Oreganyaink_fortelyai_az_oszi_nagytakaritashoz

Öreganyáink fortélyai őszi nagytakarításhoz

Hazatér az ember a nyárból, és rosszkedvűen nézi, hogy elkoszolódott a lakás. Itt az ideje az őszi nagytakarításnak!
Nagyanyámtól tudom, hogy a régiek mindennap ledörzsölték az ablaküveg tábláit újságpapírossal. Így minden por és piszok könnyedén lejött, és az ablakok mindig kifogástalanul tiszták voltak. „Ha ezt megszokod, ritkábban kell ablakot mosni, ezzel sok időt és fáradságot takarítasz meg” – mondta nagyanyám.
Volt még egy trükkje: meghámozott egy krumplit, és kettévágta. Azzal dörzsölte le a piszkot az ablakról, utána tiszta vízzel leöblítette, és szarvasbőrrel szárazra dörzsölte. Ha mész- vagy festékcseppek voltak az üvegen, erős ecetes vízzel mostuk, így eltűntek a szürke, fénytelen helyek, és az ablak a tiszta vízzel való öblítés után ragyogó fényes lett.
Persze, minden régi trükknél van még rémesebb. Nagyanyám szent borzadállyal mesélt az ő öreganyjáról, aki iszapolt (megáztatott) krétával dörzsölte be az ablakot, aztán puha ronggyal lesúrolta, amikor megszáradt. Állította, hogy ennél tökéletesebb nincs, úgy ragyogott az üveg, mint a gyémánt.
Ha a fiók nehezen járt, bekentük az oldalát szappannal, és nem volt vele több bajunk. Nagyanyám valóságos boszorkány volt, még a megvetemedett asztallapot is ki tudta egyenesíteni: egy rész glicerinhez két rész metilalkoholt kevert, azzal dörzsölte be.
A kényes bőrbútort lefölözött tejjel vagy felvert tojásfehérjével tisztítottuk, a fénytelen bőrbútort olaj és ecet keverékével frissítettük fel, kicsit állni hagytuk rajta, majd letöröltük és átdörgöltük. A friss tintafoltot citrommal dörzsöltük ki, a zsírfoltot kristályvízzel vagy benzinnel szedtük ki a bőrből.
A legkényesebb feladat a bútorhuzatok tisztán tartása. Egyetlen mai tisztítós sem tudott tanácsot adni.
A gobelin ülőbútort nem szabad kikefélni, csak benzinnel, szálmentén, óvatosan végigdörzsöljük, és újra szép lesz. A brokáthuzatra csak legyint a tisztítós… pedig kár lenne még újrahúzatni! Öreganyánk erre is tudott megoldást: lekefélte a bútort, s jól beszórta benzin és magnéziumpor keverékével, amit puha rongyocskával beledörzsölt, majd 10-12 órát rajta hagyta, mondjuk, egész éjszakára… A végén tiszta, puha kefével végigkefélte.
A lenyomódott plüsshuzatot tiszta kefével megnedvesítette, aztán 5-10 centire forró vasalót tartott fölé. A gőztől a lenyomódott rész felállt. A plüsskárpitot nedves ruhával átdörzsöltük, majd tiszta, száraz vászonronggyal áttöröltük.
Állította, hogy piszkos bútor ledörzsöléséhez nagyon jó szer a savanyú káposzta is, vagy annak a leve. Olyan lesz utána, mint új korában.
A zsír- és gyümölcsfoltot könnyedén vette ki a bútorból. Néhány friss zsemlét betett a sütőbe, hogy forró legyen, aztán alaposan széttörte, és bedörzsölte vele a foltokat, amíg el nem tűntek. Viaszfoltot mindig úgy vettünk ki, hogy itatóspapírt vasaltunk rá, vagy finom fehér homokot melegítettünk zacskóban, és óvatosan rányomogattuk a foltos részre.
Végül még egy textiles jó tanács: a plüssterítőket mindig úgy kell összehajtogatni, hogy a jobb felük kívül legyen, mert különben a plüss megtörik a hajtásokban!

(Kövesdy)