Kulonos_stratega_az_oszi_rozsa

Különös stratéga az őszirózsa

Bár mozdulatlanságuk miatt a növények világát kissé unalmasnak tartjuk, azért ott is naponta zajlanak a túlélésért folytatott élet-halál küzdelmek. Ebben a láthatatlan háborúban sajátos cselt vet be az őszirózsa.

Az őszirózsa – mint neve is mutatja – ősszel nyílik, ezért nagyra értékelik a kertészek is, hiszen ilyenkor már nem dúskálunk úgy a színes virágokban, mint tavasszal vagy nyáron.
Az őszi virágzás tényéből sok minden következik. Például, ebben az évszakban azért nem virít sok virág, mert nagyon rövid idő marad a magérlelésre. Előfordulhat, hogy a százszorszépre emlékeztető virágok nyílása után néhány héttel beköszöntenek az első hajnali fagyok, amik véget vetnek a lágy szárú növények fejlődésének. Ez a rövidke idő marad tehát a magok beérlelésére.
Ilyenkor nem jön szóba lédús gyümölcsök nevelgetése, sőt még nagyobb magok érlelése sem, az őszirózsa kapkodva csak a legszükségesebbeket csomagolja a maghéjba: a csírát és egy csekély tartalék táplálékot a kikelés utáni első napokra. Ezeket az apró magokat viszont akár a szél szárnyán is lehet terjeszteni, olyan könnyűek, így nincs is szükség a madarak vagy más állatok érdeklődését felkeltő, színes, zamatos gyümölcsre sem.
Az őszi virágzás másik nehézsége, hogy már nagyon kevés a beporzó rovar (a minden képzeletet felülmúló hegyvidéki poloskainvázió ebből a szempontból nem releváns, mert a poloska nem mutat érdeklődést a virágok nektárja iránt). Jó hír viszont, hogy a bágyadtan zümmögő hártyásszárnyúakat nem is vonzza olyan sok virág, így jó eséllyel megtalálják a lilában, kékben, rózsaszínben pompázó őszirózsabokrokat.
Persze, ahogy a legtöbb növény, úgy az őszirózsa sem tesz fel mindent egy lapra. Mivel a magokkal történő szaporodás terén kockázatos utat jár, a biztonság – és a faj fennmaradása – kedvéért más módon is szaporodik, mégpedig sarjakkal.
Ahol egyszer egy mag kicsírázott és gyökeret vert, ott az évek során egyre nagyobb területet foglaló bokor alakul ki az egymás mellett növő őszirózsaszárakból. Ha pedig a növény nagy csoportban él, és sok virágot bont, azok még látványosabban ragyognak az őszi napsütésben, és még biztosabban elcsábítják a fázós, éhes rovarokat. Így tehát az őszirózsa akkor sincs veszélyben, ha akár több egymás utáni évben kedvezőtlenül alakul az időjárás, és nem tud életképes magokat nevelni.
S hogy ez a látszólagos kalandorság mégsem okozza a faj eltűnését, annak ékes bizonyítéka a Hegyvidék számtalan pontján virító őszirózsák virágpompája. Sokszor a növények maguktól jelennek meg, sőt a kerítést sem tartják tiszteletben, és az erdők szélét is meghódítják. Nem is csoda, hiszen a fajok jelentős része otthon érzi magát az éghajlatunkon.

Amellett, hogy a jó szerencsére és a kedvező széljárásra várunk, más módja is van az őszirózsa megtelepítésének. Tőosztással mi is szaporíthatjuk, elég egy közeli kertben kiszemelni egy nagyobb csoportot, és engedélyt kérni a kert gazdájától.
A kereskedésekben is kaphatók ezek a kedvelt évelő dísznövények. A választék igazán színes, hiszen a virágok árnyalatán kívül méretben is jelentősen eltérő változatokat találhatunk, a szinte párnát alkotó arasznyi mérettől egészen a méternyi magas, vázában is szépen mutató példányokig.

(Barta)