Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Tegyunk_az_idoskori_magany_ellen

Tegyünk az időskori magány ellen!

A társas kapcsolatok átszövik és meghatározzák egész életünket. Időskorban ezek a kapcsolatok sokszor beszűkülnek, holott ennek nem kellene így lennie – erről is beszélt az Idősek Egészségiskolája novemberi előadásában Palásti Flóra pszichológus, aki tanácsokat is adott, hogyan lehet megőrizni, sőt bővíteni a társas kapcsolatokat nyugdíjba vonulás után.
Mint a Budai Egészségközpont és az Országos Gerincgyógyászati Központ szakembere elmondta, kórházi munkája során azt tapasztalja, hogy a hozzá forduló idősek közül sokan panaszkodnak bizonyos hiányérzetekre, nehezen élik meg a kapcsolataik átalakulását. Nem mindegy az sem, hogy ki hogyan gondolkodik magáról, a koráról, miként kezeli a kor előrehaladását. Ha az aktivitás csökken, sokan már nem érzik magukat értékesnek, holott a környezetük nem ezt gondolja.
Az ember életében vannak krízisidőszakok. Az ún. normatív krízisek mindenkit érintenek, lényeges, hogy miképpen küzd meg ezekkel. Óriási szerepe van a meglévő és új társas kapcsolatoknak, amik segítenek feldolgozni a negatív élményeket. Idősebb korban nehezebb új kapcsolatokat kialakítani – ha viszont sikerül, könnyebb átvészelni a rosszabb időszakokat.
Fontos a pozitív gondolkodás; a nehéz élethelyzeteket ne problémának fogjuk fel, hanem pillanatnyi állapotnak. Arra összpontosítsunk, hogyan tudjuk jobban érezni magunkat, és mielőbb túllendülni a nem kívánt helyzeteken.
Palásti Flóra elmondta, hogy az idősek csoportját is egyének alkotják, nem lehet mindent általánosítani. Már csak azért sem, mert maga a kor is sokféle: létezik kronológiai, biológiai, szociológiai és pszichológiai kor is. Ez utóbbi azt jelenti, hány évesnek érzi magát az ember, mi érdekli, mennyi idősnek néz ki, és persze idetartozik az is, hogyan tud ezeken változtatni.
Gyakori sztereotípia, hogy az idősek nyugodt életet élnek, bölcsebbek, rengeteg tudást halmoztak fel. Sokszor hallani, hogy a saját unokáikon kívül senkit sem szeretnek, nem járnak társaságba, érzelmi kapcsolataik, fizikai lehetőségeikhez hasonlóan, korlátozottak. A róluk alkotott kép, a gondolkodási sémák azonban nem az egyénekre, hanem a csoportra, a szubkultúrára érvényesek. A pszichológus hangsúlyozta: az idősekkel kapcsolatban nem szabad általánosítani, egyénekben kell gondolkodni!
Vannak, akik vállalják az életkorukat, tevékenyek, haladnak a korszellemmel, társaságba járnak. Mások nem képesek elfogadni az idő múlását, krízisként élik meg, próbálnak fiatalabbnak tűnni, és úgy is viselkedni. Idővel azonban beletörődnek az állapotukba. Megint mások a háztartásvezetésben, az „unokázásban” élik ki magukat: ők a hagyományos idősödők, akik egy zártabb, de megtartó rendszert alakítanak ki. Végül vannak az apatikus idősödők, akik valamennyire igazodnak a sztereotípiákhoz, nem veszik észre a kínálkozó lehetőségeket. Ezek a kategóriák ugyanakkor átjárhatók, egyénenként is egymást válthatják.
Gyakori, hogy azért nem jönnek létre az egymásra találások, mert az idős ember azt hiszi, rá nem kíváncsi senki. Az is igaz, hogy az új kapcsolatok kialakítását nem kell erőltetni, ha valaki ezek nélkül is jól érzi magát.
Gondot okozhat a szerepváltás, a fizikai teljesítőképesség csökkenése, ami együtt jár azzal, hogy egy nyugdíjas már kevesebb munkát, akár házimunkát tud elvégezni. Ezen sokak számára még akkor is nehéz túllépni, ha tudják, hogy ilyenkor már a pihenésre kell összpontosítani. A gondoskodó szülő, a családfenntartó szerepét átveszi az értékes nagyszülői szerep.
Érdemes azon eltűnődni, hogy kik azok a környezetünkben, akikkel megosztanánk a gondolatainkat, mert minden társas kapcsolat egy további támaszt jelent. Beszélgessünk minél többet, akár csak magáért a beszélgetés kedvéért, ami evolúciós szükségszerűség.
Ne panaszkodásra használjuk az ismeretségeinket, mert ezzel csak még mélyebbre süllyedünk a problémáinkba! A jókedv az egészségünkre is pozitívan hat. A társas kapcsolatok megnyugtatnak, olyan biztos hátteret adnak, ami a mentális és a fizikai jóllétet egyaránt szolgálja. Boldogabbak és kisebb eséllyel betegszenek meg azok, akiknek jól működnek a társas kapcsolatai.

(-os)