Korai_tavaszi_viragok_a_holepel_alatt1

Kora tavaszi virágok hólepel alatt

Az időjárás megint megtréfálta kicsit a növényeket. Januárban szinte már tavaszias, napsütéses meleg volt, aztán február végétől többször havas lett a dimbes-dombos Hegyvidék. Vajon hogyan élik meg mindezt kora tavaszi virágaink a kertekben és az erdő alján?

Minden kertbarát találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a hó alatt bújnak meg a zöld levelek, vagy a hólepel kis tisztásain virítanak a hóvirágok. A magazinokban, vagy akár a tévéhíradókban is láthatjuk ezeket a közkedvelt képeket, amiknek különös erőt kölcsönöz az időjárás viszontagságaival küzdő, törékeny növény, amely végül „célt ér”, és a körülményektől függetlenül kibontja életet jelentő szirmait.
Persze, aki belegondol az érzelmi tölteten túli valóságba, könnyen megfigyelheti, hogy rendszerint a már hajtó vagy virágzó hagymásokra esik utólag a hó, nem a heteken át meglévő hótakarót győzik le a növények. Mindezeket azért idézem fel, mert az idén sokszor lehetett a Hegyvidéken is ilyenféle képeket készíteni.
Az év első növényei, amik növekedésnek indulnak és a kikelet közeledtét jelzik, általában a hagymások, mert az ő raktáraikban bőségesen van tápanyag, amit akkor is felhasználhatnak, ha a bágyadt napsütésből még nem lehet friss energiát gyűjteni. Az ok a sietségre pedig az, hogy ha gyorsan virágokat hoznak, akkor az első rovarok őket porozzák meg, mielőtt megsokszorozódik a konkurencia. Az év e szakában a fák még nem bontanak leveleket, így a napfény egy rövid időre eljut a talajra, ezzel elősegíti az ottani lágyszárúak fejlődését.
Bár mi, emberek, úgy érezzük, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé, kiszámíthatatlanabbá válik, mégsem kell aggódnunk a több hullámban behavazódó hagymások miatt. Egy kerületi jácint például már november elején kinyílt, és február közepéig várta, hátha akad a helyenként tizenfokos melegben egy-két korán kelő rovar, amelyik megporozza. Ugyanígy képes dacolni a hideggel a többi kifejezetten hidegtűrő hagymás is. Ők talán még jobban is szeretik a védelmező hótakarót, mint az anélkül érkező márciusi kemény fagyokat.
Ne aggódjunk tehát, a természet dolgai – bár emberi szemmel nézve valóban szokatlanok – jól rendezettek. A jácint a téli virágzásából valószínűleg nem nevel majd magokat, de esélyes, hogy a tavaszi-nyári napsütésből elég tartalékot tud gyűjteni, hogy jövőre is virágozzon. Ugyanígy a decemberben dús levélrózsát nevelő liliomok és a hóban virágzó többi hagymások.Korai_tavaszi_viragok_a_holepel_alatt2Amiből azonban tényleg baj lehet, az a melegkedvelő kerti virágok korai kihajtása. Az idén (is) előfordult, hogy a rózsák rügyei is megpattantak és fejlődésnek indultak a melengető januári napsütésben. Ezek a zsenge és vízzel teli hajtások aligha élik túl a márciusi komoly mínuszokat.
A nagyobb baj megelőzése érdekében a fagyok elmúltával jobb az egészséges részekig visszametszeni a visszafagyott ágakat, a töveket pedig némi komposzttal, rendszeres öntözéssel kényeztetni, hogy a növény kiheverje a veszteségeket. Ugyanezt a megközelítést alkalmazhatjuk a hagymásoknál is: a tél végi viszontagságokat elszenvedő növényeket a virágzást követően kissé trágyázzuk meg, és vigyázzunk a leveleikre, amíg vissza nem húzódnak. Ha az első fűnyírásnál levágjuk a nedvdús, zöld leveleket, akkor a hagyma nem tudja feltölteni a raktárait, és a következő évben egyáltalán nem tud virágot nevelni, vagy esetleg túl sem éli a telet.
Más a helyzet a gyümölcsfák elfagyásánál, amelyeknél a virágok fagynak el, azokat pedig olyan számban nem tudják pótolni a növények. Ezért hallhatjuk minden évben a kétségbeesett híreket egész tájegységek elfagyásáról. Akinek ilyen helyen van fagyérzékeny ültetvénye, könnyen eleshet egész éves termésétől.
A hegyvidéki díszkertekben ezek a veszélyek nem fenyegetnek; legfeljebb néhány kedvtelésből nevelt gyümölcsfa virágzása szenved kárt, de fájó terméskieséssel nem kell számolni. Nekünk a dísznövényeinkre kell vigyázni a hidegben!

(Barta)