A Zugliget benépesülése, az első villák és nyaralók

A Hegyvidéket a 19. század derekáig főleg erdőségek és szőlőművelési területek jellemezték. Az ezt megelőző időkről leginkább csak az elnevezések és egy-egy régi vadászlak, vagy kút tesznek tanúbizonyságot. A 17. században a várossal határos területek még szinte teljesen lakatlanok voltak. A mai XII. kerület területét a Tabánban élő rác és a Budára újonnan betelepített német lakosság vette birtokba. Ők felújították a hadműveletek során elpusztult szőlőket, és újakat ültettek; a szőlőterületeket kisebb-nagyobb darabokban budai polgárok kapták meg.
A Zugligetben először az 1700-as évek második felében jelent meg összefüggő településmag, ami a Budakeszi és Buda között húzódó hegyi út mentén épült majorságokból alakult ki. Az itt álló majorságokban általában vendéglátó tevékenység is folyt, későbbi tulajdonosaik pedig bővítették, újították azokat, és villákat, nyaralókat építtettek fel területeiken.Az első lakóházak a 18. század közepe táján épültek a Zugligetben. Egy 1760 körül készült térkép szerint akkor hat épület állt a Budakeszit Budával összekötő út közelében. Mai számozással ezek a következők: Szilassy út 3., Janka út 1., 2., 4., Béla király út 42. és 59. Telekkönyvek adatai alapján majorságok vagy borkimérések voltak.
Az 1700-as évek végéig további tizenegy lakóház felépüléséről van tudomásunk. Ezek elszórtan helyezkedtek el a különböző birtokokon, méretük akár a 49 holdat (több mint 28 hektárt) is elérhette.
Az első épületek közül napjainkban mindössze kettő áll még a Zugligetben: az egyik a Janka út 4/b, a másik az Árnyas út 40. szám alatt található. A kettő közül a Janka úti a régebbi, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Czillich-major a XII. kerület legöregebb, ma is létező lakóépülete. Az egykori majorosház pontos „születési” dátumát nem ismerjük, de az 1770-es években készülhetett, Czillich (Zillich) Ferenc budai ügyvéd építtette, innen az elnevezése. A birtok határköve ma is megtalálható a Normafától a Szent Anna-rét felé vezető sétaút mentén, „F. Z. 1774” felirattal, ami az állítás dátumára és a birtokos nevére utal. A térképeken „L” alakú épületet láthatunk, amely kisebb hozzáépítésekkel bár, de napjainkra is megmaradt.
A Zugliget első lakosai közé tartozott a 18. században Johann Karl von Stettner udvari tanácsos és főhadbiztos, akinek majorja a mai Szilassy út 3-as szám alatti telken állt. Ezen a helyen már az 1760-as években is vendéglő működött, amely később a közeli tengerszemre emlékeztető tavacskáról, az Istenszeme-tóról kapta a nevét.
A környék másik korai lakója, az első nyaraló tulajdonosa Laszlovszky József budai polgármester volt, aki 1793-ban vásárolta meg a mai Laszlovszky-major területét. Már egy 1795-ös térképen három jól elkülönülő épület látható ezen a helyen. Laszlovszky a mai Zugligeti út 60. alatt építtette fel a pihenését biztosító villát, ez azonban nem azonos a Zugligeti út 58. alatt található mai Laszlovszky-majorral, amely később, az 1820-as években épült.Ekkor a közelben már megvolt a Szarvashoz címzett kocsma, erről kapta nevét a Szarvas (ma: Szarvas Gábor) út. Később a kor egyik híres vendéglőjének adott otthont a Laszlovszky-major, amelynek látogatása leginkább az úri és nagypolgári körökben volt kedvelt.
A pest-budaiak vasárnapi és ünnepi kirándulásai a 18. század végétől legtöbbször a Zugligetbe vezettek, ahol általában egy vendéglő volt a célállomás. A majorságok állandó lakói hosszú ideig csupán vincellérek, kapások, napszámosok, korcsmárosok voltak; a birtokok tulajdonosai Budán vagy Pesten laktak, és csak megpihenni jártak ki a budai hegyekbe. A városok egyre növekvő zsúfoltsága, valamint a kedvezőtlen higiéniai viszonyok, a sorozatos járványok hatására, aki tehette, a természet felé fordult. Az 1830–40-es években felismerték, mekkora egészségügyi, esztétikai, városfejlődési értéket jelentenek a budai hegyek.
A jómódú lakosság – amely korábban csak kirándulni, mulatni, gyengélkedő szervezetét erősítendő járta a hegyvidéket – szebbnél szebb nyaralókat építtetett, huzamosabb tartózkodásra berendezkedve. Ezek az épületek komoly építészeti értékekkel bírtak, és jól illeszkedtek a táj arculatába. A budai hegyvidéken kialakuló első villanegyed már keletkezésekor is polgári jellegű volt.
Az 1830-as évek végétől rohamosan szaporodtak a villák, főként a Svábhegyen és a Zugligetben. Tehetős budai és pesti orvosok, egyetemi tanárok, írók, művészek, ügyvédek, gyárosok, kereskedők, arisztokraták építtettek klasszicista, majd romantikus stílusú nyaralókat, elsősorban a mai Budakeszi, Zugligeti, Árnyas, Remete, Hárshegyi, Csermely és Béla király úton. Ezek előbb klasszicista, majd romantikus és svájci stílusban készültek. A tulajdonosok között sok híres embert találunk, így Bugát Pált, Hild Józsefet, Wodianer Mórt, Széher Mihályt. Az első villák többnyire klasszicista stílusban épültek, az építtetők a vidéki nemesi kúriákat utánozták.
Az 1840-es években jelent meg a román és gótikus elemeket ötvöző romantikus stílus a hegyvidéki villaépítkezésben. Idetartozik például az Ybl Miklós építész által tervezett Rózsa-villa (Budakeszi út 36/b), amelyről nem maradt fenn eredeti terv, így csak következtetni tudunk az épület előtörténetére. Kutatások alapján 1843–1854 között épülhetett, építtetője Rózsa Lajos ügyvéd vagy Oszvald Antal nagykereskedő volt, aki az ingatlan tulajdonosa lett 1852-ben.
Az 1850–60-as években élte virágkorát az úgynevezett „svájci stílus”: a favázas, lombfűrészelt díszítésű, többnyire két szintet átfogó, fatornácos, faoromzatos építkezés. Ilyen volt például a „Szép svájci nő”-höz címzett villa, a lóvasút végállomásának épülete vagy a tornyos villák szép példája, a Zugligeti út 73. alatt lévő villa, amely a kezdetekben a Ferences Szegénygondozó Nővérek otthona volt.
A telkek hamar beépültek szebbnél szebb villákkal és nyaralókkal. Kényelmi szempontok miatt a tulajdonosok a hegyre vezető kocsiutak felújítását sürgették. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1832-ben már omnibuszjáratok indultak a Zugligetbe, amelyek a Lavszlovszky-majorig jártak, míg a lóvasút 1867-es elindulásával a Zugliget igen közel került a belvároshoz. Ez még jobban segítette a környék látogatottságát, s az itt felépült nyaralók és fogadók csakhamar az értelmiség kedvelt társasági találkozóhelyeivé, kirándulócélpontjaivá váltak.