A tenisz kialakulása a Hegyvidéken

A 19. század végén a magyar testnevelés nagy fejlődésen ment keresztül, folyamatosan új szövetségek, egyesületek és szakosztályok alakultak. A Budapesti (Budai) Torna Egylet 60 éves története című munkából kiderül, hogy a fejlődő sportéletből is kiemelkedtek a szabadtéri sportok. A fellendülés nagy segítője lett az 1892. április 30-án elnökké megválasztott Kollár Lajos, a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) addigi alelnöke. Kollár egyik fontos célja volt a szabadtéri sportok előmozdítása és megfelelő pályák létrehozása.
„Játéktereket kell tehát minden kerületben legalább egyet-egyet létesíteni, a hol mindkét nembeli ifjúságunk terhes szellemi munkájuk után hasznos szórakozást találjanak. Egyedül áll e tekintetben az egész fővárosban a Krisztinaváros, a hol a város közepén levő üdülő helyből, az árnyas Horvát-kertből vettek el egy részt s rendezték be 10 éven alóli gyermekek számára játszótérül.”(Buda és Vidéke, 1893. május 21.)
Az elnöknek 1893 márciusában csaknem egyhangú határozattal sikerült elérnie, hogy a fővárostól 1878-ban harminckét évi használatra megkapott Horváth-kerti telket (a mai Városmajor része) időkorlát nélkül használhassa a BBTE. Ez hatalmas anyagi sikert jelentett az egyesület számára, mivel így a tornacsarnokhoz is hozzájutott.A BBTE 1892-ben vette fel a teniszt és a síelést a sportolási lehetőségei közé. A Hegyvidék szerepe a síelés kialakulásában elvitathatatlan, azt azonban kevesen tudják, hogy hasonló a jelentősége a tenisz elterjedésében is. A játékot kezdetben paume, vagy tenez néven évszázadokig labdaházakban játszották, majd a szabadtéri mozgást kedvelő angolok az 1870-es években kialakították a Lawn-tennist, kivitték a szabad ég alá, a fűre, ahonnan aztán néhány évtized alatt meghódította a világot.
Széchenyi István gróf, Wesselényi Miklós báró és a többi magyar főúr még a tenezt játszották a bécsi Ballhausban. Az új angol játék 1880-1890 körül jutott el hazánkba, de 1892-ig leginkább csak magánpályákon űzték. Ilyen volt a zugligeti Köffinger-telken Stoffer Bertalan pályája; BBTE-tagságú barátai rendszeresen jártak hozzá, és nemcsak teniszezni tanultak meg, hanem elhatározták, hogy a BBTE új sportágaként meghonosítják a remek játékot. Kollár Lajos ezt örömmel vette tudomásul, és a választmány is hozzájárult a szakosztály megalakításához, így 1892-ben először az egyesület udvarán, majd nem sokkal később a nyári játszóterén, a Christen-féle téglavetőben (a mai Széll Kálmán téren) kezdtek el teniszezni.
A Buda és Vidéke című folyóirat így írt 1894. március 25-én: „A budapesti (budai) tornaegylet már megtette az intézkedéseket arra nézve, hogy tagjai a tavasz beálltával, a szabadban is leljenek szórakozást és üdülést. Alig olvad el a Szent János Kórház melletti jégpálya jege, az egyesület elnöksége gondoskodott róla, hogy a víz lecsapoltassék és mihelyt a talaj némileg kiszárad, a nyári játéktér helyreállittassék. Három Lawn-tennis pálya előreállithatólag, már e hó végén átadható lesz rendeltetésének. Továbbá lesz croquet és különféle labdajátékok. A tornaegylet ez évben is nemcsak a tagokat és azok családjait, hanem a tagok által bevezetett férfi növendékeket is szívesen látja a pályán, sőt miután már tavaly a látogatottság oly nagy volt, hogy a Lawn-tennis pályák sok esetben nem voltak elegendők, kész netán mutatkozó szükség esetén a pályák számát megszaporitani. A játékokat külön rendező bizottság fogja vezetni; a Lawn-tennis szabályokat most dolgozza ki Krenedics Gyula, Argay János és Dürr Károly urakból álló bizottság.”
Egy-egy ilyen teniszdélután igazi kis majálisnak számított, az arisztokrácia és a polgárság együtt ünnepelt a szabadban. A játékosoknak nevezniük kellett, a nézősereg pedig kitűnően szórakozott. „A rendező bizottság abban állapodott meg, hogy nemcsak napijegyeket szolgáltat ki a játékokban részt vevők számára, hanem bérletet is fogad el egy-egy hóra, vagy az egész idényre. Garde-damok (hölgy kísérők) és nézők egyáltalán nem fizetnek díjat. Gondoskodva van frissítő italokról és hideg ételekről is.” (Buda és Vidéke, 1894. április 8.)Érdekesség, hogy a teniszt hölgyek is játszhatták, így nők és férfiak egymás ellen is megküzdhettek. A sportág nagyon hamar népszerűvé vált, főleg a gyengébbik nem körében. Ezt az is megalapozta, hogy az első magyar teniszbajnok – 1894-ben – Pálffy Paulina grófnő volt, aki egyetlen női indulóként győzedelmeskedett a férfiak felett.
„Ha a városi hőségből olykor a Zugligetbe, Margitszigetre menekülök, egy-egy nyaraló kertjéből, tágas szép rétről kacagó, üde leányhang üti meg fülemet. Kíváncsian nézek át a kerítésen, lombnyiláson s előttem áll a modern Diána, kezében lawn-tennis rakettel, kipirult arccal, csillogó szemmel…” (Pesti Napló, 1897. augusztus 29.)
A tenisz eleinte inkább az arisztokrácia sportja volt. Az első játékosok közt találjuk Zichy Rezsőt, Andrássy Tivadart, Eszterházy Mihályt, Széchenyi Bélát, Lázár Ferencet, az első versenyeken pedig – a balatonfüredi Stefánia Yacht-Club szervezésében – az uralkodóház főhercegi családtagjai is részt vettek. A BBTE-ben Demény Károly, Stoffer Bertalan, Bély Mihály, Áry Pál, Holfeld Henrik, míg a Magyar Atlétikai Clubban Andrássy Géza és Széchenyi Imre grófok voltak az „úttörő” teniszezők.Azzal, hogy a BBTE nagy, nyílt pályákra vitte ki a sportágat, megnyílt a lehetőség a városi polgárok számára is, hogy kipróbálják magukat. Hamarosan tömegeket kezdett el vonzani a játék, ami miatt még több pályát kellett nyitni. A Christen-féle téglavető 1895-ben a Közmunkák Tanácsától a főváros tulajdonába került, amely azonnal elkezdte a gödör feltöltését, így ott egy ideig nem lehetett ütni a labdát. A játék átkerült a Szent János Kórház mögötti üres városi telekre, ahol két pályán folytak a küzdelmek, 1903 és 1904 nyarán pedig már négy pályán játszottak a versenyzők. Ez sokáig a BBTE hegemóniáját erősítette, ám a vezető szerep lassan átkerült az 1897-ben létesülő Budapesti Lawn Tennis Clubhoz.
A játék gyors elterjedését mutatja, hogy amíg 1902-ben tíz egyesület működött, addig 1932-re már 126 egyesület foglalkozott a teniszsporttal. A nagy siker egyik kiindulópontját pedig vitathatatlanul az említett hegyvidéki magánpályák jelentették, amelyeken a BBTE versenyzői előbb megtanulták, megkedvelték, majd később az egyesület az egész országgal megszerettette ezt a szép sportágat.

Földváry Gergely