Tabuk_es_ahitat_nelkuli_kismamatorna

Tabuk és áhítat nélküli kismamatorna

Hiszi, hogy egyetlen kismamának sem kell szupernőnek lennie, ugyanakkor mindenkit arra biztat, hogy bátran élje meg a babavárás kihívásait. Mozogjon, adjon magára, és ami a legfontosabb: pocakkal is érezze magát gyönyörűnek. Testet és lelket erősítő óráira nemcsak a jókedvet, de a legintimebb témákat is be lehet vinni. Jeges Jutkával, a Jegestorna megálmodójával beszélgettünk, aki március 15-én Hegyvidéki Közösségépítő díjat kapott.

A MOM Parkban találkoztunk, úgy terveztük, hogy egy kávé mellett készítjük el az interjút. Nos, az interjúból női csevej kerekedett, még a kávéról is megfeledkeztünk. Azonnal tegeződtünk, s bár most láttuk egymást először, olyan volt, mintha ezer éve ismerősök lennénk.
Jeges Jutka már az elején leszögezte, hogy szégyenlőségét az első szülésénél levetette magáról, nyíltan beszél bármilyen témáról. Szereti az embereket – az a típus, aki imád fesztiválokra járni, nem frusztrálja a tömeg. Mint mondta, akkor érzi igazán elemében magát, ha legalább húszan vannak körülötte. Nem számítottam arra, hogy a diktafonomat majd ötpercenként ki kell kapcsolnom, valaki ugyanis mindig odajött az asztalunkhoz köszönni és váltani vele pár szót.

– Azt tudtam, hogy közkedveltek a foglalkozásaid, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan ismernek – jegyeztem meg a második „Szia, hogy vagy?” után.

– Nálam szinte minden hegyvidéki kismama megfordult már, sokan vannak, akik a második, harmadik babavárásuk alatt is hozzám jártak. A Jegestornára családtagok is bejöhetnek. Nehéz lenne megszámolni, hány emberrel van ismeretségem.

– Miért pont a kismamatorna?

– Először aerobikoztam sportoktatóként, majd beiratkoztam az ELTE testnevelés–rekreáció szakára, ugyanis érdekeltek a speciális mozgásformák. Általános iskolákban tanítottam, majd várandós lettem, és elkezdtem kismamatornákra járni. Ezek az órák olyanok voltak, mint egy kellemes, finoman átmozgató gyógytorna. Az ikrek alatt fel is szedtem harmincöt kilót. Tudod, hogy van ez… Egy kicsit balra billented a fejed, majd jobbra, lábfejkörzéseket csinálsz, nagyon óvatos vagy, simogatod a hasad. Sokan azt mondják, hogy a babavárás alatt ez elég, nem kell semmi megerőltetőt csinálni. De én nem vagyok ilyen! Úgy érzem, hogy a szülés fizikai munka, amihez erő és állóképesség kell. Fontos megőrizni hozzá az aktivitásunkat. A sportmúlttal érkezőknek, naponta edzésre járóknak is több kell, ezért kifejlesztettem a saját, biztonságos, de dinamikus módszeremet és egy változatos gyakorlatsort. Én is a gyógytorna elemeire fűzöm a mozgásformákat, minden testrészt megmozgatok lihegés és kimerülés nélkül, mégis jólesően elfáradunk. Szoktam azzal viccelődni, hogy a belső combokra és a mellekre különösen fókuszálnunk kell, hiszen ezekkel találkoznak a babák először. A Jegestorna szakszerű program, aki hozzám jár, annak nem kell aggódnia: ő és babája is jó kezekben lesz, mindketten maximális figyelmet kapnak tőlem.

– Örök kérdés a hölgyek körében: kismamaként, ugye, nem kell lemondani a sikkes ruhákról, a női önbizalomról?

