Jazzunnep_vilagsztarokkal_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban1

Jazzünnep világsztárokkal a MOM Kulturális Központban

A rendezők minden alkalommal a kortárs jazz kiemelkedő képviselőit hívják meg a GetCloser Jazz Festre – az idén sem történt ez másképp. Az immár harmadszor megrendezett, egyre jelentősebbé és népszerűbbé váló háromnapos eseményen hat előadó szórakoztatta minőségi muzsikájával a jazzkedvelőket a MOM Kulturális Központban.
A fesztivál díszvendége ezúttal Lengyelország volt, ezzel is ünnepelve nemzeti újjászületésének 100. évfordulóját. A rendezvénysorozat kiegészítéseképpen a neves olasz jazzfotóművész, Roberto Cifarelli kéttucatnyi felvételét láthattuk a MOMkult Reich Károly Lépcsőgalériáján.
Az első koncert előtt az osztrák, a lengyel és az olasz nagykövetség munkatársai a fesztivál jelentőségéről beszéltek, majd Kleb Attila művészeti vezető nyitotta meg a programot. Mindhárom estén Ónodi Eszter kedves, közvetlen tolmácsolásában hallhattuk a legfontosabb információkat a fellépőkről.
Péntek este Paweł Kaczmarczyk Audiofeeling Triója indította a zenefolyamot. Sokan gondolják, hogy a hagyományos zongoratrió már nem tud újat nyújtani. Nem így a lengyelek, akik a hidegháború éveitől kezdve nemcsak a keleti tömbben, hanem világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak.
Kaczmarczykék jól megalapozták a fesztivál hangulatát, fenomenális játékuk modern hangzásához egy negyedik közreműködő, az elektronikát kezelő „zenész” is nagyban hozzájárult. Az Amerikában világhírnévre szert tett lengyel komponista, Bronislaw Kaper melódiáit játszották, akinek számos filmslágere – köztük az On Green Dolphin Street is – jazzsztenderddé vált.
Az est sztárja a New Orleansból származó trombitás, Nicholas Payton volt. Az afroamerikai muzsikus már többször szerepelt nálunk, de kreativitására jellemző, hogy mindig más zenei projekttel lep meg minket. Legújabb albuma, az Afro-Carribbean Mixtape már elnevezésében is utal arra a zenei mixtúrára, aminek alkotóelemeit a hagyományos mainstream modern jazz, a bebop, a soul és az R&B mellett afrikai, latin-amerikai és karibi népzenei elemek alkotják.Jazzunnep_vilagsztarokkal_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban3A trió ritmustandemjében két alig harmincéves fiatal játszott, elképesztő dinamikával: Barry Stephenson bőgőzött, Joe Dyson dobolt. Payton nemcsak remek trombitaszólókkal kápráztatta el hallgatóságát, de akusztikus zongorán és Fender Rhodes billentyűs hangszerén is lebilincselően játszott, akár ballada (Relaxin’ with Nick), akár funky (Kimathi) vagy latin zene (El Guajiro) szólt.
A szombat esti (jazz)láz okozója egy osztrák székhelyű nemzetközi csapat bemutatkozása volt, amelyet a legendás Weather Report zenekar előtti tisztelgés hozott létre. A Heavy Weather névre keresztelt szupergruppban a norvég basszusgitáros, Per Mathisen a „főnök”, és három osztrák muzsikus mellett a magyar Mogyoró Kornél is szerepet kapott benne.
Mind az öten kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az est folyamán. Gerald Preinfalk szoprán- és tenorszaxofonon, Paul Urbanek billentyűs hangszerein, míg az ütőstandem, Herbert Pirker és Mogyoró Kornél olyan játékot produkáltak, hogy alig engedték le őket a színpadról. Repertoárjukba belefértek Wayne Shorter Harlequinjétől Jaco Pastorius Three Views of a Secretjéig több más Weather Report-sztenderd és saját kompozíciók is. Koncertjüket Joe Zawinul Birdlandjének fergeteges előadásával zárták.
A beskatulyázhatatlan gitáros-énekes, James Blood Ulmer Odyssey Triója az eredeti – évtizedekkel ezelőtti – felállásban lépett pódiumra: Ulmer mellett Charles Burnham hegedült, Warren Benbow dobolt. Igazi „black magicnek” lehettünk tanúi, amely összefoglalását jelentette a művész több mint fél évszázados munkásságának. Ez egyfajta univerzális zenei nyelv, amiben helyet kapnak a soul, a funk, a pszichedelikus rock, a tradicionális country blues, de még a free jazz elemei is. Az elektromos hegedű használata különleges hangzást biztosított az emlékezetes zenei produkciónak.
A vasárnapi záróestet ismét egy neves lengyel trió indította: Kuba Więcek – harmóniahangszer nélküli – formációja. A mindössze 23 éves altszaxofonos igazán érett művész, zenekara megérdemelten aratott óriási sikert saját kompozícióival.
Lizz Wright, a fekete jazzdíva fellépése alighanem a GetCloser Jazz Fest legjobban várt eseménye volt. Elsősorban Grace című legújabb albuma dalait mutatta be az erőteljes alt hanggal megáldott amerikai énekesnő, de korábbi lemezsikereiből is hallhattunk néhányat (Freedom, The New Game).Jazzunnep_vilagsztarokkal_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban2A Georgia államból származó hölgy a fekete egyházi zene, a gospel és a spirituálék szellemében adta elő Nina Simone (Seems I’m Never Tired Loving You), Bob Dylan (Every Grain of Sand) vagy Allen Tousaint (Southern Nights) szerzeményeit is, és természetesen néhány „igazi” gospel is elhangzott (például a Singing in My Soul). Négy partnerét szintén kizárólag felsőfokú jelzőkkel illethetjük, különösen Chris Bruce akusztikus és elektromos gitáron előadott szólói, valamint a billentyűs, Patrick Warren briliáns játéka váltottak ki zajos sikert a lelkes közönségből. Két ráadásszámmal zárult a koncert, egyúttal a nagyszabású fesztivál.

Márton Attila