Megjottek_akkor_itt_a_tavasz

„Megjöttek? Akkor itt a tavasz!”

Mint az első fecskék, vagy gólyák, úgy jelennek meg tavasszal. Ők azok a vidéki őstermelők, akik késő őszig járnak fel a városokba, hogy egyenesen a saját földjeikről érkező hazai terményekkel, házi készítményekkel lássák el a városlakókat. A Hegyvidéken árusítóknak visszatérő vásárlóik közül sokakkal barátivá, szinte családiassá vált a viszonyuk. Ilyen légkör alakulhat ki az április 20-tól a Németvölgyi út 130. szám alatt megnyíló újabb hegyvidéki termelői piacon is.

Friss zöldség és tojás, házi tej és kézműves sajt, méz és pékáru, házi füstölésű kolbász és szalonna – ezekből lehet bőven bevásárolni a Szent János Kórháznál lévő villamosmegálló melletti parkban. A gusztusos sajthoz akkor is kedve támad az embernek, ha eredetileg nem készült rá, a méz itt biztosan nem hamisított, mint ahogy az illatos paradicsom is valóban magyar. Már szemre is látni, hogy ezek a termények nem sok ezer kilométerről importált darabok.
Az egyik sokfajta zöldséggel megrakott pultnál a Tiszakécskéről érkező Bognár Józseffel elegyedünk szóba. Mint kiderül, a széles a választék oka egy szép összefogás eredménye.
„Nem minden zöldség az én fóliám alól való. Több társammal együtt egy olyan közösséget alkotunk, amiben egymást segítjük, egymás termékeit is elvisszük a különböző piacokra – meséli József. – Tapogassa meg a paprikánkat! Látja?! Ennek a paprikának van súlya, vastag a héja. Ez magyar paprika – külön hangsúlyozza a magyar szót. – Tiszakécske környékén több társammal vízvezetéken keresztül, termálvízzel fűtünk a fóliában, a gyógyvíz párája pedig plusz ásványi anyagokat juttat a növényekre. Tudja, a legtöbb gazda úgy viselkedik a terményével, mint a gyerekével, és úgy is gondoskodik róla, amikor naponta többször nézi, méri a fólia alatti hőmérsékletet, és ha csak egy fokot alább esik a hőfok, rögtön befűt.”Megjottek_akkor_itt_a_tavasz2Így van ez a Balatoni Rózsa nevű, magyar fajtájú krumplival is, amelynek vetőmagját a keszthelyi Burgonyakutatási Központból vásárolják, és betakarításkor egyenként, kézzel válogatják. „Sajnos a nem termelői piacokon azt látjuk, hogy vannak krumplik, amikre ráírják, hogy »magyar«, miközben látszik a ládán, hogy máshonnan hozták” – jegyzi meg József.
A fóliában érlelődő zöldségekhez kevesebb kártevő fér hozzá, és „biológiai növényvédő szerként” fürkészdarazsat eresztenek a fólia alá, amely elpusztítja azokat a kártevőket, amik valahogy mégis betévednek. Permetezőszert csak minimális mennyiségben és olyat használnak, ami három-négy napon belül „kifolyik” a növényből.
Minél többet beszélgetünk Józseffel, annál inkább érthető, miért járnak vissza hozzá rendszeresen törzsvásárlók, és hogyan történhet meg az, hogy a „téli szünetben” csak azért felhívják őt Budapestről, hogy megkérdezzék, hogy van. „Megjöttek? Akkor itt a tavasz!” – mondják az emberek.
„Sokáig kellett küzdenünk azért, hogy megértsék a kedves vásárlók: igaz, hogy drágábbak a termékeink a szokásos piaci áraknál, de jobbak is, természetesebbek is, és sok munka van mögöttük. Eljutottunk odáig, hogy a vevők többsége megérti ezt, és tiszteletben tartja” – zárja beszélgetésünket József.
Azt már e cikk szerzője teszi hozzá: aki magyar termelőtől vásárol magyar terméket, nemcsak a hazai termelők munkáját tartja életben, de a környezet védelméhez is hozzátesz valamit. Kisebb kárral jár a földi életben, ha 120 kilométerről, autóval hozzák elénk a tányérba valót, mintha jóval messzebbről, idegen földről szállítanák ide, nem kevés kerozint, benzint felhasználva. Egyfajta környezettudatosság az is, ha hazai őstermelőktől vásárolunk.
Amit a Hegyvidék lakói kedden és szombaton a Böszörményi úti Városháza téren, szerdán a Pagony és Fodor utca sarkán, csütörtökön a Szent János Kórház melletti parkban, pénteken a svábhegyi Diana parkban, április 20-tól pedig szintúgy pénteken immár a Németvölgyi út 130. szám alatt, a Farkasréti temetővel szemben is megtehetnek.

V. K.