„Az eltűnt időnyomában” - A Hegyvidék hajdani üdülőközpontja

Felfedezősétánkat folytassuk a Svábhegyen és a Széchenyi-hegyen, a Karthauzi utcából indulva. A környéken 1937 és 1941 között, az átmeneti gazdasági fellendülés időszakában tizenegy szálló és társasüdülő épült.
A kor építészei tudatosan törekedtek egy összefüggő, modern idegenforgalmi övezet létrehozására. Ez az időszak az újszerű funkcionalista építészeti kísérletek, alkotások fokozatos társadalmi elfogadásának ideje is.
A kezelő részvénytársaság, valamint társasházi közösség szállodaként működtette az épületeket, közös étteremmel, társalgóval, drinkbárral. Minden apartmanegység központi fűtéssel rendelkezett. Valamennyi épület a korra jellemző vasbeton vázas szerkezettel épült, a modern építészeti irányzat, a Bauhaus szellemében fogant funkcionális és esztétikai elvek alkalmazásával.
Az erősen lejtő terep miatt az utcáról hidak biztosították a megközelítést. A gondozott kertekre néző oldalon az erkélyek, teraszok csodálatos körpanorámára nyíltak. A páratlan kilátás napjainkban is élvezhető.
Az üdülők három csoportban, egymás közelében sorakoztak, kettő a Karthauzi utca és a Melinda út mentén, a harmadik a Széchenyi-hegy fennsíkján. A Karthauzi utca 4/a szám alatti egykori Majestic szálló 1936–37-ben Bauer Emil terve alapján készült, építtetője Urbanovich G. Zoltán, a Fuvar Hitelintézet vezérigazgatója volt. A lapos tetős épület az utca felől egyemeletes, egyszerű megjelenésű, a kertre viszont négyemeletes, gazdag, erkélyes homlokzat tekint. Az oldalfolyosókról 24 apartman nyílt.
A Karthauzi utca 6. szám alatti Mirabel társasüdülő 1937–38-ban létesült. Ezt szintén Bauer Emil tervezte, 30 lakosztállyal.
Az Evetke utca sarkán áll a hajdani Lomnic társas-üdülőszálló, amely 1939-ben épült Démán Iván számára, Szőke Imre terve alapján. Negyvennyolc egyszobás apartmant tartalmazott, étteremmel, társalgóval kiegészítve.
A Melinda úton továbbhaladva három újabb üdülőszállót találunk. A 16-os számú, látványos Éden társasüdülő terveit Réczey Miklós készítette özv. Sándor Pálné és Fekete Manóné megbízásából. Az ötemeletes, íves vonalvezetésű épületet az utcához viszonyítva igen nagy szintkülönbséggel helyezték el. Bejáratához kör alaprajzú híd vezet, több emelet magas, karcsú pillérekkel bravúrosan alátámasztva, dr. Székely Hugó mérnök terve alapján.
Az épület középfolyosójáról 77 garzonlakás nyílt, az üvegfalú felvonó a legkorábbi „panorámaliftek” egyike volt. A tulajdonosok pályázatok során nyert támogatással 2016-ban példásan helyreállították. Ez a legszebb ház, azonban sajnos – a többi épülethez hasonlóan – helyenként itt is beépítették az erkélyeket, a legfelső szinten pedig utólag befedték a teraszokat.
A Melinda út 24–26. szám alatti Új Majestic szálló megjelenése – szerényebb kivitelben – hasonlít az Éden szállóéhoz. Rákos Pál tervezte Gerő István részére 1940-ben, 55 egy- és kétszobás lakosztályt tartalmazott. A 30–32-es szám alatti szálló 1941-ben épült Vajda Andor és Sós Aladár terve szerint, oldalfolyosókról nyíló 44 lakosztállyal. Elrendezése hasonló az előzőekéhez, de merevebb építészeti megfogalmazásban. Sajnos ezen az épületen van a legtöbb beépített erkély.
Az említett időszakban további szállodák is létesültek, például a Rege út 10.-ben a Rege Szálló, a 15. alatt a Gyopár Szálló, az Agancs úton pedig az Arosa és a Hargita üdülők.
A Svábhegyet szállodái a modern építészet „fellegvárává” tették 1937 és 1941 között. Az idilli világ azonban 1944 márciusában egy csapásra eltűnt. A Majestic, a Mirabel és a Kis Majestic a Gestapo főhadiszállásává vált.A kivétel nélkül társasházzá átalakított szállóépületek nagy valószínűséggel már nem állíthatók helyre eredeti funkciójuk szerint, többségük állaga romlik. Mivel a házak nagy része helyi védettségű vagy védelemre javasolt, indokolt lenne ösztönözni és segíteni a társasházi közösségeket, hogy pályázzanak anyagi támogatásra – az Édenhez hasonló – helyreállításhoz. A felújítást az eredeti állapot szerint kellene elvégeztetni, az utólagos erkély- és loggiabeépítéseket lebontatni, a műanyag előtetőket, a külső tokos redőnyöket, a szellőzőgépek homlokzati elhelyezését pedig lehetőség szerint megszüntetni.
Ha mindez megtörténne, a svábhegyi és Széchenyi-hegyi, modern stílusban épült, hajdani szállóegyüttes – eredeti funkciójának elveszítése mellett is – felidézhetné az egykori üdülőközpont fényét a Hegyvidék ezen összefüggő, különleges karakterű területén.
(Forrás: Rosch Gábor: Hegyvidéki épületek, 2005. [99–103. o.]. Ferkai András: Buda építészete a két világháború között [MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.]).

Összeállította: Beöthy Mária építész