szSzenior_Oromtanc_nem_csak_idoseknek

Szenior Örömtánc nem csak időseknek

A tánc az emberiség egyik legfontosabb „találmánya”. Amellett, hogy ellazulást, boldogságot, szabadságot, azaz lelki feltöltődést nyújt, az egészséget is jótékonyan befolyásolja. Ezt ismerte fel majd’ negyven évvel ezelőtt egy táncpedagógus Németországban, és elhatározta, koreográfiákat alkot kifejezetten az idősebb korosztály tagjai részére, hogy ők is élvezhessék a tánc pozitív hatásait.

– Ráadásul a legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a tánc az egyetlen mozgásforma, ami nagymértékben segít megelőzni az időskori butulást és az Alzheimer-kórt – teszi hozzá Tóth Krisztina Apollónia Szenior Örömtánc-oktató, akivel a Hegyvidéki Kulturális Szalonban beszélgettünk, ahol január óta tart órákat.

– Mi a titka a Szenior Örömtáncnak?

– A tánc eleve boldogsághormonokat szabadít fel. Emellett ott van a zene: vidám, fülbemászó, mindenféle stílusú. Persze, ennél azért összetettebb a dolog. A tánc megmozgatja szinte az összes izmunkat, még azokat is, amikről azt sem tudjuk, hogy léteznek. Ezáltal erősít, javítja a koordinációs készséget, a tartást, a fittséget, és bármilyen furcsa, még a térlátást, a figyelmet, a gondolkodást is. A koreográfiák megtanulása, alkalmazása ugyanis koncentrációt igényel – nincs ennél jobb edzés az agy számára! Ezt néhány foglalkozás után már érzik is, akik az órákra járnak.

Tóth Krisztina szavait végig lelkes bólogatással erősíti meg két csinos és örökifjú hölgy. A 76 éves Kocsis Irén és a 67 esztendős Mészáros Mária a kezdetektől eljárnak a Szenior Örömtánc-foglalkozásokra. Amikor az oktató levegővételnyi szünetet tart, kapva kapnak az alkalmon, és azonnal átveszik a szót.

– Nagyon-nagyon jó idejárni! – kezdi Mária. – Mindig is szerettem táncolni, fiatalabb koromban is, bár igaz, ez teljesen másfajta mozgás. És Krisztina annyira aranyosan tanít… Olyan boldogan megyek haza egy-egy foglalkozás után, sokszor még akkor is dúdolok, táncolgatok! Sőt, azt veszem észre, hogy már attól automatikusan kihúzom magam, és jobb lesz a tartásom, ha tudom, nemsokára kezdődik az óra.

– Ez a foglalkozás lehetőség arra is, hogy emberek között legyünk – folytatja Irén. – Én nem akartam soha otthon, a négy fal között élni. Az a pár száz forint, amit fizetünk, megéri, hogy valóban boldogabbak, felszabadultabbak legyünk. Véletlenül, kíváncsiságból jöttem ide először, és itt ragadtam. Már az első alkalom is jólesett, érzem magamon, hogy fittebb vagyok.

– Ha már említették, hogy ez egyfajta közösségi élmény… Ismerkedni is lehet itt? Úgy értem, egyedülállóknak, egymással.

Erre mind felnevetnek, és azonnal tiltakoznak:

– Ez az egész nem erről szól! – mondja Mária. – Különben is, elvétve van csak férfi a csoportban. De nem is hiányoznak. Legalábbis a tánc élményéhez nem, hiszen itt a mozgás a fontos, az, hogy jól érezzük magunkat, nem pedig az, hogy kivel. Ez nem páros tánc – ez tánc önmagunkért.

Mária és Irén egymást túllicitálva mesélnek a tapasztalataikról. Folyamatosan fülig ér a szájuk, még így is, hogy csak beszélnek a táncról. Krisztinának szinte meg sem kell szólalnia.

Megtudom, hogy nem számít, ha valaki ügyes, vagy éppen botlábú, az sem, hogy tud-e táncolni, vagy még soha nem csinálta. Bárki bármikor bekapcsolódhat, biztos, hogy nem éri kudarcélmény. Már csak azért sem, mert a foglalkozásokon részt vevők a mozdulatok, a koreográfia mellett egymásra is nagyon odafigyelnek.

– Van ülőtáncunk is – veszi vissza a szót a sok dicsérettől kicsit meghatottan Krisztina. ­– Nem kell tehát lemondani a tánc jótékony hatásairól azoknak sem, akik mozgásukban korlátozottak, vagy nagyon idősek. Az egész igen laza, ugyanakkor kímélő, igazodik a szervezethez, a lépések is finomak, nincsenek ugrások, akrobatikus, pörgős elemek.

– Azért ne higgye senki, hogy csak csoszogunk, sokszor igenis gyorsnak kell lenni! – szól közbe öntudatosan Irén. – Egy-egy foglalkozás alatt, bizony, ki is izzadunk.

– Nem úgy kell elképzelni az órákat, mint egy könnyített gyógytornát, de azért nem annyira kemény, hogy ne tudná bárki végigcsinálni – mosolyog Krisztina. – Van csoportom, egy másik helyen, ahová egy kilencven év feletti hölgy is rendszeresen jár. Nemrég itt egy mozgássérült fiatalember csatlakozott hozzánk, és a csoporttagok olyan empátiával, toleranciával kezelik, annyira segítik, hogy minden lépés gyönyörűen megy neki. Ez is bizonyíték arra, hogy bárki számára elérhető a mozgás öröme. Bár napközben tartom az órákat, tehát csak azok tudnak eljönni, akik már nem aktív dolgozók, de nem kizárólag a nyugdíjasoknak ajánlott a Szenior Örömtánc. Sőt! A sok stressz, az ülőmunka, a szellemi fáradtság az aktív korosztály legnagyobb ellenségei. A tánc segítségével nemcsak megküzdeni tudnának mindezzel, de megelőzhetnék az ezekkel kapcsolatos későbbi problémákat is. Ha rajtam múlna, receptre írnám fel a táncot mindenkinek. Boldogabb és egészségesebb lenne a világ.

K. A.

 

A tervek szerint márciustól a Hegyvidéki Kulturális Szalon mellett a Virányosi Közösségi Házban és a MOM Sportban is tartanak Szenior Örömtánc-foglalkozásokat. A részletekről és az időpontokról lapunk programajánlójában olvashatnak.