Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Unnepseg_az_idosek_vilagnapjan1

Ünnepség az idősek világnapján

Operettműsorral és bőséges ajándékcsomaggal kedveskedett a Hegyvidéki Önkormányzat a XII. kerületi szépkorúaknak az idősek világnapja alkalmából. A MOM Kulturális Központban rendezett ünnepség örömteli pillanatokkal gazdagította a megjelenteket.

Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok, sok szeretet – ezzel a Pázmány Péter-idézettel invitálta a Hegyvidéki Önkormányzat a XII. kerületi szépkorúakat az idei idősek világnapja alkalmából rendezett ünnepségre, amelynek a MOM Kulturális Központ adott otthont. Pokorni Zoltán köszöntőjében elmondta, hogy ezúttal azért nem a MOM Sport csarnokát választották helyszínül, mert úgy gondolták, az igen nagy összegű terembérleti díjat inkább az ünnepeltek ajándékaira fordítják.
„Ebben a kerületben nem csak az idősek világnapján kell foglalkoznunk a szépkorúakkal” – folytatta a polgármester, aki az önkormányzat nyugdíjasokat érintő támogatásairól is szólt. Az igen sikeres Szépkorúakért a Hegyvidéken programot azért hívták életre, hogy a fiatalabb nyugdíjasok aktívak maradhassanak, és önkéntes munkájukkal segíthessenek a náluk is idősebbeknek.
A nemrégiben kiírt, a lakások akadálymentesítését szolgáló Otthon megöregedni pályázat célja, hogy senki ne kényszerüljön idősek otthonába, vagy kórházba, „mert nem tud bemászni a kádba, vagy levenni valamit a polcról”. Eddig ötvenöt pályázó jelentkezett – említette meg Pokorni Zoltán, aki ezután Fonti Krisztina alpolgármesterhez és Müller Csabához, a polgármesteri hivatal népjóléti irodájának vezetőjéhez fordult: „Tudom, hogy most az időseket ünnepeljük, mégis nektek kell köszönetet mondanom. Nemcsak az előírt feladatokat kivitelezitek, de folyamatosan igyekeztek új ötleteket kitalálni azért, hogy segítsük a kerületben élő időseket.”
A polgármester a hegyvidékiek hosszú életének titkáról is beszélt: „Itt tíz-tizenhárom évvel tovább élnek az emberek, mint más magyar településeken. Ez nem a jó levegő, hanem a magasabb képzettség miatt van. Az okos ember tudatosan él, vigyáz az egészségére, és tudja, mikor kell orvoshoz fordulnia.”
A megnyitó után Bódi Barbara, Újhelyi Andrea és Peller Károly adott operettműsort a megjelenteknek, akik felszabadultan szórakozhattak az olyan ismert slágerekre, mint a Cintányéros cudar világ, a Hétre ma várom a Nemzetinél vagy a Csárdáskirálynő „Jaj, cica” című nótája.
„Minden évben színvonalas műsorral kedveskednek nekünk, jólesik, hogy megemlékeznek rólunk – fejezte ki köszönetét az önkormányzatnak Kárpáti Boldizsárné, aki a hegyvidéki fiatalokat is megdicsérte. – A kerületi járműveken mindig segítenek fel- és leszállni, átadják a helyet, tisztelettel bánnak velünk.”
Fonti Krisztina alpolgármester azt hangsúlyozta, hogy ezzel nem ért véget az idősekkel való foglalkozás. „Igyekszünk a hétköznapokon is odafigyelni rájuk, és örömet szerezni nekik” – mondta.Unnepseg_az_idosek_vilagnapjan2A műsort követően mindenki megkapta az önkormányzat és a CBA jóvoltából összeállított bőséges ajándékcsomagot. „Van benne egy üveg bor, finom kávé, tea, kakaó, üdvözlőkártya és csokoládé” – sorolta a táska tartalmát Benjamin Józsefné, aki a Hegyvidéki Kulturális Szalonban megismert barátaival érkezett.

– Hogy tetszett a program? – érdeklődtem a jó kedélyű társaságnál.

– Nagyon jó volt! Éppen azon nevettünk, hogy azzal viccelődtem, az Operettszínház kivonult az öregek otthonába… De a buszon is jót derültünk! Megkérdezte valaki, honnan jött ez a sok öreg. Mi meg erre: honnan-honnan? Hát, ma van a mi világnapunk!

– Jó látni, hogy ilyen jókedvük van!

– Nemcsak ma vagyunk ám ilyen vidámak, hanem a hétköznapokon is. A Hegyvidéki Kulturális Szalonnak köszönhetően rengeteg élményben lehet részünk. Köszönettel tartozunk Pokorni Zoltánnak, Fonti Krisztinának, no és Menyhárt Évának, a szalon vezetőjének is, aki szívvel-lélekkel gondoskodik rólunk. Nagyon jó idősnek lenni a tizenkettedik kerületben – ha átmegyünk Pestre, alig várjuk, hogy hazajöjjünk!

– Na, idősnek lenni azért nem jó – vágott közbe Mesterházy Veronika –, de itt tényleg érezzük, hogy törődnek velünk. Persze, önkéntesként mi is sokat teszünk a Hegyvidékért, valamint önmagunkért. Ez így működik: adunk és kapunk.

(bm.)