Viragzastol_viragzasig

Virágzástól virágzásig

Napjainkban az erős elvont törekvések mellett újra reneszánsza van az ábrázoló attitűdnek, amely Papageorgiu Andrea munkáit is jellemzi. A festőművész múlthoz való különös, melankolikus, titkokat rejtő viszonyát görög volta is árnyalja. A kulturális emlékek megörökítését különös térértelmezés, az időtlenség atmoszférája, szinte Csontváryt idéző, mágikus színvilág hatja át. Önarcképei, új akvarell- és vegyes technikájú festményei meditációra hangolják a nézőt – minderről Feledy Balázs művészeti szakíró beszélt a Hegyvidék Galériában megnyílt, Virágzástól virágzásig című kiállítás megnyitóján, amin Sarantis Mantzourakis buzukiművész közreműködött.
Papageorgiu Andrea 1980-ban született, édesanyja magyar, édesapja görög, Papageorgiu Szteliosz grafikusművész. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott festő szakon 2007-ben, Kovács Attila tanítványaként. Utána az Amadeus Alkotóház tagjaként dolgozott. Tucatnál több egyéni tárlattal jelentkezett, hetvennél is több csoportos kiállításon vett részt, a helyszínek közt olaszországi, ausztriai városok és a Pekingi Szépművészeti Múzeum is szerepelnek.
Kérdésünkre a művésznő így vallott önmagáról: „Vannak visszatérő témáim, amik évről évre ciklikusan újra előjönnek – például a fák. Régen nagyon sok tájképet festettem, most már egyre inkább a városképek kerülnek előtérbe. A kiállított nagyméretű festményekhez a helyszínen, egyebek közt Rómában készítettem vázlatokat. A Séta a Forum Romanumon vázlatrajzát négy óra alatt készítettem el, utána itthon, a műteremben négy hónap alatt festettem meg. A korábbi években vázlatokat készítettem, mostanában fotókat gyűjtök, ahogy járom a várost, és új élmények érnek. A Nem tudhatod című képem modellje, a kedvenc fám, egy virágzó vadszilvafa a Vérmezőn található, már többször megfestettem. Gyakran kimegyek megnézni – nagy szomorúságomra most nagyon megnyírták, alig maradt belőle valami.”
Mint a legtöbb alkotó, Papageorgiu Andrea is saját magát szeretné feltárni művészi eszközeivel. Ha tájat fest, vagy egy városképet, virágzó fát, az is arról szól, épp milyen érzelmi fázisban van.
„Ez történik az önarcképekben is, csak egyszerűbben, mert a saját arcomat festem – folytatta. – Régebben tükörrel készítettem ezeket, de a koncentráció miatt nagyon szigorúra sikerültek az arcvonásaim, pedig nem vagyok mord. Amióta fotóról festem az önarcképeket is, meg tudnak jelenni a lágyabb, életvidámabb vonások. Szabadon dolgozom, amikor szívből jön, nem kényszerítek magamra napi programot.”

(Balajthy)

 

A kiállítás megtekinthető: április 12-ig, keddtől péntekig 10–18, szombaton 10–14 óráig. Cím: Hegyvidék Galéria, XII., Királyhágó tér 10.