Neha_a_bekak_megmenekulnek

Néha a békák megmenekülnek…

Drámapedagógia óvodásoknak? Elsőre talán furcsán hangzik, pedig nagyban segítheti a gyerekek fejlődését, amiről nemrég mi is meggyőződhettünk. A Hegyvidéki Önkormányzat felkérésére májusig tizennégy alkalommal tart foglalkozást a XII. kerületi óvodákban Csernák Enikő drámapedagógus.
„Az önkormányzat célja évről évre olyan programok biztosítása a fenntartásában működő óvodákban, amik a napi működésen túli többletet nyújtanak a pedagógusok és a gyerekek számára – magyarázta Gilicze Zoltán, a polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője. – Az e félévi program a gyerekek szociális kompetenciájának erősítését célozza, amely a fizikai és értelmi fejlettség mellett az iskolaérettség egyik fontos tényezője.”
Mi az Orbánhegyi Óvodák tagóvodájában tartott foglalkozásba pillantottunk bele. Csernák Enikő, aki most találkozott először a kilenc nagycsoportos óvodással, arra kérte őket, hogy mutatkozzanak be, és mondjanak egy dolgot, amit szeretnek, a többiek pedig, akik szintén kedvelik, ami elhangzott (csoki, banán, kiskutya), tapsoljanak.
„Eddigi munkám során az óvodákban azt tapasztaltam, hogy a gyerekeknek nehezükre esik figyelni egymásra, és sokukból hiányzik a többiek iránti kíváncsiság – mesélte Csernák Enikő. – Ebben a korban azonban fejleszthető a másik iránti őszinte érdeklődés.”
Mozgásos játékkal folytatódott a bemutató, séta közben tapsra meg kellett állni, és megérinteni valakinek a kezét, vállát, fülét. Ez összehozza a gyerekeket, kiegyensúlyozza a visszahúzódóbbak és az élénkebbek közötti különbségeket.
Ezt követően tapsra előbb szoborrá kellett válni, majd egy tó hullámait, egy hal, béka vagy gólya mozgását utánozni. Ez a játék teljesen eszköztelen, csak a gyerekek fantáziájára van szükség. A „gólyára” volt bízva, lenyeli-e az elkapott „békát”, vagy netán újra szabadon engedi a tóban, így néhány béka megmenekült a jószívű gólya csőréből. A drámapedagógia célja, hogy amit a gyerek lát, észlel, azt ki is fejezze.
A „bumm” játék figyelmet és gyorsaságot követelt: akire a játékvezető hirtelen rámutatott, azt mondva, bumm, az leguggolt, jobb és bal oldali szomszédjának pedig gyorsan tapsolnia kellett a guggoló feje fölött. Aki nem figyelt, vagy nem volt elég gyors, kiesett a játékból. A feladatok után a csoport megbeszélte, ki melyik játékban hogyan érezte magát.
Végül relaxáció következett. Amikor a gyerekek már ellazították a kezüket, lábukat, a csoportvezető azt kérte, érezzék, hogy körbeöleli őket egy biztonságos, szeretettel teli fénygömb. A szeretet világából feltöltődődötten visszaérkezve pedig öleljék meg magukat, és mondják: „szeretem magam”.
„Fontosnak tartom ezt a gyakorlatot – mondta Csernák Enikő –, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, szeresse és elfogadja önmagát. Kritika érheti viselkedését otthon, az óvodában, erősíteni kell tehát az önbizalmát, hogy ezzel együtt ő feltétlenül szerethető.”
Imrikné Krébecz Anita, az Orbánhegyi Óvodák vezetője megerősítette: a drámapedagógiai foglalkozás sokat tett azért, hogy a gyerekek lelkileg megnyíljanak a pedagógus és egymás előtt. Látszott, hogy szívesen játszottak elvont játékokat, amibe belevitték saját életüket, érzéseiket.

Balajthy Anna