelentős a váci székesegyház altemploma és a budapesti Szépművészeti Múzeum épülete. 1949-től nyugdíjazásáig a Középülettervező Iroda munkatársa volt. Ezt követően főként egyházi megbízásokat kapott, a többi mellett Cegléd, Hort, Gerjen, Polgár, Taksony, Győr-Kisbácsa, Héthalom római katolikus templomainak tervezésére vagy helyreállítására. Festményeivel ebben az időben is komoly külföldi tárlatokon vett részt.
Árkay Bertalan az első és a második világháború utáni időszak építészetének szinte minden olyan megnyilatkozásában szerepet vállalt, amelyben az építészet mint művészet fejlesztési lehetőségét látta. Hatása tovább él napjaink templomépítészetében.
(Forrás: Rosch Gábor: A Hegyvidék épített öröksége, II. kötet; wikipedia.hu; wikipedia.org; Ritoók Pál: Városmajori plébániatemplom története – tanulmánykivonat.)

 

Összeállította: Beöthy Mária építész