Krisztik Csaba kapta a Kaszás Attila-díjat

Balett, operett, musical, cirkuszi látványosságok – színes produkciók szórakoztatták mindazokat, akik ellátogattak az országos színházi évadnyitó gálával egybekötött Kaszás Attila-díj-átadóra, amelynek ezúttal a Győri Nemzeti Színház adott otthont. A zsúfolásig megtelt teátrumban egymást váltották a humoros és komolyabb előadások; az Aranykotta-díjas Jézus Krisztus szupersztár, a Doktor Zsivágó részlete és A padlás híres Fényév távolság című dala is hatalmas sikert aratott a jelenlévők körében.
„Az ország kulturális infrastruktúrájának, igényességének, sikereinek és lehetőségeinek állapota egy ország sikerének indikátora. Nem korai kimondani, hogy Magyarország minden tekintetben, számokkal is alátámasztható módon fejlődő pályán áll” – fogalmazott ünnepi beszédében Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára, aki elmondta, hogy 2008-ban 4,5 millióan, 2012-ben alig több mint 5 millióan, 2016-ban pedig több mint 7 millióan váltottak jegyet színházi előadásokra. Tavaly a magyarok hárommilliárd forinttal költöttek többet színházi bérlet- és jegyvásárlásra, mint azt megelőzően.
Nemcsak a művészek, de a közönség is izgatottan várta, hogy kiderüljön, ki kapja a tizedik Kaszás Attila-díjat. A színházélet egyik legnívósabb elismerését 2008-ban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester a Mozaik Művészegyesülettel közösen alapította. A cél az volt, hogy ápolják a tragikus hirtelenséggel elhunyt névadó színművész szellemi hagyatékát, és elismerésben részesítsék azokat a magyar ajkú művészeket, akik színházi teljesítményük mellett jelentős közösségépítő szerepet vállalnak társulatukon belül.A díj különlegessége, hogy a nyertest a színházi szakma és a közönség választja meg. Első körben a társulatok a saját tagjaikat jelölhetik, majd a második fordulóba bejutók egymásra leadott szavazatai alapján dől el, ki az a három színész, akik közül végül a közönség választja ki a győztest. Az idén harmincnyolc nevezés érkezett, s a publikum Gazsó Györgyre, Krisztik Csabára és Szikszai Rémuszra voksolhatott.
„Polgármesterként sok mindent át kell adnom: óvodát, iskolát, futókört, és volt már példa arra is, hogy közértet – mondta Pokorni Zoltán. – Az egyik ilyen közértátadásnál a tulajdonos azt mondta, boltot nyitni könnyű, nyitva tartani nehéz. Ez a mondat erre a díjra is igaz. A három jelölttel a művészet, nem pedig a színházipar gyarapodott. A díj lassan intézmény lesz, és a szakma belső kultúrájának megerősítéséhez is hozzájárul.” A polgármester külön kiemelte: az elismerés fontos pozitívuma, hogy olyanok kapják, akik nem a tévében, hanem a színház világában nőttek naggyá.
Szarvas József, Nemes Levente, Mátray László, Mucsi Zoltán, Bányai Kelemen Barna, Borovics Tamás, Nagy Alfréd, Mészáros Tibor és Schneider Zoltán után ezúttal Krisztik Csaba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja vehette át a Kaszás Attila-díjat, valamint az azzal járó félmillió forintos jutalmat, amit a Raiffeisen Bank ajánlott fel. Az est egyik legszebb pillanata volt, amikor a nyertes elcsukló hangon próbálta kifejezni köszönetét, és amikor a meghatódottságtól nem tudta befejezni mondatát, a közönség szeretetteljes vastapssal „mondta el” mindazt, amit ő maga nem tudott szavakba önteni.
„Nem titkolom, neki drukkoltam. Megindító volt látni a reakcióját, valamint azt is, hogy a díj valódi értékké vált. A nagyszerű közeg és a közönség tette igazán fantasztikussá ezt a gálaestet. Hálásak vagyunk, amiért ízelítőt kaphattunk a pezsgő győri kulturális életből!” – beszélt benyomásairól az ünnepség után Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester.

*

Krisztik Csabával a díjátadó után beszélgettünk. A győztes színművésznek jól láthatóan még ekkorra sem sikerült teljesen feldolgoznia a történteket.
Egyszer maga mögött hagyta a színházi életet, egy ideig Angliában dolgozott. Aztán hazajött, és most a kezében tartja a szakma egyik legnagyobb elismerését.

– A jelölést és a díjat is döbbenten fogadtam. A ceremónia pedig még inkább növelte a boldogságdózist. Gazsó György és Szikszai Rémusz nagyszerű művészek – bevallom, én rájuk szavaztam! Az imént megkérdezték, mit gondolok, most elértem-e a szakmám csúcsát. Mondtam, hogy nem. Egyszerűen nem tudom, milyen lent lenni, és azt sem, hogy milyen az élet a csúcson. Az embernek azt a munkát kell csinálnia, amiben hisz, és amiben ki tud teljesedni – ha ezt mellékesen elismerik, az fantasztikus.

Meghatottságáról a legkisebb királyfi meséje jutott eszembe. A fiúé, aki elindult a nagyvilágba szerencsét próbálni, aztán a legnagyobb kinccsel tért vissza.

– A meghatottság igazi, viszont a helyzet számomra valóban mesébe illő. Lélekben nagyon jó helyre kell tennem a történteket. A díj nem változtat meg, ugyanakkor nem tagadom, hatalmas örömforrás.

A szakma és a közönség is szereti önt, a publikum reakciója igazán megindító volt. Milyen érzés mindezt megélni?

– Nagyon nehéz szavakba önteni… Az ilyen helyzetek elmondásához a jó költők állnak a legközelebb: ők olyan érzéseket tudnak megfogalmazni, amiket egy hétköznapi ember nem. Én szeretnék hétköznapi ember maradni – nem akarok különb lenni, hiszen a hétköznapi ember tragédiáit és örömeit kell színpadra vinnünk nekünk, színészeknek. Talán az »absztrakt« jelző áll a legközelebb ahhoz, amit érzek. Rengeteg minden csapong bennem: öröm és remegés egyszerre…

Boussebaa Mimi