Tisztelet a vértanú püspöknek

„Boldog Apor Vilmos püspök élete és önkéntes életáldozata igazi jelenkori történet, még ha a második világháború végén történt is. Aktualitását az a modern és divatos korszellem adja, amelyben hajlamossá váltunk megtagadni az élet örömeit és szenvedéseit, közönyösségünk már-már határtalan” – fogalmazott Lázár Csaba színművész, rendező a vértanú püspök szobránál rendezett megemlékezésen.
Lázár Csaba szerint manapság egyre kevesebb a „jellemes, tiszta erkölcsű, életszentséggel bíró ember”, akinek a cselekedeteit érdemes számon tartani és megismertetni. Ez ösztönözte őt és művésztársait arra, hogy az idén nyáron a makkosmáriai kegytemplom kertjében bemutassák A Boldog című színházi előadást, ami egy képzeletbeli bírósági tárgyalás keretében idézi fel Apor Vilmos élettörténetét.
„Apor Vilmos életszentsége bátor helytállásban mutatkozott meg, amikor védelmezte és óvta a rá bízott közösséget. Nemcsak a második világégésben tette mindezt, hanem élete során számos helyzetben, mindvégig, a történelem minden fordulata közepette” – mondta a színművész, hozzátéve, hogy a püspök cselekedeteinek súlya lebilincselő, személyisége ma is óriási kihívást jelent, s nem csak a hívő embereknek.
Apor Vilmost 1997-ben avatta boldoggá a pápa, és szobrát is ekkor emelték a XII. kerületben, a róla elnevezett téren. Az Apor Vilmos Emlékbizottság itt tart megemlékezést minden esztendőben a boldoggá avatás évfordulóján. Ezúttal a XI. kerületi Domokos Péter Pál Általános Iskola alsó tagozatos diákjaiból összeállt gyermekkórus is fellépett az ünnepségen, köztük két kislány az Apor családból. A Hegyvidéki Önkormányzat nevében az oktatási és közművelődési iroda munkatársai helyeztek el koszorút az emlékműnél.
Boldog Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, jezsuita iskolákba járt Kalksburgban és Kalocsán, diplomáját az innsbrucki egyetem teológia szakán szerezte. 1915-ben szentelték pappá, 1941-ben lett Győr püspöke. A háború idején a győri Püspökvár pincéjében menedékre találó több száz nő, gyerek és idős férfi védelmében 1945. március 30-án, nagypénteken szembeszállt a szovjet katonákkal. Többször rálőttek, két golyó súrolta, a haslövés azonban végzetesnek bizonyult, a szakszerű orvosi ellátás ellenére sebe elfertőződött. 1945. április 2-án, húsvéthétfőn halt meg.

z.