Oktoberi_zsoltar_-_Luther_500

Októberi zsoltár – Luther 500

A hagyomány szerint Luther Márton ötszáz évvel ezelőtt, 1517. október 31-én tűzte ki a katolikus egyház megújulását szorgalmazó 95 tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ebből az alkalomból jelent meg Fenyvesi Félix Lajos Októberi zsoltár – Luther 500 című kötete, amelyet a jubileumi emlékév eseményeinek részeként a Hegyvidék Galériában ismerhetett meg a nagyközönség.
„A magukba-rogyók lángjára kosár borul, falára penész. De él, ki az eleven tűz fészke fölött jár”
– ezzel a Weöres Sándor-versidézettel mutatta be a szerzőt Petrőczi Éva. A József Attila-díjas költő szerint Fenyvesi Félix Lajosra illene a „művészeti diakónus” titulus, mert ő az augustinusi „amare amabam”, azaz a „szeretetet szerettem” embere. Ritka egyéniség, aki a másikban nem a negatívumokat keresi, hanem az értékeket, amiket igyekszik bemutatni. Emberszeretetről, művészi igényességről tanúskodó gesztusai nem pusztán embertársaihoz szólnak, hanem egyúttal az Istenhez való fordulás megnyilvánulásai.
„Az 1979-ben megjelenő Szívverések óta ez már a tizenhetedik kötete. A mostaniban versekből emelt emléktemplomot az ötszáz éves reformációnak és egy külön ciklusban magának Luthernak” – mondta Petrőczi Éva.
A versek többsége messze hangzó, hiteles, magasztos beszéd. In memoriam Luther Márton – A reformáció ötszázadik évére című kulcsfontosságú költeményében még sincs erőltetett ünnepelhetnék, van viszont lényeglátás, megértés, hála egy olyan ember iránt, aki sokak életét megváltoztatta.
Soraiból teljes hitelességgel bontakozik ki Luther, az apaszívű reformátor egyéniségének lényege, amely azért lehet eleven, mert világforgató tettei közben is menedék- és kéznyújtó ember maradt. A megpróbáltatások közepette is a gyengék, a keresők lelkének gondozója tudott lenni tetteiben és műveiben egyaránt. Tisztában volt azzal, hogy a tehetség, a hírnév, a javak mit sem érnek, ha azok birtokosa gőggubóba bábozódva, hideg öntudattal, lenézéssel, kíméletlen becsvággyal éli az életét – fogalmazott a költő.
Fenyvesi Félix Lajos segít nekünk megérteni az igazi Luther szándékait, indítékait, vállalásait, valamint azt is, hogy ne csak szobortalapra emelni, hanem megszeretni, és szívünkbe emelni is tudjuk őt. Külön erénye a kötetnek, hogy nem ad teret a felekezetek közötti vetélkedésnek, Luther életének fontos helyei mellett, például, a kálvinista egyház jeleseit is megidézi. A számbeli többség, persze, az evangélikus epizódoké, így jelenik meg a gazdag zenekultúra Bachtól a szerző szívéhez olyannyira közel álló zsoltárokig.
A könyvben helyet kap a Testvérsirató, amiben Fenyvesi a testvérére, az evangélikus lelkész Lászlóra emlékezik, akit Kádár János pribékjei halálra vertek. A vers nem ünneprontás, hiszen végtelen azoknak a szolgálatot vállaló embereknek a száma, akik a hittagadás évtizedeiben áldozattá váltak – emlékeztetett Petrőczi Éva.
Az ismertető után Császár Angela Jászai Mari-díjas színművész idézte fel a kötet verseit. Végezetül Fenyvesi Félix Lajos személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel, egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek a világban sokszor gyűlölködnek, de a könyv lapjain békésen megférnek egymással a különböző felekezetek.

M.