A_reformacio_hatasa_a_magyarorszagi_tudomanyok_fejlodesere

A reformáció hatása a magyarországi tudományok fejlődésére

Kiállítás nyílt a Jókai Klubban, aminek a Reformáció 500 emlékév és az Ars Sacra Fesztivál is aláhúzza aktualitását. A harminc tablóból álló, A reformáció hatása a magyarországi tudományok fejlődésére című válogatás neves természetfilozófusok, botanikusok, matematikusok, fizikusok, csillagászok életművén keresztül enged bepillantást a 17–19. századi magyar református természettudósok világába.
A megnyitón Berta Zsolt, a svábhegyi református gyülekezet vezető lelkésze mutatta be a reformáció korai időszakát. Mint elmondta, a 14. és a 15. század mindvégig hangos volt az egyház megújítását célzó mozgalmaktól, a reformzsinatok követelései mégis megbuktak a pápák ellenkezésén. Amikor Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, Németországot és egész Európát mozgásba hozta. Luther követelései hazánkban is hamar ismertté váltak, különösen az erdélyi és felvidéki szász városok polgárai között, akik eredetiben olvasták a tételeket.
A Jagelló-királyok (Ulászló és Lajos) cseh királyok és vá­lasz­tófejedelmek is voltak. Brandenburgi György őrgróf, II. Lajos nevelője gyakran váltott levelet Lutherrel. Mária királynő szintén lelkes híve lett a reformációnak, udvari pap­ja, Cordatus Pál Luther barátja volt.
A reformáció ellenfele, Szathmári György érsek viszont 1521-ben közzétetette a Luthert kiátkozó pápai bullát. A köznemesség is félt a túlzott német befolyástól, a nem­zeti párt vezére, Werbőczi István igyekezett le­já­ratni a lutheri eszméket. VII. Kele­men, az új pápa szigorú rendelet kiadására akarta rábírni a királyt. Az országgyűlés előbb fej- és jószágvesztéssel fe­nye­gette meg az eretnekeket, majd 1525-ben máglyahalált helyezett kilátásba. A közelgő török veszedelem azonban egé­szen más irányba fordította a király és a vezetők figyelmét, így a szi­gorú törvény papíron maradt.
A reformáció átütő sikere a mohácsi vész után következett be. Kopácsi István, a sáros­pa­taki ferences rendház főnöke rendtársaival együtt a reformáció hívévé vált, és a főúr, Pe­ré­nyi Péter támogatásával 1531-ben megalapította a híres sárospataki iskolát.
Je­les reformátor Gálszécsi István, akinek az énekes­köny­ve a legrégibb, hangjegyekkel is ellátott könyv. Batizi András igehirdető énekeiből négy is szerepel a mostani református énekes­könyvben. A kolozsvári Hel­tai Gáspár kinyomtatta magyar nyelven a Bibliát, de lefordította Ae­so­pus 100 fabuláját is. A magyarlakta vidékek reformátora volt Dévai Bíró Mátyás, míg Sylvester János a krakkói egyetemen tanult, és Sárváron, Ná­dasdy Tamás birtokán 1541-ben kiadta magyarul az Újszövetséget.
Sztárai Mihály a török hó­dolt­ság­ területén százhúsz gyü­leke­ze­tet alapított, Kálmáncsehi Sánta Márton létrehozta az első kálvinista közösséget Debrecenben 1556-ban. Szegedi Kis Ist­ván Tolnán főiskolai szintre emelte az isko­lát.
Méliusz Juhász Péter 1558-ban Debrecenben megszervezte a Magyarországi Refor­mátus Egyházat, 1561-ben befogadta a jeles vándor­nyom­dászt, Huszár Gált, az ő felszereléséből állandósult a ­máig létező városi (ma: Alföldi) nyomda. Ő az első magyar nyelvű botanikai, gaz­dasági és orvostudományi munka szer­zője is. Her­bá­rium cí­mű műve az első magyar orvosi füveskönyv.
A reformáció elterjedése hazánkban alig negyed évszázad alatt zajlott le. A 16. század vé­gére az or­szág közel 90%-a protestánssá lett. A reformátorok nagy hangsúlyt helyeztek az oktatásra. A jelentősebb iskolák kollégiumokká fej­lőd­t­ek, bölcseleti és teológiai ­ismeretek átadásával. A 16. század végén a 168 magyarországi is­ko­lából 134 volt protestáns. A leg­jelentősebb iskolavárosok: Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Pozsony, Sop­ron, Pápa, Debrecen, Gyula, Kolozsvár, Nagyenyed, Dés és Torda.
A három részre hullott országban alig volt igazi központi kormányzás. A szabad királyi városok maguk választották bíráikat, szenátoraikat és papjaikat. A mezővárosok a helvét irányzatot követték, 1552-től a Gömör megyétől keletre élők kálvinisták lettek.
A magyar reformáció jórészt alulról induló, sodró erejű folyamat volt. Az 1570-es évekre az ország körülbelül 4 millió lakosából 3-3,2 milliót egyesített öt-hatezer protestáns gyülekezet. A lelki megújulás, az anyanyelvi prédikációk, az iskolahálózat kiépülése, a természettudományos kutatás fellendülése és közösségszervező tevékenysége révén a 16. századi magyarországi reformáció nemzetmegmentő erővel bírt.
Dr. Gazda István tudománytörténész a magyar református természettudósok munkásságát méltatta sok humorral a kiállításmegnyitón. A 16. századtól kezdődően a református tudósoknak köszönhetően több fontos reáltudományi munka jelent meg nemzeti nyelven, a református világlátásra jellemzően a természettudományokban a kísérleti eredmények és a tapasztalatok fontosságát hangsúlyozva.

Balajthy Anna

 

A kiállítás megtekinthető: szeptember végéig, telefonon történő egyeztetés után (395-8284). Cím: Jókai Klub, XII., Hollós út 5.