Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Babales_otthonrol

Babales otthonról

Magyarországon elsőként indította el az inkubátoros csecsemőket és családjukat online összekötő Babales-programot a Szent János Kórház, az Aprónép Alapítvány és a Segíts Gyorsan Alapítvány együttműködésével. A program sajtótájékoztatóján Madarasi Anna, a gyermekosztály vezető főorvosa, az Aprónép Alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, hogy az inkubátorokra kamerákat szereltek fel, így a kis súllyal világra jött koraszülött gyerekeket – akik sokszor hónapokat töltenek a kórházban – a szülők, családtagok az interneten keresztül, akár otthonról is figyelhetik. Erre nagy igény volt, a legtöbb család tagjai ugyanis nehezen tudják megoldani, hogy mindig a kórházban lévő gyermek mellett legyenek.
Tory Vera, a kórház koraszülöttrészlegének vezető főorvosa, a Segíts Gyorsan Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, hogy más országoktól eltérően a szolgáltatás ingyenes. Kitért arra is, hogy az egyik oldalsó kórházi bejáratnál létrehoztak egy anonim inkubátort, erre szintén kamerát helyeztek, hogy a nővérek folyamatosan lássák, és azonnal el tudják látni az oda helyezett újszülöttet.
A Babales-projektet készítő ügynökség képviselője, Mezei Márk azt mondta, hogy a kivitelezés egy évig tartott, majd további egyéves tesztüzem következett. A feladat nem bizonyult egyszerűnek, mert olyan kamerát kellett találni, ami sterilizálható, gondoskodni kellett a mozgatható készülék biztonságos rögzítéséről, továbbá egy zárt rendszer kialakítására is szükség volt.
„Kisfiam, Alex a harmincötödik héten, második gyermekem, Szofi pedig a harmincharmadik héten született, mindkettőjükkel itt voltam, a János kórház koraszülöttrészlegén – mesélte lapunknak Németh Nikolett, aki az elsők között, még a tesztüzem időszakában vehetett részt a Babales-programban. – Alexszel éjjel-nappal együtt tudtam lenni a kórházban, Szofihoz viszont csak egy-egy órára mehettem be, mert otthon kellett vigyázni a nagyobbra. Borzasztó érzés volt, hogy nem lehetek mindig a kislányommal, de rendbe tette a lelkemet, hogy legalább a monitoron láthatom őt.”

sz.