Sándy Gyula és a Krisztina körúti Postapalota

Sándy Gyula 1868. július 25-én született Eperjesen. Édesapja festőművész és evangélikus gimnáziumi tanár volt. Apai nagybátyja volt Ferenczy József sárospataki református esperes és Ferenczy István, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alakja is, ők jelentős hatást gyakoroltak az egész családra, így Sándyékra is.
A kultúra és az evangélikus egyház iránti felelősségérzet és szenvedély az ifjú Sándy Gyulát is jellemezte. Unokája Konok Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festő- és szobrászművész, aki a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban november 29-től megtekinthető „Napsugaras tornyok építésze – Sándy Gyula és a Hegyvidék” című kiállítás szakmai megnyitóját tartja majd.Sándy Gyula tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte el 1891-ben, majd Steindl Imre mellett dolgozott az állandó Országház-építő irodában. Ezután Pecz Samu mellett vállalt munkát, s részt vett a Központi Vásárcsarnok és a Szilágyi Dezső téri református templom építésében. Ő tervezte a hódmezővásárhelyi Református Főgimnáziumot, ezt követte még öt épülete ugyancsak Hódmezővásárhelyen. Nagyszámú középületet, templomot és lakóépületet tervezett, számos hazai és külföldi pályadíjat nyert.
A budapesti Felső Építő Ipariskola tanára lett 1899-ben, majd 1914-től műegyetemi tanári rangra emelkedett. Első díjat kapott a köztisztviselők szövetkezete üzletházának tervpályázatán, a breznóbányai evangélikus templom toronytervének pályázatán és a Budapesti (budai) Tornaegylet korcsolyacsarnokának tervpályázatán is. Nemzetközi vonalon a zágrábi Jelzálog- és hitelbank, a genfi Népszövetségi palota és a hágai Békepalota terveivel aratott sikereket. Épületeinél előszeretettel használta – német mintára – a tégla- és kőarchitektúrát, míg a népi építészet hatására gyakran alkalmazta a faragott fa elemeket is. 1928-ban elnyerte a Képzőművészeti Társulat építészeti nagydíját.Foerk Ernővel, majd Orbán Ferenccel közösen számos köz- és magánépületet tervezett Budapesten és vidéken egyaránt. Közel ötven evangélikus templomhoz készített terveket, ezek közül végül huszonhét épült fel. Több felvidéki városban láthatók munkái, mások mellett kiemelkedő a rimaszombati református templom, vagy az egykori kassai korcsolyacsarnok. Ő tervezte Marosvásárhely első szecessziós épületét, az Agrár Takarékpénztárt. Budapesten a Mária utcai Heinrich-raktár, valamint az újpesti és a mostanában felújítás alatt álló Széll Kálmán téri Postapalota épülete közismert.
Annak ellenére, hogy a második világháborúban, a főváros ostromakor találat érte házát, és terveinek, fényképeinek jelentős része megsemmisült, később is folytatta a munkát. Amerikába disszidált, majd elkezdte írni emlékiratait, amelyek azonban 1953. június 12-i halála miatt befejezetlenek maradtak.Sándy Gyula több időszakban is alkotott a Hegyvidéken. Rokonai és barátai számára már a századfordulón tervezett nyaralókat Kútvölgyben, az első világháború után pedig a frissen részvénytársasággá alakuló Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet (a későbbi MOM) főépületéhez készített bővítési terveket. Legfontosabb kerületi munkája az 1923–25 között felépülő budai Postapalota, amely egyúttal egész életművének is az egyik ékköve. Az impozáns, mutatós köztéri épület a Széll Kálmán tér fölé emelkedve uralja az egész közteret.
A megbízást tervpályázaton nyerte el, amelynek hirdetménye 1923. január 18-án jelent meg. Ebben a Magyar Királyi Posta és Távírda Vezérigazgatóság mint építtető meghatározta a főbb tervezési irányelveket: a város központi helyén létesítendő épületnek reprezentatívnak kellett lennie, ugyanakkor a szűkös anyagi lehetőségek miatt gazdaságosnak is. Feltétel volt, hogy mind a négy oldalról szabadon álljon, a rendelkezésre álló telket a lehető leggazdaságosabban használja ki, legalább hatemeletes legyen, a főbejárat a Krisztina körútra nézzen, a homlokzat komoly legyen, és monumentális, de minden felesleges dísztől mentes. Kerülni kellett a díszlépcsőt, és belső udvart is szükséges volt kialakítani. Ezenfelül a kincstári postahivatal mellett a budai III. távbeszélő központot is magában kellett foglalnia.Az építkezés 1923 őszén kezdődött meg. Sándy komplikált feladatot kapott, az épület déli felének ugyanis hamarabb kellett elkészülnie, hogy jusson idő az oda tervezett távbeszélőközpont beüzemelésére.
