(R)idegen való világ egyéni perspektívából

Autópálya, mozgólépcső, felüljáró, utak, ipari területek – csupa olyan helyszín, amikről azt hisszük, ismerjük, mégsem érezzük igazán a sajátunknak őket. Erről szól a Hegyvidék Galériában most megnyílt, (R)idegen való című tárlat, amelyen Németh Marcell szobrászművész fémlemezeket használó, formabontó alkotásai egyéni perspektívából mutatják meg a minket körülvevő épített világot.
Németh Marcell gyerekkorában három évig a Hegyvidéken élt a szüleivel, így tulajdonképpen hazatért első XII. kerületi kiállításával – mondta köszöntőjében Fonti Krisztina. „Távolról nézve akár grafikáknak is tűnhetnek, közelebbről viszont láthatóvá válnak a vésetek és az egymásra rakott fémlemezek, a síkból való kiemelkedések. Ez a dimenziók közötti játék teszi különösen izgalmassá a műalkotásokat” – folytatta a hegyvidéki alpolgármester, aki szerint a mindennapjainkat kitöltő urbánus terek ugyan megszokott látványt nyújtanak, valami mégis hiányzik róluk. Emberek nélkül ábrázolja ezeket a művész, ezért érződnek ridegnek, idegennek. Ezzel szemben a tárlat másik részén, mintegy reménysugárként, a fémkeretek közt az éledő természet, az otthon jelenik meg.
Kiüresedett, élőlények vagy élet jelének nyomát nélkülöző terek világa szippant magába a kiállításon, mégsem érezzük magunkat teljesen idegennek – jellemezte a látottakat Árvai-Józsa Kitty művészettörténész, arra is emlékeztetve, hogy Németh Marcell kiindulópontja legtöbbször konkrét helyszín. Nincs szépítés, nincsenek eufemisztikus megnyilvánulások. Térjelzetek jelennek meg, olyan nézőpontok, egyfajta kivonatai a látványnak, amiket ugyan mindennap láthatunk, mégsem így, nem ennyire átfogóan, ilyen közelről, ilyen üresen, tisztán és csendesen. Mint az a földre helyezett, hajlított vaslemezen húzódó, sávokra tagolt utat megjelenítő plasztika, amit középen egy híd egyre távolodó korlátai szelnek ketté.Mindez arra utal, hogy az „útban levés” végeláthatatlan folyamatában talán nekünk magunknak kell kijelölnünk azt a nyugvópontot, ahová újra és újra megérkezhetünk, hazaérhetünk – fogalmazott a művészettörténész. Az alkotó gondolkodásának más irányú mozgását mutatják a Külső tér című, hat darabból álló sorozat részei, amiken a műterem ablakán át látható fa évszakok közötti változásának egy pillanatát ragadja meg. Marad a hideg, fémes csillogású acéllemez mint hordozó, ugyanakkor az ábrázolás bensőséges, a rügyfakadásban lévő, finoman kidolgozott levélkék libbenése intim közelségbe vonzza az ablakon kitekintőt.
Az acélon megcsillanó, változó fény a művek szerves része, nem véletlen, hogy a művész azonnal eltünteti az alkotásait megérintő látogatók ujjlenyomatait – ezzel nemcsak a megkomponált fényjátékot, hanem az idő előrehaladtával folyamatosan változó anyag épségét is védi. Ez a gondosság, az egyedi felületmegmunkálás és a fények adják a különleges patinát, amit az alkotó továbbgondol. Kísérletezik, keresi a harmóniát, újabb és újabb elemekkel gazdagítja a művek által nyújtott sokrétű élményt.
Minderről szó esik majd a november 15-én 18.00 órakor kezdődő tárlatvezetésen is, amin Németh Marcell fényjáték rávetítésével kutatja, vizsgálja a kompozíciókban, a fém anyagában rejlő számtalan potenciált.

sm.

A kiállítás megtekinthető: november 22-ig. Cím: Hegyvidék Galéria – XII., Királyhágó tér 10.