„Az élet megalázta, a halál felmagasztalta”

Mindszenty Józsefet 1915-ben szentelték pappá. Szombathelyi egyházmegyés papként 1919. október 1-jétől Zalaegerszeg plébánosa lett. XII. Pius pápa 1944. március 4-én nevezte ki veszprémi püspöknek. Ugyanez év novemberében a harcok beszüntetését sürgető és a zsidóüldözés ellen szót emelő memorandumot intézett a nyilas kormányhoz, ezért letartóztatták. Sopronkőhidán, majd Sopronban raboskodott.
XII. Pius 1945. augusztus 16-án esztergomi érsekké nevezte ki. Egy héttel ottani székfoglalója után, 1945. október 14-én – mint az ország első főpapja – bemutatkozott a magyar ifjúságnak a budapesti Szent István-bazilika előtti, zsúfolásig megtelt téren. Részlet az ott elhangzó beszédéből: „És hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a valláserkölcs, támasza a nemzeti érzés; fiai és leányai pedig hívők és magyarok…”
A pápa 1946. február 24-én bíborossá nevezte ki őt a római Szent Péter-bazilikában. Mindszenty nyilvánosan szót emelt az 1947. évi választási csalások ellen és az egyházi iskolák 1948. június 16-i államosításakor; szembeszállt az egyházat és vallást üldöző új kommunista hatalommal, fellépett a nemzeti érdekekért és a társadalmi igazságosságért. Ezért Rákosiék félreállították: az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tisztjei – hazaárulás, kémkedés, összeesküvés és valutaüzérkedés vádjával – 1948. december 26-án őrizetbe vették az esztergomi prímási palotában, és Budapestre, az Andrássy út 60.-ban működő ÁVH-központba vitték.
Hat héten át rendkívül megalázó körülmények között, testi és lelki kínzások alkalmazásával tartották fogva. Vallatói, kínzói rendszeresen verték, napokig nem hagyták aludni. Az ÁVH nyomozói és a szovjet tanácsadók által előszeretettel használt pszichotróp szerek hatása alatt végül minden ellene felhozott vádat elismert. Az 1949. február elején látványosan megrendezett koncepciós perben életfogytiglani fegyházra ítélték. XII. Pius pápa 1949. február 12-én kiközösített mindenkit, aki részt vett a bíboros elítélésében.
Mindszenty különböző fegyházak magánzárkáiban raboskodott, majd súlyos betegségére tekintettel 1955-ben Püspökszentlászlón, később Felsőpetényben (az Almásy-kastélyban) őrizték. Onnan szabadították ki katonák és szabadságharcosok 1956. október 30-án. A forradalom utolsó napjaiban, október 31-től november 4-ig Budapesten tartózkodott. November 3-án nagy hatású rádióbeszédet mondott.
A szovjet támadás hírére november 4-én az Országházból, ahová Tildy Zoltán hívta be, az amerikai követségre menekült, ahol menedékjogot kapott. Ott élt 1971 őszéig, amikor is a Szentszék és a magyar kormány megállapodása értelmében nyugatra távozhatott. Először Rómába, majd saját akaratából Bécsbe, a Pazmaneumba ment. Kiadták emlékiratait.

A Vatikán keleti politikájának akadályát látta az emigráns esztergomi érsekben, ezért 1973. december 18-án kelt levelében VI. Pál pápa lemondásra szólította fel a sokat szenvedett bíborost, majd koncepciós perének huszonötödik évfordulóján, 1974. február 5-én – Mindszenty tiltakozása ellenére – megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. A bíboros a Szentszék általi megaláztatás ellenére folytatta pasztorációs útjait: 1974-ben Kanadában, nem sokkal halála előtt, 1975-ben Venezuelában és Kolumbiában látogatta meg magyar híveit.
Bécsben halt meg 1975. május 6-án. Kívánságának megfelelően – ideiglenesen – Mariazellben temették el. Sírjához a világ minden tájáról elzarándokoltak. Hamvait 1991. május 4-én hazaszállították, és az esztergomi bazilika altemplomában lévő érseki kriptában helyezték el. Sírján ez a felirat olvasható: „Az élet megalázta, a halál felmagasztalta.”
Ügyében a Legfelsőbb Ügyészség 1989-ben perújítási nyomozást rendelt el, a rehabilitációs eljárást hivatalosan 2012-ben zárták le. Csak 1996 őszén indult meg a hivatalos boldoggá avatási eljárása, ami még mindig folyamatban van.
Dr. Szederkényi Károly atya, a Farkasréti Mindenszentek Plébániatemplom akkori esperes plébánosa kezdeményezésére a Hegyvidéki Önkormányzat a Hóvirág utca és a Rácz Aladár út találkozásánál, a farkasvölgyi lakókörzet e szép helyén kialakított teret Mindszenty József bíborosról, a 20. századi katolicizmus nagy, karizmatikus alakjáról nevezte el. 2007 óta az 53-as autóbusz hegyvidéki végállomását is Mindszenty József bíboros tereként jelzik.
A Kereszténydemokrata Néppárt XII. kerületi szervezete és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség 2012-ben elhatározta, hogy – támogatók segítségével és adományok gyűjtésével – emlékmű állításával tiszteleg az akkor 120 éve született Mindszenty József bíboros emlékének a róla elnevezett téren. Felkeresték Pokorni Zoltán polgármestert, aki az ügy mellé állt. Így került sor Kontur András szobrászművész alkotásának 2013. június 13-i ünnepélyes felavatására magas rangú politikai és egyházi személyiségek, valamint nagyszámú hívő magyar ember jelenlétében. A szobrot Bíró László püspök szentelte fel.

Dr. Gaál Katalin Mária

Mindszenty Józsefre emlékeztek

Mindszenty József születésének 125. évfordulójára emlékezett a róla elnevezett téren álló szobránál március 24-én a Kereszténydemokrata Néppárt XII. kerületi szervezete, a Keresztény Konzervatív Egyesület, a Farkasvölgyi Baráti Kör és a Történelmi Vitézi Rend. Először a bíboros, hercegprímás szavait hallhattuk hangfelvételről: „Minden dicsőséget megérdemelnek csodálatra méltó hazaszeretetről tanúságot tevő fiataljaink, honvédségünk, munkásságunk, földműves népünk” – mondta Mindszenty 1956. november 1-jén a Szabad Kossuth Rádióban. A megemlékezésen dr. Gaál Katalin Mária, a Keresztény Konzervatív Egyesület elnöke Mindszenty bíboros életútjáról beszélt, majd dr. Szederkényi Károly gazdagréti plébános ünnepi gondolatai után Verőcei Gábor, a Farkasréti Mindenszentek Plébániatemplom plébánosa idézte fel a hercegprímás emlékét. Utalt a szobor mögött álló gótikus ívekre, amik a börtöncellát is az eszünkbe juttathatják, de a hívők a szentháromság szimbólumaként is értelmezhetik. Az ünnepség az emlékezés virágainak elhelyezésével zárult.

(ba.)