A Pesti Hírlap 1925 januárjában így adott hírt az építkezésről: „A budai Krisztina-körúton hatalmas állványerdő, rengeteg tégla, vas, kavics és egyéb felhalmozott építőanyag ragadja meg a járókelők figyelmét. Az állványerdőn belül pedig még most, tél közepén is tevékeny munka folyik, épül a budai Postapalota. Az épületben azonkívül helyet kapnak a budapesti székesfővárosi és kerületi postaigazgatóságok, a budapesti távbeszélő igazgatóság, a vezérigazgatóságok műszaki osztályai, néhány lakás s a jóléti intézmények helyiségei. A tervek elkészítésére a posta-vezérigazgatóság pályázatot hirdetett 1923 tavaszán és az első díjat huszonöt pályázó közül a műegyetem egyik kiváló tanára, Sándy Gyula építész nyerte el s az ő részletes tervei alapján még 1923 őszén meg is kezdték az építkezést. Sándy professzor tervezete a telek nehéz terepviszonyaiból származó problémákat a legsikerültebben oldja meg. Egységes nagy udvart létesít, a hivatali helyiségekre való tekintettel középfolyosós rendszert alkalmaz és a pince és a földszint felett nyolc emeletsorban úgy helyezi el a kívánt helyiségeket, hogy azok mindegyike a legtökéletesebb közvetlen világítással bírjon. Emeletszámával ez idő szerint Budapesten egyedülálló épületnek tekinthető.”
A palota déli fele 1925 nyarára teljes magasságában megvolt, az északi felében viszont csak az alapozásnál tartottak a munkások, így annak a keresztmetszete volt látható. Az egész épület 1926 márciusára készült el.Szerkezetét tekintve trapéz alaprajzú, középen belső udvarral. A leggazdaságosabb beépítést Sándy a középfolyosóval érte el, amely az épületek sarkaiban kör alakú terekben egyesül. Ennek az elrendezésnek általában hátránya, hogy a folyosók nem kapnak természetes világítást, Sándy azonban ügyes mérnöki megoldásokkal, üvegfalakkal és Luxfer-üvegekkel ezt is biztosította, a föld alatti szintekhez pedig a járdáról induló világítóaknákat tervezett.
A hatalmas épületet vasbeton pillérváz tartja. Nyolcemeletes és alápincézett, a telek lejtése miatt az északi oldalon a pince kétszintes, így ott tíz szintből áll a ház. A mélyen a föld alá nyúló pincék kettős betonpadlót kaptak, amelyek közé vastag szigetelő aszfaltréteg került. A felső két szintet a tervező hátraugratta, így kevésbé tűnik magasnak.
A házon Sándy jellegzetes stíluskeverése szemrevételezhető: középkori, várszerű elemek, téglaszalagok és tégladíszek, valamint a felvidéki pártázatos reneszánsz egyes jegyei is megtalálhatók rajta. A síkszerű homlokzatok szélesek, emiatt horizontális hatást adnak az épületnek, ezt azonban a téglalizénákkal (a fal síkjából kiálló falsávokkal) tagolt saroktömbök és az egymás alá helyezett keskeny ablakok vertikalitása ellensúlyozza. A sík felületet a saroktömbökben és a Krisztina körúti főhomlokzat közepén, a főbejárat fölött elhelyezkedő zárt erkélyek is mozgalmasabbá teszik. Figyelemre méltók továbbá a geometrikus tégladíszek is: az ablakkötényekbe rombuszokat és téglalapokat, az attikákra pedig félköríves szalagokat tervezett az építész.
Sándy stílusához kifejezetten illett az a pályázati feltétel, hogy a gazdaságosság miatt kerülni kell a felesleges díszítéseket. Nem volt díszlépcsőház, a főlépcsőházhoz csak kisméretű előcsarnok tartozott, amelyet vörös márvány padló burkolt, a mennyezet kazettázott, az oldalfalak tükrösen tagoltak. A homlokzat visszafogott díszítésével összhangban a berendezést, a fémmunkákat és az asztalosmunkákat is hasonlóan rajzolta meg.
A Krisztina körúti főhomlokzat reprezentatív erkélyét – ahová a vezérigazgatói irodákból lehet kimenni – stilizált indákból és virágokból álló kovácsoltvas korlát határolja. Szintén kacskaringós indák alkotják a lépcsőházak korlátjait és a homlokzatokon elhelyezett zászlótartókat. Sándy maga tervezte a nyílászárókat és a bútorokat is, előbbiek egyszerű, kazettás kialakításúak, utóbbiak között azonban olyanokat is látni, amik a homlokzat pártázatos lezárását ismétlik.
Az épületdíszek közé tartozott a Bory Jenő által készített angyalos Földgömb-szobor, amely a ház sarkára került. A Krisztina körúti főhomlokzat oromzatába a Zsolnay gyárban készült majolikaangyalos országcímert helyezték, ennek tervezője Nádler Róbert volt. Ezek azonban a második világháborúban megsemmisültek, mint ahogy maga az épület is komoly károkat szenvedett központi elhelyezkedése miatt.
A Széll Kálmán tér környéke súlyos harcok színtere volt a második világégés idején. A palota nagy része kiégett, a homlokzat számos belövést kapott. A háború után két évvel azonban már újra használni lehetett az épületet. Nem sokkal később, az 1956-os forradalom során is megrongálódott, de sebesüléseit gyors ütemben kijavították, és 1957-ben már újra működőképes volt.
A házat az 1990-es évek közepétől már nem használták, a Magyar Posta 2007-ben adta el. Szerencsére 2009-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléknek nyilvánította, így megmentette a végső pusztulástól. A magyaros szecessziós homlokzati díszítésű palota, a főváros egyik kiemelkedő, egyedi épülete jelenleg felújítás alatt áll, és remélhetőleg nemsokára újra régi pompájában csilloghat.

Földváry Gergely