Szobor a hős lengyel politikusnak

Józef Piłsudski egy litván területen élő nemesi család második gyermekeként született 1867-ben. A családban hagyományosan oroszellenes légkör uralkodott, rossz szemmel nézték a cár erőszakos oroszosítási politikáját. Piłsudski édesapja fegyvert is ragadott az orosz megszállás ellen. Józefet 1887-ben Szibériába deportálták, ahonnan már azzal a meggyőződéssel tért vissza hazájába, hogy a lengyel függetlenség legfőbb akadálya Oroszország.
Belépett a Lengyel Szocialista Pártba, amelynek elnöke is lett, azonban soha nem képviselte az internacionalista elveket, mindig megőrizte hazafiságát, hazaszeretetét. 1905-ben megalapította a Harci Szövetséget, és a lengyelek katonai kiképzésére helyezte a hangsúlyt. Ebben az időben nem létezett szuverén Lengyelország, mivel a közép- és kelet-európai nagyhatalmak (az osztrákok, a Porosz Királyság és az oroszok) 1772 és 1795 között nemzetközi egyezmények sorával felosztották maguk között a lengyel területeket, anélkül, hogy bármiféle háborúba keveredtek volna az ottaniakkal.
Ilyen előzményekkel az első világháború kitörésekor természetesen nem létezhetett lengyel haderő, azonban Piłsudski – immár tábornoki rangban végzett – szervezőtevékenységének köszönhetően lengyel légiók tudtak harcba indulni a németek, valamint Ausztria–Magyarország oldalán, az oroszok ellen. Ez egy korábban megkötött egyezmény alapján történt, miszerint Ausztria támogatta a lengyel Harci Szövetség létrehozását azzal a kikötéssel, hogy egy esetleges konfliktus során a lengyelek az oroszok ellen fognak fegyvert.1918-ra Józef Piłsudski lett az egyetlen olyan lengyel politikus, akit politikai hovatartozástól és társadalmi helyzettől függetlenül mindenki elismert. A későbbi kommunista történetírás ferdítéseivel ellentétben nem törekedett diktatúrára, a hatalmat nem megragadta, hanem ráruházták. Így vált – Horthy Miklóshoz hasonlóan – katonapolitikussá, aki a világégést követően nemzetállam létrehozására törekedett.
Az 1918-ban megalakuló Második Lengyel Köztársaság első államfőjévé választották, azonban még ekkor sem tehette le a fegyvert, mivel az Oroszországban hatalomra jutó bolsevikok folyamatosan támadták az új lengyel államot, állandósultak a határvillongások. A szovjet csapatok 1920-ra már Varsónál álltak, csak Magyarország hathatós segítségével (felszerelés, hadianyag) sikerült visszaverni a létszámfölényben lévő Vörös Hadsereget. A történetírás ezt „a visztulai csoda” néven jegyezte fel.
1923-ban Piłsudski visszavonult a politikától, azonban három évvel később puccsal Lengyelország diktátora lett. A szejm felajánlotta neki az elnöki posztot, azt azonban nem fogadta el, hadügyminiszterként tevékenykedett, de valójában ő irányította kemény kézzel az országot. 1935-ben hunyt el, a krakkói Wawelban temették el, a legnagyobb lengyel hősök közt tartják számon.
Már a halálát követő évben utcát neveztek el róla Budapesten, a mai Stromfeld Aurél út viselte a nevét 1947-ig. Az utcanévadáskor emléktáblát avattak a Piłsudski és Böszörményi út találkozása közelében (ma: Apor Vilmos tér 2.). A táblán Sződy Szilárd szobrászművész Piłsudskit ábrázoló domborműve volt látható, amelyet 1947 után a kommunista városvezetés megsemmisített, arra hivatkozva, hogy Piłsudski nacionalista, bolsevikellenes politikus. Az emléktáblát és a domborművet 1993-ban állították fel újra.
A Második Lengyel Köztársaság kikiáltásának századik évfordulója alkalmából a lengyel szejm felajánlotta a Hegyvidéki Önkormányzatnak Michał Wiśnios szobrászművész mellszobrát. Mivel az Apor Vilmos téri terület nem alkalmas nagyobb megemlékezések lebonyolítására, a Csörsz park jelenlegi felújítása már úgy zajlott, hogy a Csörsz utcához közel eső részén méltó helyet kaphasson az alkotás. A szobrot ünnepélyes keretek között az idén szeptemberben avatja fel a XII. kerület.

B. A.