Az_ev_vadviragai_hegyvideki_szemmel1

Az év vadvirágai hegyvidéki szemmel

Az év fájáról már szó esett lapunkban, most következzék a 2018-as esztendő vadvirága! Azaz inkább a vadvirágválasztás három dobogós helyezettje, hiszen a Hegyvidék ebben a versengésben is érintett volt.

Az év vadvirágát nyolc esztendeje választják meg Magyarországon. A kézenfekvőnek tűnő ötlet egy magánkezdeményezésből született meg, majd a természet iránt elkötelezett érdeklődők lelkesedése emelte odáig, hogy 2015-től a mozgalom intézményesült, és ma már a Magyar Természettudományi Múzeum szervezi a választást, valamint a kapcsolódó eseményeket, programokat.
A 2018-as szavazás előkészítése során a kuratórium szokás szerint három virágot jelölt ki: a kornistárnicsot, a fehér tündérrózsát és az apró nőszirmot. A Hegyvidék a város közelsége ellenére gazdag tárháza a természeti értékeknek, közöttük is kiemelkedően a vadvirágoknak, így nem meglepő, hogy évről évre szurkolhatunk a lakókörnyezetünk közelében élő növényeknek is. Az idén sem volt ez másképp. Végül 930 szavazattal a kornistárnics lett a „győztes”, mintegy 50 szavazattal megelőzve a fehér tündérrózsát és 200 szavazattal a harmadik helyezett apró nőszirmot. Nézzük meg kicsit közelebbről ezeket a virágokat!
Ha valakinek a kornistárnics név nem cseng ismerősen, akkor ízlelgesse kicsit inkább az encián elnevezést. Az Alpokban gyakori, élénk kék virág ugyanis a mi tárnicsunk közvetlen rokona. Főleg a hazai középhegységek és dombvidékek üde rétjein fordul elő, de szórványosan az Alföldön is megtalálható. Élőhelyének pusztulása miatt egyre ritkábban láthatjuk virágait.
Nálunk már harmincöt éve szerepel a védett növények listáján, de a szomszédos országokban is apad az állománya, ezért szinte mindenütt természetvédelmi oltalom alatt áll. Különlegessége, hogy a szürke hangyaboglárka nevű veszélyeztetett lepkefaj tápnövénye, így ritkulása nemcsak önmagában aggasztó, hanem a rajta táplálkozó lepkefaj létét is veszélyezteti.
A fehér tündérrózsát sokkal egyszerűbb elképzelni, hiszen pontosan az, aminek nevezik: nagy, fényes, kerek levelei a víz felszínén úsznak, közöttük emelkedik ki az ökölnyi méretű virág. Ősi növénye a Kárpát-medence holtágainak, kisebb tavainak, és jól érzi magát mesterséges csatornákban, fürdők kifolyóvizében is.
Elterjedése szórványos, és főleg az Alföldre korlátozódik, állománya – részben köszönhetően az évtizedes védettségnek – kielégítően nagy. Népszerűségét rózsaszín porzójú, fehér virágának köszönheti. Dísznövényként gyakran kerti tavakba is ültetik.
A „bronzérmes” apró nőszirom ismertetésével érkezünk el a Hegyvidék érintettségéhez, hiszen ez a nagyon tetszetős virágú növény a Budai-hegység számtalan pontján nyílik, néhol egészen közel a lakott településekhez. Elsősorban a tisztások, rétek szélét kedveli, ahol akár a sziklák között, tenyérnyi foltokban is megtalálja életterét.
Kora tavasszal – már április elején – kibontja virágait, és gyakran egészen május végéig virít. Bár egyetlen fajról beszélünk, a szirmok színe a fehértől a gyakori sárgán és lilán keresztül egészen a vörösesig terjedhet.Az_ev_vadviragai_hegyvideki_szemmel2A virág felépítése megegyezik a virágboltokban kapható íriszével, de annál valamivel kisebb, és a szára sokkal rövidebb. Így válik érthetővé az „apró” jelző egy relatíve nagy virágú növény esetében.
A nyári időszakban már csak a mintegy 15-20 centiméter magas, kardszerű, lapos levelek jelzik jelenlétét. A levelek lassan húzódnak vissza a növény föld alatti gyöktörzsébe, amiben a tartalék tápanyagok gyűlnek a következő évi kihajtás érdekében.
Az apró nőszirom itt, Kelet-Európában alakult ki, valószínűleg két rokon faj kereszteződése által. A régi botanikai leírások szerint az Alföld homokos gyepeiben olyan elterjedt volt, hogy helyenként lila szőnyeget alkotott. Vélhetően a virágszedés és a termőhelyek pusztulása okozta megritkulását, és tette indokolttá védetté nyilvánítását.

(Barta)