A Budapest-Zugligeti Egyesület története
Az első hegyvidéki civil társaság, a Budapesti Hegyvidéki Turista Egyesület 1888-as létrejötte után másodikként négy évvel később, 1892. július 13-án alakult meg a Budapest-Zugligeti Egyesület. Elnöke Sigray Pál, titkára és pénztárosa Eperjessy István lett.
Az alapítók így fogalmaztak: „Az egyesület czélja a Zugliget iránti érdeklődés felébresztése és terjesztése, valamint anyagi és magyar kulturális érdekeinek előmozdítása, lakossága között a társadalmi élet élénkítése. E czélját az egyesület akként igyekszik elérni, hogy egyrészt a Zugliget szépítését, a körülményekhez képesti rendezését, kocsi- és gyalogutak, ösvények létesítése által a közlekedést előmozdítja, útmutatók, térképek kiadásával stb., másrészt pedig a társadalmi élet társas összejövetelek, tánczvigalmak, hangversenyek, felolvasások, társas kirándulások stb. rendezése által élénkíti.”
Az egyesület közvetlenül a megalakulása után már aktív programokat szervezett a zugligeti fogadókban: táncmulatságokat a Laszlovszky-majorban és a Fácán Nagyvendéglőben, tornaegyleti megmozdulásokat a Disznófő forrásnál. Folyamatos tevékenységéből külön is érdemes kiemelni két eredményt. Az 1905–1906-os években adta ki Eperjessy István a Zugliget és vidéke című turistakalauzát, amihez mellékletként egy szintvonalas turistatérkép is járt. A Budapest-Zugligeti Egyesület a Szabad Polgári Körrel közösen egy Kossuth-szobor – a főváros első Kossuth-szobrának – felállítását kezdeményezte a Disznófő-forrás felett, a Mátyás király út és a Tündérhegyi út találkozásánál (ma ezt a helyet Kossuth-pihenőnek nevezik). Tóth István alkotása már 1912 májusára elkészült, de bő egy esztendőt kellett várni, amíg a politikai helyzet megengedte, hogy – 1913. június 22-én – ünnepélyesen felavassák a szobrot. A ceremóniára díszes meghívót, az eseményről pedig emlékfüzetet adott ki az egyesület.
A Budapest-Zugligeti Egyesület a két világháború között továbbra is védte, szépítette Zugligetet. A második világháború után, a szovjet megszállás alatt minden egyesület tevékenységét megszüntették. Az 1989-es politikai változás idején, fél évszázados szünet után alakult újjá a szervezet – az egykori Budapest-Zugligeti Egyesület céljait felvállalva –, ugyanazon a néven. Első elnöke és titkára Krizsán György és dr. Mészáros György lett. 1990-től dr. Salamin András vállalta az elnöki teendőket.
A szépítő feladatok helyére a még megmaradt természeti és épített értékek védelme lépett. Sikerült megóvni a teljes pusztulástól a Fácán fogadó kilenchektáros területét, és megmaradhatott a zugligeti villamos-végállomás épülete is.
Az elmúlt fél évszázad alatt az egyesület számos alkalommal felhívta magára a figyelmet. Segédkezett a Szent Anna- és a Farkasvölgyi Úti Madonna kápolna helyreállításában, valamint fontos része volt a Kossuth-szobor talpazatán lévő bronz dombormű és az Erzsébet-térdeplő helyreállításában. Kezdeményezte és támogatta több tucat hely- és kultúrtörténeti könyv megjelenését, emellett számos helytörténeti sétát szervezett, amely Zugliget és környéke emlékhelyeit, természeti szépségeit mutatta be a főváros lakosainak.
(Balázs A.)