A_sportban_mindig_megterul_a_befektetett_energia

„A sportban mindig megtérül a befektetett energia”’

Négy érmet szerzett 70+ kategóriában a budapesti masters úszó-világbajnokságon Molnár Bencéné Klim Rita, aki férjével együtt – a Hegyvidéki Önkormányzat és a MOM Sport támogatásával – indult a versenyen. A nyugdíjas hegyvidéki testnevelővel a sport szeretetéről és a versenyzés öröméről beszélgettünk.

Az úszás szerelem volt első látásra?

– Igen, nálam ez tényleg szerelem, ami négy-öt éves koromban kezdődött, amikor meguntam a lubickolást, és ellestem, hogyan úsznak a nagyok. Az esztergomi strandon töltöttem gyerekkorom minden nyarát, a vízből csak ebédelni mentünk ki. Ma is otthon érzem magam a vízben, mintha az életelemem volna.

Mikor kezdett versenyezni?

– Nagyon későn, tizennégy éves koromban. Addig teniszeztem a Vasasban, tornáztam és kosaraztam az iskola csapatában. Három év után abba is kellett hagynom az úszást, mert fel akartam készülni a Testnevelési Főiskola felvételijére. Harmadéves koromban férjhez mentem Bencéhez, aki szintén testnevelő tanár. Három gyermekünk nevelgetése és a tanári munka mellett gondolni sem lehetett versenyzésre, de a gyerekekkel és a tanítványokkal, az idénynek megfelelően, túráztunk, korcsolyáztunk, síeltünk, szörföztünk, úszni jártunk.

Tényleg ennyire jó rendszeresen mozogni?

– Nem állítom, hogy mindenkinek muszáj sportolni. De aki nem mozog rendszeresen, elrabolja magától egy szép táj látványát, egy élvezetes lesiklás izgalmát, a levegő csípős frissességét, illatát, a napfény simogatását, a jóleső fáradtság büszkeségét. Ezek az élmények feltöltik az embert. A versenyzés kicsit más dolog, mert pluszmotivációt ad, hiszen a versenyre nem állhatok ki felkészületlenül. Emlékszem, egyszer milyen őszinte örömmel ünnepeltük meg egy klubtársamat, aki életében először nem a mezőny utolsója lett. Neki ez volt a nagy eredmény. Bence is nagyon boldog volt, amikor országos bajnok lett. Megdolgozott érte, megérdemelte. A sportban az is jó, hogy valahol mindig megtérül a befektetett energia, csak helyes elvárásokat kell támasztani. Ha ez a cél az egészséges életmód, akkor máris megvan az a bizonyos cél. Szóval, igen, nagyon jó mozogni!

Erre a Hegyvidéken van elegendő lehetősége?

– Tíz évet leszámítva a születésem óta itt lakom, látom a fejlődést. Úgy gondolom, joggal nevezheti magát sportos Hegyvidéknek a kerület! Jó érzés a MOM Sport uszodájába menet látni a gyönyörű, új erőfejlesztő eszközöket, a megújult Normafát, és bízunk a Testnevelési Egyetem rekonstrukciójában is. Aki sportolni akar, rengeteg ingyenes lehetőséget talál.

Mikor tért vissza a versenyzés világába?

– Éppen tíz éve, mindketten szinte egy időben mentünk nyugdíjba. Három unokánktól semmi időt nem sajnálunk, mégis marad. Nem akartuk, hogy beszűküljünk, hiszen sok energiánk van. Véletlenül tudtam meg, hogy létezik szeniorúszás. Hamar találtam klubot, amely fogadott bennünket. Még nagyobb szerencsének tartom, hogy Bencét sem kellett agitálni, bár ő cselgáncsozott fiatalon, de jól és szívesen úszott. Mindjárt az első héten versenyeztem, és nyertem! Azóta nagyon elkapott a versenyzési láz, hetvenkilenc országos bajnokságot, két világbajnokságot, két Európa-bajnokságot nyertem, hatvan országos csúcsot úsztam.

Az idei masters világbajnokságot Budapesten rendezték. Adott ez pluszmotivációt?

– Annyi biztos, hogy minden eddiginél nagyobb lelkesedéssel és akarattal készültünk. Egyrészt a hazai rendezés miatt, másrészt azért, mert volt egy becsületbeli tartozásunk, ugyanis segítséget kaptunk a Hegyvidéki Önkormányzattól. Ez óriási dolog, hiszen a szeniorúszásban minden költséget a versenyző áll, miközben rendkívül magasak a regisztrációs és nevezési díjak, az utazásról, szállásról nem is beszélve. Ezért sokszor nem is indulunk a nagy világversenyeken. A MOM Sport kedvezményes uszodai belépést, költségátvállalást, sőt dologi támogatást is biztosított, amit ezúton is szeretnénk megköszönni.

Elégedett az elért eredményeikkel?

– Mindenképpen! Bence az elvárásai szerint helytállt, 100 háton tizenhetedik lett, nagyon büszke vagyok rá. Én 800 méter gyorson második, 400 méteren harmadik lettem, klubommal két váltóban két ezüstérmet nyertünk, két új országos csúcsot is sikerült úszni.

Hogyan tervezi, indul még világversenyen?

– Az biztos, hogy úszni fogunk, mert ennél jobbat az ember nem tehet magának – versenyezni talán igen. Ha azt nézzük, hogy a vébén majdnem százévesek is indultak, és irigylésre méltóan szerepeltek, akkor nekünk, a hetvenegy-hetvenkét évünkkel, még van időnk. És jó, hogy ketten akarjuk ugyanazt, egymást támogatva, biztatva, házastársként, józan megfontolásból, egy kicsit „önző” módon, a saját egészségünk érdekében! Mi már tudjuk, hogy az úszás korlátok nélkül, bármeddig folytatható. Csak akarni kell.

sm.