Eheto_szalvetagyuru_es_egyeb_trukkok

Ehető szalvétagyűrű és egyéb trükkök

Újabb sütési praktikákkal gyarapíthatjuk konyhai trükkjeink tárházát, ha megfogadjuk a régi háziasszonyok tanácsait!
Túl hígra sikerült meleg krémet dédanyáink szerint úgy sűríthetünk be, ha egy tálban simára keverünk 1-2 tojássárgáját, majd habverővel erősen verve hozzáöntjük a krémet, amelyet eztán lassú tűzön – még jobb, ha gőzfürdőben – továbbra is élénken keverünk, addig melegítve, amíg kellően besűrűsödik. A híg hideg krémet legkönnyebben zselatinnal sűríthetjük be. A zselatint egy-két evőkanál hideg vízben feloldjuk, majd kevergetve langyosra melegítjük. Végül beleszűrjük a hideg krémbe, az egészet összekeverjük, és hagyjuk megkötni.
A kelt tészta vagy szereti az embert, és kezessé válik, vagy nem szereti, és akkor nincs, aki irgalmazzon szegény háziasszonynak… Ezért érdemes megjegyezni a következő tanácsokat! A kelt tészta sütés közben gyakran összeesik. Ha még nyersen egy szál makarónit dugunk a közepébe, azon sülés közben elpárolog a felesleges gőz, így szép magas marad. A tésztát hidegen is megkeleszthetjük, mégpedig úgy, hogy miután összedolgozzuk, letakarva hűtőszekrénybe tesszük egy éjszakára. Másnapra így is megkel.
Mindig nagy gond a kelt tészta tárolása. A nyers kelt tészta kitűnően elvan két-három hónapig is a mélyhűtőben. Az első kelesztés után lisztezzük meg, és csomagoljuk be fóliába vagy műanyag zacskóba, légmentesen. Felhasználáskor hagyjuk kiolvadni, s formázzuk meg az elkészítendő receptnek megfelelően. Fél órán át kelesszük, utána süssük ki.
Eddig nem szívesen bíbelődtünk a gyümölcskosárkák tésztájának szaggatásával, de az alábbi tippet megfogadva percek alatt végezhetünk az amúgy hosszadalmas folyamattal. A formákat szorosan egymás mellé állítjuk, letakarjuk a kinyújtott tésztával, majd erőteljes mozdulattal végiggörgetjük rajta a nyújtófát. Ezzel már ki is szaggattuk a tésztát, most már csak a formákba kell belenyomkodni az ujjunkkal. Jöhet bele a töltelék, és süthetjük is! Ne felejtsük el, hogy a vajas tésztákat mindig forróbb sütőbe toljuk, mint a keverteket!
A vaj a büféasztal dísze lehet, ha karalábévájóval kis gömböket formázunk belőle, és szőlőfürt alakban halmozzuk fel a tányérra. Még egyszerűbb, ha hideg vízzel kiöblített apró süteményformába tömködjük, lehűtjük, és amikor megdermedt, tányérra borítjuk. Ha nincs otthon elég vajunk, és helyette kénytelenek vagyunk zsírt használni a tésztához, akkor 4-5 dekával kevesebbet vegyünk, mint a receptünkben feltüntetett mennyiség.
A vaj olvasztásából is különféle bajok származhatnak. Kikeverés előtt nem szabad felolvasztani, csak gőz fölött lágyítani. Nem ég meg melegítés közben, ha a tetejéről leszedjük a habot. Ha megavasodott, olvasszuk fel, szedjük le a habját, és tegyünk bele egy darab kenyérhéjat. Ezután újra finom, felhasználható lesz. Tányérba helyezve mikrohullámú sütőben, alacsony fokozaton, kívánság szerint 20 másodperc–1 perc alatt meglágyíthatjuk, megolvaszthatjuk.
Trükkök azoknak, akik nem allergiásak a diós készítményekre! Finomabb, intenzívebb ízű lesz a süteménybe tett dió, ha meleg sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk, s csak utána daráljuk meg. A gyümölcs a tél végén felfrissül, jóízűvé válik, ha néhány órára tejbe áztatjuk, majd lecsöpögtetjük és megszárítjuk.

Nem sokan tudják és gyakorolják, de fontos tudni, hogy a dió fagyasztva, mélyhűtőben is kitűnően tárolható, sütéshez azonnal felhasználható. Nagy előnye, hogy a hűtés megvédi az avasodás veszélyétől.
Ha netán túl lágyra sikeredik a dió- vagy máktöltelékünk, helyrehozhatjuk nagyon finomra tört vagy reszelt keksszel, piskótával. Diós vagy mákos kiflit könnyedén formázhatunk, ha a tésztát kerek lappá nyújtjuk. Több ilyen lapot is készíthetünk. Ezután hat cikkre vágjuk, és mindegyikre úgy simítjuk a tölteléket, hogy a szélükön egy keskeny sáv üresen maradjon, ezt vízzel megkenjük. A tésztacikkeket a szélesebb részük felől kezdjük feltekerni. Közben az elkeskenyedő csúcsokat a tetejükön kissé benyomjuk, nehogy a tészta szétváljon. Tojás helyett elég egy kevéske tejjel megkenni, de sütés után, hidegen, citrommázzal is bevonhatjuk.
Végül pedig egy minden háziasszonyi képzeletet felülmúló, elképesztő ötlet: az ehető szalvétagyűrű… Akinek idegzete, ideje, türelme engedi, gyúrjon tésztát negyed kiló lisztből, 2 tojássárgájából, 1 kanál margarinból egy kevés sóval, cukorral és csaknem másfél deci vízzel. Ügyes kézzel formázzon belőle szalvétagyűrűt, mellé a vendég nevét, netán csillagképét megörökítő tésztatallérocskát, és sütőben süsse ki a figurákat. No, erre szokták mondani, hogy „és feleségül ne vegyelek?!”

(Kövesdy)