Szivukben_orzik_a_verseket

Szívükben őrzik a verseket

Emese néni egyenként szólítja a kisdiákokat. A színpadig csak néhány lépést kell megtenni, de az út különösen hosszúnak tűnik. Odafent az előadó, idelent a közönség – a kisember naggyá lesz.
Az első hang még remegő, a következő már magabiztos. A rímek játékosan pattognak, a hallgató pedig akkor is izgatottan várja a következő sort, ha ismeri, tudja, mi lesz az. A hegyvidéki fiatalok ezúttal is kitettek magukért a költészet napja alkalmából tartott szavalóversenyen április 11-én a Jókai Klubban.
„A vers olyan, mint egy minidráma. Megnevettet, megríkat, örömmel tölt el – bármilyen élethelyzetben is vagyunk, mindig találhatunk egy olyan költeményt, amit a magunkénak érezhetünk. Felemelő látni, hogy a gyerekek szívvel-lélekkel szavalják el a számukra legkedvesebb műveket” – fogalmazott Tóth Emese, a Virányos Általános Iskola tanára, aki nemcsak a felkészülésben segítette tanítványait, de az irodalom valódi szépségeit is megmutatta nekik.
A diákoknak nem volt könnyű dolguk, hiszen Romhányi József, a „rímhányó” verseit kellett előadniuk – Romhányi lánya, Romhányi Ágnes dramaturg, Rák Kati színművész és Lukácsházi Győző tubaművész előtt. A legtöbben az Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát című miniremeket választották.
„Szeretem ezt a verset, szerintem mindenki másképp mondta el. Izgultam, ezért voltak hibáim, de nem ez számít. Jó volt másokat is meghallgatni, jó volt itt lenni!” – beszélt az érzéseiről Nimród, a Virányos Általános Iskola elsős tanulója, akitől osztálytársa, Blanka vette át a szót: „Én a Nyúliskolát választottam. Azért jöttem el, mert szeretem a verseket.”
Rák Katival – aki szinte minden XII. kerületi szavalóversenyen zsűritag – a döntés meghozatala előtt váltottunk néhány szót. „A gyerekek évről évre szebben és jobban szavalnak. Vannak slágerköltemények, de ezek sosem egyformák: mindenki másképpen értelmezi és mondja el a kedvencét. Szívem szerint mindenkinek díjat adnék” – mondta a színművész, akitől megkérdeztük, emlékszik-e még élete első versmondására. „Hétéves lehettem, nem szavaltam, hanem népmesét mondtam el – válaszolta. – Azután évekig féltem a szavalástól is. Úgy gondoltam, ez egy külön tudomány. Fontos, hogy a magunkénak érezzük azt a művet, amivel kiállunk a színpadra. A csoda csak így történhet meg.”
A zsűri döntése alapján végül az 1–2. osztályosok között Bence Lujza (Kós Károly iskola) lett az első, Palotás Zoltán (Virányos) a második, míg Herbert Laura (Virányos) a harmadik. A 3–4. osztályosoknál Kolovratnik Borisz (Virányos) győzött, a második helyen Karacs Luca (XI. kerületi Szent II. János Pál Iskolaközpont), a harmadikon pedig Rádi Luca (Virányos) végzett. A zsűri többeket különdíjban részesített, a legjobbak értékes ajándékokat kaptak.
„Nem az a fontos, sikerül-e nyerned, hanem hogy minél több költeményt megismerj – mondta végezetül Zoli, a Virányos Általános Iskola diákja, aki a szabad idejében Márait olvas. – Ettől leszel nagyobb és bölcsebb. Én minden megtanult verset a szívemben őrzök.”

BM.