Oreg_trukkok_fiatal_haziasszonyoknak

Öreg trükkök fiatal háziasszonyoknak

Óriási dolog a háziasszony számára, ha felhasználhatja mások tapasztalatait, és elkerülheti a sok kudarcot, ami egyébként minden fiatal (és nem fiatal) lányra, asszonyra óhatatlanul leselkedik, s ha teheti, le is csap! Ezért én emberemlékezet óta gyűjtögetem a fortélyokat, de meg kell mondanom, még mindig úgy érzem, messze a megváltás.

Sokszor a guta kerülget, amikor csalódást okoz valami nagy ötlet. Például néha képtelen vagyok normálisan megfőzni a virslit. Hiába lesem minden mozdulatát, egyszer csak hirtelen hanyatt dobja magát, és nagyot szusszantva széthasad.
Pedig azt olvastam, hogy tegyem negyed órára forró, de nem lobogó vízbe, akkor nem pukkad szét. Meg azt is, hogy mártsam tejbe, mielőtt megfőzöm. Nem bánnám, ha más is kipróbálná, és kérem, szóljon, ha sikerült. Egyáltalán: nem lehetne, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz? Önök meg én. Ha Önök is küldenének nekem saját maguk próbálta, vagy nagyanyótól örökölt trükköt, jó tanácsot… Nagyon hálás lennék érte!
Addig is lejegyzek néhány apróságot, ami viszont bevált. A túrót nehéz krémszerűvé tenni, pedig a süteményekbe így kellene beledolgoznunk. A javallat, hogy passzírozzuk át, bár ez enyhén szólva embert próbáló feladat. Az ünnepek alatt jöttem rá, hogy a nagy sietségben hogyan lehet a túrót egyenletesen simává varázsolni a sütéshez: én bizony krumplinyomón átnyomtam egy pillanat alatt. Ajánlom mindenkinek, akinek kedves az élete!
Az ünnepi kacsa sütésekor adta szomszédasszonyom a tanácsot: „Ha ropogós sültet akarsz, sütés előtt jó forró vízzel mosd meg a kacsát, utána hagyd még néhány óra hosszat állni szobahőmérsékleten. Fontos, hogy tálalásnál le ne öntsd a szaftjával, mert akkor hiába fáradoztál, megpuhul a teteje!”
Szilveszteri tanulság volt a következő fortély. A bab meg a lencse köztudottan lassan puhul, a szemek közepe gyakran kemény marad, és az nagyon kellemetlen. Ezért fontos, hogy mindkét hüvelyest kizárólag sótlan vízben tegyük fel főni! (Ezzel szemben a borsót és a zöldbabot erősen sózott vízben kell főzni kezdettől fogva, mert különben ízetlenek maradnak.)
És ha már az ízeknél tartunk, én rendszeresen készítek pástétomot az ebédről megmaradt resztelt májból. Sosem értettem, mitől más és más az íze, amikor mindig ugyanúgy csinálom.
Utánajártam, s megtudtam, hogy sok mindentől függ – például a korától is – a máj keserűségének foka. Erre pedig a megoldás, hogy felhasználás előtt mindig áztassuk tejbe a májat, mert az elveszi a mindenkori keserű, vad ízét. Ha már itt tartunk, azt, ugye, mindenki tudja, hogy a májat csak közvetlenül a tálalás előtt szabad megsózni, amikor már megpuhult?!
A pörkölt is tud keserűre sikeredni. Ennek oka, hogy nem jókor tesszük bele a pirospaprikát. Fontos a sorrend! Ha a hagyma már megpuhult, levesszük a tűzről az edényt, és kicsit hagyjuk kihűlni, csak utána szórjuk bele a paprikát. Összekeverjük, és felöntjük kis vízzel. Ha a főzés végén szórnánk bele, akkor már nem tudja tökéletesen átvenni a fűszer ízét, ha viszont a hagymával együtt tesszük fel, akkor bizony keserű lesz a pörköltünk.
Ott van még a rántás, az igazi anyaszomorító. Nemcsak huncut, de alattomos is. Hol odakap (jaj, kevés a zsír a liszt alatt!), hol csomós lesz, mint a kutya szőre („már megint nokedli van a főzelékben?” – kérdezi ilyenkor gonoszul a férjem). Az okosok azt mondják, „az alaprecept szerint 60 dkg liszthez fél kiló vajat kell számolnunk”. No, ez két évre való rántásigényünket fedezi…
Komolyra fordítva a szót, ha két evőkanál vajhoz egy evőkanál lisztet számolunk, nagy baj már nem lehet. Óvatosan, türelmesen kell bánnunk vele (még mit nem!), mert különben megsértődik, és megkeményedik.
Nem szabad sajnálnunk rá az időt, azt mondják, érdemes kis lángon, néhány percig lassan kevergetni, csak aztán felönteni vízzel. Na, de milyen vízzel? A hideg rántást mindig forró vízzel, a forró rántást mindig hideggel! És akit három anya szült, az használjon habverőt is a keveréshez, akkor biztosan nem lesz csomós…
Végül következzék egy mesterszakácstrükk. A híres „lisztes vajról” van szó. Diónyi vajat elvegyítünk egy evőkanál simaliszttel, és átgyúrjuk. Ez a hideg rántás hűtőszekrényben több mint egy hétig is eltartható, és mindig kéznél van!

(Kövesdy)