Haromnapos_jazztavasz1

Háromnapos jazztavasz a MOM Kulturális Központban

A programkínálatot még inkább a nézők igényeihez igazítva rendezték meg a második Get Closer Jazz Festet a budai oldal legjelentősebb kulturális fellegvárában, a MOM Kulturális Központban. A korábbi tapasztalatokat hasznosítva ezúttal három napon át minden este egy magyar és egy külföldi – igazi világsztár – együttes koncertjén tapsolhatott a közönség.
A megnyitón egy kis jazzes örömzene alapozta meg a hangulatot, amelyet a későbbiekben fellépő hazai zenészek, Kárpáti Dódi és társai adtak. Először Pokorni Zoltán polgármester üdvözölte a hagyományt teremtő rendezvényt, majd a fesztivált támogató Francia és Lengyel Intézet igazgatói méltatták az eseményt, utóbbi két lengyel fotóművésznek a jazz nagy előadóit bemutató kiállítását is megnyitotta. Kleb Attila, a Get Closer koncertiroda vezetője indította útjára a fesztivált.
A magyar zenészek mindhárom este a legendás basszusgitáros, Vasvári Pál emléke előtt tisztelegtek. Elsőként a Vasvári és Csepregi Gyula által 1989-ben létrehozott In Line „reinkarnációja” lépett fel, amely elsősorban az alapító atyák olyan veretes kompozícióit játszotta, mint a Pied Piper, a Dad vagy a Cheese and Wine. A hét főből álló zenekar autentikus játékát még hitelesebbé tette, hogy az alapítás évében született Vasvári Márton vette át édesapja hangszerét, a basszusgitárt. Emlékezetesek voltak Szaniszló Richárd virtuóz vibrafon- és marimbaszólói, Nagy János zongora-, valamint Zsemlye Sándor tenor- és szopránszaxofon-játéka is.
Felfokozott várakozás előzte meg az idei program egyik fő attrakcióját, a John Scofield Quartet fellépését. A legendás gitárművészt Miles Davis is felfedezte. Számos – egymástól olykor merőben eltérő – projektet mutatott már be, nálunk is többször járt.Haromnapos_jazztavasz2A koncert voltaképpen legutóbbi, Country for Old Men című lemezének bemutatója volt. Egymás után sorjáztak az amerikai country nagy slágerei, Hank Williams és Dolly Parton szerzeményei: az I’m So Lonesome, a Jolene, vagy olyan tradicionális dalok, mint a Wayfaring Stranger. A kíséretből kiemelkedett Sullivan Fortner, aki zongorán és Hammond orgonán játszott.
A következő esti műsor a Vasvári String Trio előadásával kezdődött. Az elnevezésnek megfelelően három húros hangszer csodás játékában gyönyörködhettünk: Vasvári Márton basszusgitározott, Birta Miklós gitározott, Frankie Látó hegedült. Különösen a fiatalon elhunyt lengyel jazzhegedűs, Zbigniew Seifert emlékére írott Vasvári-kompozíciók arattak nagy sikert.
Az igazi jazzbálványnak számító amerikai bőgős, Ron Carter több mint kétezer lemezen játszott, igazi stílusakrobata. Számos formáció fűződik az idén 80 éves művész nevéhez, ezek sorában is az egyik legérdekesebb a huszonöt évvel ezelőtt indult és máig tartó együttműködése Richard Galliano olasz-francia harmonikaművésszel – a Szajna-part és Harlem találkozása. Jóllehet, a francia dallamvilág dominált, de vérpezsdítő bluest is hallhattunk előadásukban, egy-egy számot pedig egyedül játszottak. Carter improvizációi és játéktechnikai bravúrjai a You Are My Sunshine című sztenderdben már a valószínűtlenség határát súrolták.
A zárónap hazai fellépője a Kárpáti Dódi Priváti Projekt névre hallgató együttes volt. A trombitás-zenekarvezető a Quimby révén közismert, de jazzformációjával is meghódítja a modern zene híveit. Zenéjükben nemcsak az elektronika, de a beszélt szöveg is helyet kapott (Méznyaló). Nagy élményt jelentett Szaniszló Richárd éteri vibrafonjátéka, Kőszegi Imre szenzitív dobolása és Vasvári Márton basszusgitár-kísérete a Vega Gringo című dalban.
A svájci-francia csodatrombitás, Erik Truffaz szinte már „hazajár” hozzánk, most is telt házat vonzott. A jazz és az instrumentális pop határán mozgó sokoldalú művész kvartettjével ezúttal is abban a modern, pszichedelikus, olykor „zúzósan” elektronikus zenei világban kalandozott, ami híressé tette.
Remélhetőleg jövőre, ugyanitt, ismét a műfaj legjobbjaival találkozhatunk majd a harmadik Get Closer fesztiválon!

Márton Attila