Haztartasi_fortelyok_a_regmultbol

Háztartási fortélyok a régmúltból

Elmúltak az ünnepek, a vizsga jól sikerült, hátradőlhetünk végre, nem maradt más teendő, mint a romeltakarítás. A nagy sürgés-forgás, bizony, áldozatokat is követel, én például levertem a zománcot a legkedvesebb lábosomról egy kis helyen. Nincs szívem kidobni, ezért utánajártam, mit lehet tenni.
A régiek üvegragasztót, vagyis a Pál utcai fiúk-féle gittet használtak erre a célra. Meleg kézzel gyúrták össze, hogy jól megpuhuljon, majd a hibás helyre nyomva tűzbe tartották, hogy a ragasztó megkeményedjen. Az így megfoltozott edény újra teljesen használhatóvá vált. Ha nagyon hibás lett a zománc, nem volt mese, újra kellett zománcoztatni.
Savanyú gyümölcs vagy más savanyú étel főzése után gyakran sötét színt kap az edény, amit ecetes sóoldattal tisztíthatunk. Azt is ellenőrizni tudjuk, van-e az edény anyagában ólom, ha kicsit felmelegítjük, és az aljára cseppentünk egy kis salétromsavat, amit hagyunk rajta megszáradni. Ha utána kén-hidrogénnel megnedvesítjük a kezelt foltot, és az megfeketedik, biztos, hogy ólmot is tartalmaz, ami nagyon ártalmas az egészségre.
Komoly veszély fenyegeti az értékes porcelánt, ha netán szorgos kis unokakezek terítenek. Ne engedjünk a kísértésnek, inkább rakjuk el mi magunk, és biztos, ami biztos, ne sajnáljuk a fáradságot, tegyünk minden tányér fölé egy darab fehér papirost!
Még egy jó tanács: ha a vendég dohányzott, és a porcelán foltos lett a cigarettaparázstól, semmi baj, dörzsöljük meg nedves, sóba mártott dugóval! Ha a porcelán a hosszabb használattól, esetleg a mosogatógéptől kissé megfakult, elkopott, dörzsöljük meg rongyra szórt citrompótlóval, amíg kifényesedik. (Ha kényesebb porceláncsészébe vagy üvegpohárba forró folyadékot töltünk, úgy óvhatjuk meg a repedéstől, hogy a pohárba ezüstkanalat teszünk, és így öntjük bele a teát, csokoládét, kávét.)
Megfeketedett fémtárgyat úgy tudunk kifényesíteni, hogy egy félbevágott krumplit finom homokba mártunk, és ezzel dörzsöljük át. Lakktálcát, lakkstampedlit sose mossunk el forró vízzel, mert az árt a lakknak. A legjobb, ha tiszta olíva- vagy más ételolajba mártott ronggyal dörgöljük át addig, amíg az edény egészen száraz lesz. Ha még piszkosnak látszik, szórjunk rá kevés lisztet, majd dörzsöljük le róla a ronggyal. Tisztítás után állott vízzel öblítsük le a tárgyat, és azonnal töröljük szárazra. Jól jegyezzük meg: lakkozott faanyagot sohasem szabad mosogatószerrel tisztítani!
Ünnepek idején az ember sokszor ételt is szállít a családtagoknak, ezért fontos tudni, hogy ha a befőttesüveg gumikarikája nem zár rendesen, akkor kenjük be tojásfehérjével!
Engem egy kicsit mindig zavarba ejt a húsvágó deszka tisztításának kérdése. Használat után ugyanis nem lehet olyan gyorsan elmosni, hogy be ne szívódjon valami a húsléből, a fűszerekből. Öreganyáink – mosogatószer nélkül – egyszerűen ledörgölték kőporral vagy tiszta fehér homokkal a fadeszkát. Azt ajánlom, havonta egyszer főzzük ki mosószeres forró vízben 20-25 percig, aztán aki akarja, dörzsölgesse kőporral vagy fehér homokkal, ha nem tud lemondani erről…
Ha az üvegpalackot, kristályüveget nem tudjuk jól kimosni, mert az alján már lerakódás van, tegyünk bele nyers, hámozott krumplidarabokat, öntsünk rá egy kis pálinkát, vagy ha más nincs, szódavizet. Rázzuk fel néhányszor, aztán hagyjuk benne egy éjszakára. Végül jól öblítsük ki, szárítsuk meg.
Másik módszer, hogy a burgonyaszeletekre ecetes sót öntünk, egy kis vízzel hígítva, és ezt hagyjuk állni benne. Kristálytiszta lesz tőle a palack!
Könnyebben eltávolítható foltoknál (beleszáradt tej, piszok) a nyers krumplidarabkákra tegyünk kávézaccot, összetört tojáshéjat és egy kis vizet, hogy könnyen ki tudjuk öblíteni. Ez, persze, már egészen boszorkányosan hangzik, belátom.
Újságíróknak ajánlott az utolsó ötlet: újságpapírral is könnyen célt érhetünk. Tépjük szét apró darabkákra az újságot, töltsük meg velük az üveget, és rázogassuk, amíg az teljesen megtisztul.
Lehet, hogy így az olvasó is jobban jár?

(Kövesdy)