Svabhegyi_es_istenhegyi_setak1

„Az eltűnt időnyomában” - Svábhegyi és istenhegyi séták

Az idő örök jelenléte, pusztító hatása és vele szemben az emlékezés megtartó ereje – Proust halhatatlan művére utalva – épített örökségünkben is jelen van. Sorozatunkban felkutatjuk az elhanyagolt, omladozó, jobb sorsra érdemes hegyvidéki villákat, s felidézzük regényes történetüket.

Felfedezősétánkat a Svábhegyen, a fogaskerekű mentén fejezzük be. A Karthauzi utca és a Mártonhegyi út találkozásánál, az Eötvös út 2. szám alatt megpillantjuk a jelenleg lakatlan, elhanyagolt, hajdan impozáns Svábhegyi Nagyszállót, amely a legelső üdülőszálló volt a vidéken. Az eklektikus stílusú épület 1896-ban nyitotta meg kapuit. Közvetlenül ezután (október 4-én) Erzsébet királyné látogatást tett a szállodában, az eseményt az épület falán elhelyezett emléktábla örökítette meg. 1914-ben IV. Károly, még trónörökösként, szintén ellátogatott ide, és találkozott a svábhegyiek képviselőivel.Svabhegyi_es_istenhegyi_setak2Az egykor királyi fogadásokra is alkalmas, egyemeletes, magas tetős luxusszálló megközelítését lovas kocsin kívül a fogaskerekű biztosította. Az első világháború idején katonaság tartózkodott a házban, sokat rontva annak állapotán. Új tulajdonosa 1922-ben svájci mintára felújította a szállodát, jellegzetes faragott, fakonzolos előtetővel fedett erkélysorral, míves kovácsoltvas erkélyráccsal, díszes tetőablakokkal. Az épületet hatalmas, gondozott kert vette körül. Hozzá tartozott a mellette álló Irgalmas patika is, amely napjainkig megőrizte eklektikus homlokzatát.
A szálló szervezeti kapcsolatba került a – jelenleg szintén használaton kívüli – pusztuló Svábhegyi Szanatóriummal. Így lett 1957-ben gyermekszanatórium, majd ide került a gyermekkardiológiai, allergológiai és pulmonológiai osztály. Szomorú, hogy ekkor teljesen megfosztották elegáns belső kialakításától – egyetlen megmaradt értéke a főlépcsőház díszes kovácsoltvas korlátja. Belső elrendezését megváltoztatták, azonban így is alkalmatlan volt beteg gyerekek elhelyezésére. Homlokzatait átalakították, a hátsón befalazták az árkádot, eltűnt a timpanon a koronás-angyalos címerrel, az emeleti, bábos teraszkorlát helyére sematikus vasrács került. Az oldalhomlokzatok viszonylag megőrizték az eredeti architektúrát. Nagy fákkal beültetett, tágas kertjét is elvették.
A gyógyászati osztályokat több évvel ezelőtt kiköltöztették innen, azóta üresen, magára hagyottan áll. Ez azért különösen sajnálatos, mert helyi egyedi védettség alá tartozik. Az épületnek nem egyszerű új funkciót találni, a legkézenfekvőbb talán az eredeti üdülőszálló visszaállítása lenne. (Forrás: Rosch Gábor: Hegyvidéki épületek 2005. 94–95. o.)
A Svábhegyi Nagyszállóval szemben szemünkbe ötlik a fogaskerekű Svábhegy megállója, amely hajdan a vasút végállomása volt. Az eredeti, kéthajós faszerkezetű csarnok 1874-ben épült, a gőzvasútnak és az utazó közönségnek is fedett előtérként szolgált. A villamosításkor, 1929-ben átépítették a ma is látható egyhajós csarnokká, ehhez svájci stílusú, hangulatos épület csatlakozott. A csarnokra néző falon emléktábla örökíti meg a vasútvonal építőjének, a svájci származású Cathry Szaléz Ferencnek a nevét. Az építkezés 1873-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében kezdődött meg, 1874-ben már üzemelt és utasokat szállított a fogaskerekű.
