Berhaz_a_Marvany_utcaban1

Bérház a Márvány utcában

Hámos Róbert, a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője és felesége, Sturm Margit befektetésnek szánt, háromemeletes bérpalotája 1907-ben készült el a Márvány utca 40. szám alatt. A klasszicizáló stílusú épület alacsonyföldszintjén két mosókonyha, két mángorló, a „háziasszony pincéje” és a fáskamrák kaptak helyet, a bejárat mellé bolthelyiségek kerültek. A magasföldszint és az emeletek beosztása eredetileg azonos volt: az utca felőli oldalt két négyszobás, a hátsó frontot három kétszobás lakás foglalta el, az oldalszárnyakon pedig kisebb és olcsóbb bérű lakások sorakoztak.
A ház tervezője Reiss Zoltán (1877–1945) okleveles építészmérnök, akinek legikonikusabb műve a csaknem húsz évvel később szintén klasszicizáló homlokzattal átadott Corvin Áruház, ahol az ország első mozgólépcsője is működött. A Márvány utcai bérpalota érdekessége, hogy ez Reiss egyetlen ismert, illetve megmaradt XII. kerületi épülete, és bár gyakorlóéveinek terméke, ugyanolyan markáns, mint későbbi munkái.Berhaz_a_Marvany_utcaban2A ház lakói kiválóan megrajzolták koruk sajátos karakterét. Hosszabb-rövidebb ideig itt élt többek mellett Mohr Ferenc kereskedő, Mohr Ferencné Litzmann Róza, Wayand Antal, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohó Rt. igazgatója, Barcsay Erzsike posta- és távírdakezelő, Schock Lipót térképész, dr. Ponty Nándorné Irlbeck Borbála, dr. Vimmer Károly ügyvéd, Jonasch Ernő és Jonasch Oszkár műszerész, Gulyás Kálmánné Jonasch Lujza, Szent-Királyi Andor miniszteri titkár, Bolarics Jenő, a Bolarics Jenő és társai cég tagja, polgári iskolai tanár, dr. Mann Mór ügyvédjelölt, Seide Rezső, a Magyar Földhitelintézet titkára, vitéz Kőszeghy Béla államvasúti főtanácsos, dr. Ipolyi (Ivanich) Ferenc műtősebész, orr-, gége-, fülorvos, Vágvölgyi József nyugalmazott főintéző, Kovács Rozália tisztviselőnő, dr. Domonkos Béla alezredes, Domonkos Béláné Wegel Erzsébet, özvegy dr. Galántay Richárdné Szinay Éva háztartásbeli, Galántay György gimnáziumi tanuló és Csenger Zalán, a Lábassy féle Mezőgazdasági, Ipar és Gépgyár Rt. képviselője, vámszaki felügyelő is.
Az első világháború alatti ínséges időkben a lakók zsírjegyeiket Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzeme és a Községi Lóhúsüzem elárusítóhelyein kívül beválthatták Pursch István hentesmester üzletében is, amit a bérház bal oldalán nyitott. A lisztet másik „saját” boltjukban Müller Péter fűszeres porciózta ki nekik.
A csemege- és fűszerüzletet 1920-ban átvette Riesz Ferenc, és a modern igényeknek megfelelően rendezte be. Következő tulajdonosa vitéz Laborczy Ferenc volt. Ő feleségével, Buzás Adéllal és gimnazista Vilma lányával be is költözött a Márvány utcai házba, amelyet építtetője, az időközben nemességet kapó, királyi tanácsosként a budapesti svéd konzulátuson dolgozó hámosfalvi Hámos Róbert eladott dr. Boronkay György kétezer holdon gazdálkodó tassi földbirtokosnak, aki a harmadik emeleten fenntartotta magának a legnagyobb lakást.Berhaz_a_Marvany_utcaban3Pursch hentes bolthelyiségeit Kuncze Zoltán (1898–1984) cukrászmester vásárolta meg: „Szakmáját Budapesten a Pohl és Mahlly cukrászüzemben tanulta. Itt is szabadult fel 1916-ban. Mint segéd, több hamburgi és budapesti cukrászüzemben gyarapította szaktudását, majd saját erejéből 1924-ben önállósította magát. Az ostrom alatt műhelye súlyos károkat szenvedett, maga pedig […] fogságba esett. Hazatérve hozzálátott műhelye újjáépítéséhez és újbóli felszereléséhez. Cukrászsüteményei, tortái, desszertjei, bonbonjai, mignonjai és egyéb cukrászipari készítményei kitűnő minőségükkel állandó vevőkört biztosítanak számára” – írta róla az „Ipari ujjáépítésünk” almanach 1947-ben.
Kuncze Zoltán működtetett egy másik cukrászdát is (lánya, Marschalekné Kuncze Margit emlékezete szerint a Döbrentei téren), de mire Ausztriából, az amerikai fogságból hazatért, az teljesen elpusztult. A Márvány utcai, udvarra néző műhelyben mindig egyedül „robotolt”, nem tartott segédet, egyetlen alkalmazottja, Bözsike csupán a kiszolgálásban és a takarításban segített.
„Az unokatestvéremmel történt meg sokszor, mikor meglátogatta aput az üzletben, hogy ki kellett nyitnia a száját, és a dresszírzsákból (ez egy vászonból készült, háromszögletű »zacskó«, a végén csillag alakú fém- vagy műanyag kúppal) nyomta bele a tejszínhabot a szájába. A nálam öt évvel idősebb Zoltán bátyám viszont, ha nem figyelték, lelopkodta a pultban szépen sorba rakott kacsafigurákról a mandulacsőröket. Apu 1952. március 7-én, Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapján zárta be és adta az államnak üzletét, ezután családunk földjén gazdálkodott, gyümölcsöt termesztett. De az nagyon fájt neki, hogy amíg élt, lehúzva maradt a roló, csak MDF-irodaként nyitott ki újra”
– mondja Kuncze Margit.
A csemegés sem járt jobban, vitéz Laborczy Ferenc halála után özvegye vitte tovább a boltot, majd 1948-ban megvásárolta Deák Ödönné, iparengedélyét azonban hamarosan bevonták, és a KÖZÉRT Húsértékesítő Nemzeti Vállalat 12101. számú boltja vette át a helyét. Az új korral új lakók is érkeztek, ekkor költözött a házba dr. Sziklay László irodalomtörténész és felesége, Rohringer Erzsébet is.

Verrasztó Gábor