– Miért kellene?! Gyönyörűek azok a lányok, akik hozzám járnak, pedig nem elsősorban a kilókra koncentrálunk, hanem a babákra. A MOM Wellnessben hosszú folyosó vezet a teremig. A „gyúrós fiúk” állandóan mustrálják a kismamákat, akiknek igenis jólesnek a férfiak elismerő pillantásai. Sokan már a harmadik terhességi héten eljönnek tornázni. Nekik mindig elmondom, hogy várják meg a harmadik hónapot. Nyugodtan engedjék el magukat, sétáljanak, olvassanak a témáról, készüljenek fel, élvezzék a tudatot, hogy kisbabájuk lesz.

– A Jegestorna nemcsak arról híres, hogy megkönnyíti a szülést, de a felhőtlen hangulatáról is szuperlatívuszokban beszélnek.

– Mindig arra biztatom a kismamákat, hogy egy csodálatos időszak csodálatos résztvevőiként mosolyogjanak önmagukra a tükörben. Vegyék könnyedén, de nem szuperhősök, akiknek semmi sem lehetetlen. Négy gyermekem van. Tudom, hogy hatalmas alázat kell a szülővé váláshoz, és ebbe a baba közérzetéért való mozgás is beletartozik. Fontos, hogy javítsuk az állóképességet, a tartásunkat, az egyensúlykészségünket, megismerjük a saját határainkat. Az óráim inkább viccesek és tabuk nélküliek – hiányzik belőlük az „áhítat”. Amikor gyereket vártam, én sem akartam, hogy elnyújtott légzőgyakorlatok között simogassák a hasamat, és gügyögjenek hozzám. Nem akartam szent asszonyként, érinthetetlen angyalkaként tekinteni a kismamáimra, hiszen ők tökéletes nők, akik momentán babát várnak. Tisztelettel kell bánni velük, de nem burokban tartani őket. A várandóság tartogat meglepetéseket, és legalább egy pici „nyűg” mindenkinek jár: fej- vagy derékfájdalom, lábzsibbadás vagy -dagadás, túlzott savtermelés, görcs, viszketés. Ezekre is gyógyír a torna és az elfogadás. Az óráimon nincs tiltott téma, viccelődünk, hangosan nevetünk, megbeszéljük a legintimebb dolgainkat is. Mindent elmondok magamról, ismerjenek meg, hogy én is megismerhessem őket. A lányok tudnak az életemben történt negatív és pozitív fordulatokról is. Bizalomért bizalom jár. Sokszor a zenét is túlkiabáljuk, de ez így van jól. Tanácsokat adunk egymásnak, megbeszéljük a terhességi hetek aktualitásait.

– Ezért is kaptad meg a Hegyvidéki Közösségépítő díjat.

– Nem számítottam rá. Boldogság és diadalmámor, hogy elismernek! Nem reklámozom magam a közösségi médiában, nem adok ki DVD-t. A személyes kapcsolatban hiszek. Eljönnek, megszeretnek, a vendégeim maradnak. Szájhagyomány útján terjed a hírem. Az anyukák egymásnak mesélnek rólam, és ajánlanak. Büszke és hálás vagyok ezért. Imádom a kismamákat, valóban szerelem számomra a munkám. Ezt jól bizonyítja, hogy az utcán is állandóan a nők hasát figyelem.

– Olyan anyukák is járnak hozzád, akik egykor még „pocaklakóként” vettek részt az óráidon. Hány kismama-generációt szeretnél még megtornáztatni?

– Negyvenöt évesen azt mondtam magamnak, ha elérem az ötvenet, akkor abbahagyom. Most pontosan ennyi idős vagyok, de nem tudok elszakadni a hivatásomtól. Állandóan jönnek a pozitív visszajelzések. Kapom az üzeneteket, amikor a babák megszületnek. Olyan is volt, aki a szülőágyról hívott fel. Tartós kapcsolat alakul ki közöttünk. A babák pedig, miután kibújtak, megismerik a hangomat. A csajokat nem csak a szülésre készítem fel. Az órákon beszélgetünk az azt követő időszakról is. Hiszen a gyerekkel együtt jó adag türelmet, szeretetet és aggodalmat is a világra hozunk. Úgy döntöttem, addig csinálom, ameddig a kismamák szívesen jönnek hozzám, engem választanak, és én még képes vagyok megmutatni nekik a gyakorlatokat.

Boussebaa Mimi