Az emblematikus, védett épület szintén üresen áll, falfirkák „díszítik”, fokozatosan pusztul. Tervbe vett felújítása, sajnos, évek óta várat magára. Akár a fogaskerekű történetét bemutató emlékház is lehetne. (Forrás: Salamin András: Buda-hegyvidéki vasutak 2001. 353. o.)Svabhegyi_es_istenhegyi_setak3Lefelé sétálva, a Diana utca–Költő utca érintésével, az Istenhegyi útra érkezünk, majd jobbra fordulva az Adonis utcában, a 4. számú telken egy különleges épületre leszünk figyelmesek. Az Ürményi-Wagner-, illetve Repos-villa néven ismert kastélyszerű ház 1872-ben épült historizáló stílusban, tervezője Diescher József építőmester volt.
Az egyemeletes villa jellegzetessége, hogy a korábbi, középkori hangulatot tükröző kőtoronyhoz csatlakozik, annak felhasználásával. Feltűnő a főhomlokzat kiugratott középső része, ami átalakítás jeleit mutatja. A földszinti árkád felett, az emeleten beépített tornác látható három nagyméretű, csúcsíves ablaknyílással, az oldalsó nyílásokat utólag befalazták. A mellvédfalat középső mezőjében címeres, szélső mezőiben ornamentikus díszítés gazdagítja. Hangsúlyos attikapárkánnyal zárul. Fénykorában nagyméretű, parkosított kert tartozott hozzá.
A hajdani villa napjainkban is lakott, több lakásra felosztva. Állaga lepusztult. Szerkezetileg a torony van a legrosszabb állapotban, amely már korábban megerősítésre szorult. A műemléki védettségű épületegyüttes felújításának egyik feltétele lenne a parkban további új lakóépület építésének lehetősége.
Visszatérve az Istenhegyi útra, a 88-as szám előtt meg kell állnunk! A nagyméretű telken alulról kevéssé látszik a páratlan panorámára néző hajdani Wagner-villa, amely napjainkban tragikus állapotban tekint le a völgybe. Meredek lépcső vezet fel oda. Az épület jellegzetessége a földszinti, félkör alakú terasz, felette az emeleti szoba félkör alakú tere, amit tetőterasz fed. A sátortetős ház oldalt kis terasszal egészül ki. Mellette, a kertben kör alaprajzú, oszlopos melléképület található.
Levéltári adatok szerint „Nagyságos Wágner Géza úr” nyaralójának 1905-ben született tervein Ybl Lajos (Ybl Miklós unokaöccse) neve szerepel, Strifler Antal építészé mellett. Sebestyén Artúr terve alapján 1930-ban a házat garázzsal, sofőrlakással egészítették ki, a melléképületet pergolával kötötték hozzá. A földszinten három szoba, nappali, a hátsó kert felé ebédlő, veranda és terasz van, legfelül „kilátószoba” nyílik a félkör alakú teraszra.Svabhegyi_es_istenhegyi_setak5Az épület 2013-ban helyi védelem alá került, ennek ellenére rohamosan pusztul. Ablakait betörték, a burkolatokat felszedték, az ajtók, ablakok állandóan tárva-nyitva állnak az összes szinten. Pedig ez a hajdanvolt csodás nyaraló igazán jobb sorsot érdemelne. (Forrás: meselohazak.hu, 2017. 03. 19.)

Svábhegyi sétánk utolsó állomása az Istenhegyi út 8. szám alatti villaépület. A két világháború közötti magyar neobarokk építészet magas színvonalú emlékét Györgyi Dénes tervezte, műemléki védelem alatt áll. A korábban óvodaként funkcionáló épületegyüttes napjainkban lakatlan, állapota folyamatosan romlik, felújításra szorul. Az épületet a 10–14-es számú ingatlanokkal együtt kívánja értékesíteni tulajdonosa. A hirdetés szerint alkalmas irodának, lakóépületnek. Ez esetben is a megfelelő funkció megtalálása lenne a legfontosabb feladat.

 

*

Sorozatunk célja olvasóink figyelmének felkeltése volt épített örökségünk veszélyeztetett, megmentésre érdemes értékeire, amíg nem lesz visszavonhatatlanul késő… „A kövek tudnak beszélni. És a kövek igazat beszélnek…” (Kós Károly)

Összeállította: Beöthy Mária építész