Ridegen_valo_vilag_egyeni_perspektivabol2

(R)idegen való világ egyéni perspektívából

Autópálya, mozgólépcső, felüljáró, utak, ipari területek – csupa olyan helyszín, amikről azt hisszük, ismerjük, mégsem érezzük igazán a sajátunknak őket. Erről szól a Hegyvidék Galériában most megnyílt, (R)idegen való című tárlat, amelyen Németh Marcell szobrászművész fémlemezeket használó, formabontó alkotásai egyéni perspektívából mutatják meg a minket körülvevő épített világot.
Németh Marcell gyerekkorában három évig a Hegyvidéken élt a szüleivel, így tulajdonképpen hazatért első XII. kerületi kiállításával – mondta köszöntőjében Fonti Krisztina. „Távolról nézve akár grafikáknak is tűnhetnek, közelebbről viszont láthatóvá válnak a vésetek és az egymásra rakott fémlemezek, a síkból való kiemelkedések. Ez a dimenziók közötti játék teszi különösen izgalmassá a műalkotásokat” – folytatta a hegyvidéki alpolgármester, aki szerint a mindennapjainkat kitöltő urbánus terek ugyan megszokott látványt nyújtanak, valami mégis hiányzik róluk. Emberek nélkül ábrázolja ezeket a művész, ezért érződnek ridegnek, idegennek. Ezzel szemben a tárlat másik részén, mintegy reménysugárként, a fémkeretek közt az éledő természet, az otthon jelenik meg.
Kiüresedett, élőlények vagy élet jelének nyomát nélkülöző terek világa szippant magába a kiállításon, mégsem érezzük magunkat teljesen idegennek – jellemezte a látottakat Árvai-Józsa Kitty művészettörténész, arra is emlékeztetve, hogy Németh Marcell kiindulópontja legtöbbször konkrét helyszín. Nincs szépítés, nincsenek eufemisztikus megnyilvánulások. Térjelzetek jelennek meg, olyan nézőpontok, egyfajta kivonatai a látványnak, amiket ugyan mindennap láthatunk, mégsem így, nem ennyire átfogóan, ilyen közelről, ilyen üresen, tisztán és csendesen. Mint az a földre helyezett, hajlított vaslemezen húzódó, sávokra tagolt utat megjelenítő plasztika, amit középen egy híd egyre távolodó korlátai szelnek ketté.Ridegen_valo_vilag_egyeni_perspektivabol1Mindez arra utal, hogy az „útban levés” végeláthatatlan folyamatában talán nekünk magunknak kell kijelölnünk azt a nyugvópontot, ahová újra és újra megérkezhetünk, hazaérhetünk – fogalmazott a művészettörténész. Az alkotó gondolkodásának más irányú mozgását mutatják a Külső tér című, hat darabból álló sorozat részei, amiken a műterem ablakán át látható fa évszakok közötti változásának egy pillanatát ragadja meg. Marad a hideg, fémes csillogású acéllemez mint hordozó, ugyanakkor az ábrázolás bensőséges, a rügyfakadásban lévő, finoman kidolgozott levélkék libbenése intim közelségbe vonzza az ablakon kitekintőt.
Az acélon megcsillanó, változó fény a művek szerves része, nem véletlen, hogy a művész azonnal eltünteti az alkotásait megérintő látogatók ujjlenyomatait – ezzel nemcsak a megkomponált fényjátékot, hanem az idő előrehaladtával folyamatosan változó anyag épségét is védi. Ez a gondosság, az egyedi felületmegmunkálás és a fények adják a különleges patinát, amit az alkotó továbbgondol. Kísérletezik, keresi a harmóniát, újabb és újabb elemekkel gazdagítja a művek által nyújtott sokrétű élményt.
Minderről szó esik majd a november 15-én 18.00 órakor kezdődő tárlatvezetésen is, amin Németh Marcell fényjáték rávetítésével kutatja, vizsgálja a kompozíciókban, a fém anyagában rejlő számtalan potenciált.

sm.

 

A kiállítás megtekinthető: november 22-ig. Cím: Hegyvidék Galéria – XII., Királyhágó tér 10.