A_piskota_diszitese

A piskóta és díszítése

„Azért eszünk, hogy szerethessünk – én még mindig ennél az axiómánál tartok – vallotta egykor Bródy Sándor. – Azonban már kezdem megérteni az ellenkező alapigazságot is, rémlik nekem, hogy lehet az evést úgy is felfogni, mint öncélt. Enni érzéssel, érzékileg, fantáziával, szenvedélyes szerelemmel. Nagy kiábrándulások előtt és azok után én is kerültem már ilyen állapotba, de ismert, hírhedt, közös bűnöket miért vállaljak egyedül magamra? A katuska férfi el van veszve a nők szemében. És engem a legcsúnyább szakácsné még mindég jobban érdekel, mint a legfinomabb falat…” – kerekíti le Bródy az önkéntes gyónást.
A bűn, amiről beszél, maga az ősbűn. Ki ne érezte volna még nagy lelki tusák előtt vagy után, hogy az életét már csak egy darab sütemény mentheti meg? Ha már minden elveszett, az édesség maradt mint végső kapaszkodó, utolsó szalmaszál, amiben nem lehet, nem szabad csalódni.
Néhány tipp, hogy ez a menedékünk hibátlanul megmaradjon: lássuk a piskótát!
Ha belapult: amikor a piskóta közepe összeesik, üvegpohárral vágjunk lyukat a közepébe, így gyűrű alakú tortát készíthetünk. Hibátlan műalkotás!
Ha kiszáradt: szurkáljuk meg a tetejét hústűvel, majd locsoljuk meg konyakkal vagy rummal, és hagyjuk, hogy beszívódjon.
Ha megégett: vágjuk le az égett részeket, fordítsuk meg, és az alját vonjuk be mázzal a teteje helyett.
Ha felrepedt: vágjuk le a felső réteget, fordítsuk meg, és kenjük be krémmel.
Ha nem fért be a tészta a tepsibe, a maradékot tegyük hűtőbe, és használjuk fel palacsinta készítéséhez.
Letapadás ellen ajánljuk, hogy helyezzünk egy alumínium fóliacsíkot a tepsibe, mielőtt beletennénk a sütemény tésztáját. Ez nem engedi, hogy a tészta közepe – amely a legtapadósabb – a tepsi aljához érjen. Ha a tészta mégis leragadt, állítsuk a tepsit néhány percre nedves ruhára, majd próbáljuk meg ismét kivenni a tésztát a formából.
A formára, a tepsire is ügyeljünk! Az új tepsit mindig zsírozzuk be, és melegítsük 15 percig a sütőben, hogy ne rozsdásodjon meg a későbbi használat során.
A piskótát pamutcérna segítségével vághatjuk ketté, ha nincs kéznél tortavágó alkalmatosság. Tekerjük óvatosan a piskóta köré a cérnát, majd keresztezzük a végeit.
Ha hiányzik egy tojás a sütésnél, helyettesíthetjük egy teáskanál ecettel. Önkelesztő lisztet is készíthetünk oly módon, hogy két teáskanál sütőport összekeverünk 20 deka finomliszttel.
A tortadíszítéshez készíthetünk nyomózsákot házilag is, úgy, hogy egy műanyag zacskó sarkát levágjuk. Gyakori gond, hogy a máz lecsurog a tortáról. Ha a bevonás előtt porcukorral szórjuk meg a tetejét, akkor ez nem történik meg. Ha egy mokkáskanál glicerint adunk a fényes mázhoz, akkor nem lesz törékeny a dermedés után. Ha szűkében lennénk a porcukornak, adjunk hozzá egy kevéske finomlisztet.
A díszítéshez színezett cukrot is készíthetünk. Tegyünk egy nejlonzacskóba két teáskanál fehér cukrot és pár csepp ételszínezőt, kössük le a zacskó száját, és ujjunkkal dolgozzuk össze a színezőanyagot a cukorral.
Végül még két apró, de annál fontosabb trükk, ötletsziporka a díszítéshez! Zöldséghámozóval csokiforgácsot is készíthetünk. Előtte hűtsük le a csokit hűtőben vagy fagyasztóban. Ha különleges formát akarunk, olvasszuk fel, és öntsük ki zsírpapírra a csokoládét. Hűtsük le, majd vágjuk ki belőle, amit szeretnénk.
A másik ötlet a cukrozott virág. Igazi virággal díszíthetjük a tortát, ha előbb felvert tojásfehérjébe, majd porcukorba mártjuk, és így tesszük a torta tetejére. A cukrozott virág néhány napig eláll légzáró zacskóban.
Ezzel a kis fortéllyal együttesen támadjuk a szívet és a gyomrot. Mert ahogy Bródy Sándor még férfi létére is rájött: „A férfiaknak nem csak szívét, de még a gyomrát is az asszony regulázza.”

(Kövesdy)