Nem mind kártevő, ami csótány
A „nemszeretem” állatok listáján valószínűleg dobogós helyet kapnak a csótányok, ezek a világszerte elterjedt rovarok, amelyek időnként a Hegyvidék lakóit is rémisztgetik. De vajon kell-e félnünk tőlük, és melyikük jelent valós veszélyt a lakásban, a konyhában vagy az éléskamrában?
A csótányok igen életrevaló rovarok, állítólag – bár ezt nehéz ellenőrizni – még egy atomtámadást is túlélnek. Rátermettségüket igazolja, hogy a világon mindenütt előfordulnak, vadon és az ember „árnyékában” is. Meglehetősen rossz a marketingjük, mindenki felfokozott lelkiállapotba kerül, ha találkozik velük. Holott a világon élő bő 4600 csótányfajból csak mintegy 30 minősül kártevőnek, és az igazán méretes példányok nem is nálunk, hanem a trópusokon élnek.
A zöldövezeti lakások szerencsés tulajdonosai ilyenkor, ősz végén, tél elején szenvedik el a globális felmelegedés talán aktuálisan legkellemetlenebb velejáróját, a poloskák összehangolt támadását. Az utóbbi években módfelett elszaporodó jövevények, a hűvös elől menedéket keresve, ideális telelőhelyet látnak otthonainkban, s miközben szélesre tárjuk az ablakot, hogy beengedjük a simogató őszi napsugarakat, tucatjával özönlik el a lakást. A büdösbogár-hordák között pedig néha egy-egy fürge és barna csótány is felbukkan.
Azonban mielőtt rémeket látnánk, és a konyhánkat elözönlő csótányokat vizionálnánk, érdemes megállni egy pillanatra – csótányból ugyanis többféle létezik. A konyhai csótány, vagy közkeletű nevén svábbogár, a lakótelepi lakások réme fekete, két-három centiméteres, főleg sötétben mozog. Mivel remekül elvan mindenféle élelmiszermaradékon, nemcsak megél, de szaporodik is. A hegyvidéki épületek nagy többsége családi ház, villa vagy társasház, ahonnan hiányoznak a csótányokat mágnesként vonzó szemétledobók, rendetlen kukatárolók és hasonlók. Ezért – szerencsére – a XII. kerületben nem gyakori ez a kártevő.
Kertjeinkben azonban több alkatában hozzá nagyon hasonló rokon éldegél. A leggyakoribb a lapp erdeicsótány. Ez a rovar ritkán nő egy centiméternél nagyobbra. Színe világosbarna, és életmódja miatt egyáltalán nem alkalmas kártevőnek. Kertjeinkben időről időre felbukkan, néha többet is lehet látni belőle, sőt valóban előfordul, hogy ősszel betéved a lakásba, de ha teheti, távozik is onnan. Bár mindenevő, a legfontosabb tápanyaga a szerves korhadék, amit odabent kevésbé talál meg. Ráadásul (ellentétben rosszhírű rokonával) nappali életmódot folytat, aminek következtében gyorsan le is bukik, amikor a parkettán kószál.
Ha a mérete és színe alapján nem ismernénk fel benne rögtön az ártatlan hegyvidéki szomszédot, akkor segítségünkre lehet, hogy – a nőstény – menekülés közben ugrani is képes, sőt a svábbogárral ellentétben még repülni is tud, különösen a hím. Hazánkban összesen majd’ egy tucatnyi erdeicsótányfaj őshonos, így nem csoda, ha a XII. kerületi erdőkben is otthon érzi magát ez az ártalmatlan rovar.
Bár a konyhai csótány és a fekete kontinensről behurcolt rokonai, az amerikai és a német csótányok ellen valóban érdemes időben és szakszerűen fellépni, irtásuk nemcsak nehézkes, de értelmetlen is. Még ha a kártevő-mentesítő cég el is végzi azt, az erdei rovarok nem mennek lépre.
Annak, hogy akár a legalaposabb eljárás után betévedjen a kertből egy újabb példány, pont ugyanannyi az esélye, mint irtás előtt. A vadon élő populációt ugyanis nem lehet – és nem is célszerű – kiirtani. A feleslegesen elvégzett mentesítés pedig – akármennyire biztonságosnak mondottak is a modern irtóanyagok – mérgekkel történik, amelyeket senki sem lát szívesen legszűkebb lakókörnyezetében.
(Barta)