„Embert nevelni a legszebb hivatás”
Még mindig ugyanúgy szereti a hivatását, mint pályakezdőként. Ma már az a legfontosabb a számára, hogy az általa is felépített óvoda olyan hely maradjon, ahol jó gyermeknek lenni. Bátyai Évával, a Hegyvidéki Mesevár Óvoda vezetőjével beszélgettünk, aki kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért Brunszvik Teréz-díjat kapott.
Bátyai Éva már kislányként tudta, ha felnő, óvónő lesz. Az édesanyja dajka volt, az óvónője személyisége pedig teljesen elvarázsolta. Mindketten igazi példaképek voltak számára. A gyermeki álom hamar valósággá vált: az óvónőképző szakközépiskola befejezése után azonnal felvették a kalocsai óvodába.
– Milyenek voltak a kezdetek?
– Pályakezdőként sokat tanultam a tapasztaltabb kollégáktól a szakmáról, a való életről. Meghatározó szerepet töltött be az életemben az egyik kolléganőm, akinek mindig lenyűgözött a jószívűsége, szeretete, embersége és nem utolsósorban a szakmai tudása. Szerettem volna úgy foglalkozni a gyerekekkel és a felnőttekkel, mint ő. Mindig jó szívvel emlékszem vissza ezekre az évekre.
– Budapestre már nagy tapasztalattal érkezett, de szakmai kihívásokból ekkor sem volt hiány, hiszen az újonnan megnyíló Hegyvidéki Mesevár Óvodába hozta az útja.
– Nagy reményekkel és félelemmel vágtam bele a fővárosi életbe. Csupa olyan feladat várt rám, ami egy kicsit ismeretlen volt: új kollégák megismerése, eszközök beszerzése, csoportok alakítása, gyermekek felvétele, a vezetői és adminisztrációs munkában való részvétel. Öt csoporttal indult az óvoda, majd minden évben bővültünk; örömünkre szolgált, hogy igény van ránk. Sokat segítettem az előkészületi munkálatokban az akkori óvodavezetőnek, Hámori Máriának. Rengeteg útravalót kaptam, szakmailag és emberileg is sokat tanultam tőle. Ma már tíz csoportunk van.
– A Hegyvidék egyik legjobb óvodája lett a Mesevár. Hogyan sikerült így felépíteni a semmiből?
– A nevelőmunka sikerének elengedhetetlen feltétele a csapatmunka, az együttműködés, ami a gyerekek javát szolgálja. Nemcsak az számít, hogy egyénenként ki mit tesz a közös munkába, hanem az is, hogy mindenki a legjobb tudásához mérten tegye azt. Nevelőközösségünk az évek folyamán jól összekovácsolódott, hatékonyságunk egymás erejéből fakad. Ennek megtartása, erősítése továbbra is célom.
– Milyen az élet a Mesevárban?
– Nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt, örömteli légkör várja óvodánkban a gyerekeket és családjukat. Mindenki teszi a dolgát a Mesevár Pedagógiai Program megvalósítása érdekében – próbálunk minél több tapasztalatot, szélesebb körű információt átadni gyermekeinknek, hogy a lehető legjobban fejlesszük személyiségüket, és önállóan is megállják majd helyüket a „nagybetűs életben”.
– Köztudott, hogy kiemelten fontosnak tartja a minőségi nevelést. Hogyan lehet a gyerekeket jól nevelni?
– Jól nevelni csak szakmailag és emberileg felkészült nevelőtestülettel lehet, ami intézményünkben adott. Ahhoz, hogy ezt a színvonalas munkavégzést meg tudjuk tartani, továbbra is támogatom a kollégák együttműködését, szakmai fejlődését. Hitvallásunk alapját a gyerekek tisztelete, szeretete, feltétel nélküli elfogadása jellemzi. Vezetői programom fő célja: minőségi nevelés-oktatás olyan környezetben, ahol jó gyermeknek lenni, és jó gyermeket nevelni.
– Ezért is ismerték el Brunszvik Teréz-díjjal, amit kimagasló szakmai-pedagógiai munkájáért kapott. Milyen érzés volt átvenni a kitüntetést?
– Az elismerést nemcsak magamnak köszönhetem, hanem a gyerekeknek, a családoknak, a fenntartónak, a férjemnek és minden kollégámnak, akik támogatnak a mindennapokban, s részt vállalnak a kihívások megvalósításában. A díjra való felterjesztés is nagy megtiszteltetés volt, és amikor meg is kaptam, el sem hittem, hogy ez velem történik. Úgy gondolom, minden embernek fontos a visszajelzés arról, amit tesz, s ha ez elismeréssel párosul, az szárnyakat ad a további munkához, a néha nehéz mindennapokhoz.
– Hová röpítik a szárnyak, amiket kapott?
– További fejlesztéseket szeretnék megvalósítani – a pedagógiai programunknak megfelelően, például, az udvar tematikus beépítését. Jelenleg van már a közlekedés témaköréhez kapcsolódó udvarrészünk, reményeim szerint a nyáron a vízhez kötődő szigetünk is elkészül. Szeretném megtartani azt a színvonalas pedagógiai munkát, amit a kollégáimmal végzünk, hiszen – ahogy Móricz Zsigmond is mondta – „Embert nevelni a legszebb hivatás. Légy nemes, gazdaglelkű ember, hogy emberré tehess másokat, a magad embersége által.” A legfontosabb mégis az, hogy megmaradjunk olyan óvodának, ahol jó gyermeknek lenni.
B. M.