Mire_van_szuksege_a_gyermeknek

Mire van szüksége a gyermeknek?

A címben feltett, egyszerűnek tűnő, mégis meglehetősen összetett kérdésre kerestek választ a Budai Oktatási Napok szakmai konferenciájának előadói különböző nézőpontokból. Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő a digitális világ veszélyei kapcsán, a közép-budai utazó gyógypedagógiai hálózat, valamint az Újlaki Általános Iskola vezetői pedig az integráció témakörében osztották meg gondolataikat a hallgatósággal.

Nagykorú lett a gyerekekkel foglalkozó Budai Oktatási Napok – tizennyolcadik alkalommal rendezték meg a Hegyvidéken. Pokorni Zoltán polgármester elmondta, hogy míg tizennyolc éve önkormányzati kézben voltak az óvodák és az iskolák is, ma már utóbbiakat az állam irányítja. Ettől függetlenül továbbra is szükség van a kerületi óvodák és iskolák pedagógusainak szakmai fórumára, amin egymástól és neves előadóktól tanulhatnak az oktatási-nevelési intézmények munkatársai.
A polgármester dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő előadását felvezetve arról is beszélt, hogy az online térben egyre több időt töltő gyerekek védelme érdekében Hegyvidéki ONvédelem címmel programot hirdetett a helyi önkormányzat, amely nemcsak a diákokat, hanem a szülőket és a pedagógusokat is felkészíti a lehetséges veszélyekre. A tanárok részére évről évre újabb képzés indul, amire sokan jelentkeznek – ennek ellenére mostanában nem juthat el minden érdeklődő a tanfolyamra, a létszámhiánnyal küzdő intézmények ugyanis nehezen tudják megoldani a helyettesítést.
„Mire van szüksége a gyermeknek, hogy jól legyen?” – tette fel az elgondolkodtató kérdést Gyurkó Szilvia. A válaszok, mint fogalmazott, meglehetősen különböznek, attól függően, hogy azokat a felnőttek vagy maguk a gyerekek adják. Tapasztalatai szerint a szülők általában a családot, szeretetet, biztonságot említik, az ifjak többsége viszont, megdöbbentő módon, a pénzt rangsorolja az első helyre. Ezt a szakemberek főképpen azzal magyarázzák, hogy a 2008-ban kezdődő gazdasági válság a gyerekeket nevelő családokat érintette a legrosszabbul.
A gyermekjogi szakértő hozzátette, hogy a XII. kerületi családok a hazai átlagnál jobb anyagi helyzetben vannak, viszont az itt élőknél is problémát jelent az együtt töltött „minőségi idő” hiánya, amit hiába próbálnak sokan különórákkal, vagy segítőkkel pótolni, valójában ez is az érzelmi elhanyagolás egyik formája. Gyurkó Szilvia szerint a 21. század digitális világa új kihívások elé állított mindenkit. Az állandóan mobilozó szülők figyelméért a gyerekeknek már egészen kicsi koruktól kezdve meg kell küzdeniük, később pedig, amikor ők is kézbe kapják az okostelefont, nem szereznek tapasztalatokat arról, hogy az unalmas helyzetekben miképpen találhatják fel magukat „kütyü” nélkül.
A szülők többsége, bár aggódik amiatt, hogy gyermeke internetezés közben nem neki való tartalommal találkozik, mégsem foglalkozik a védelemmel. Az esetek háromnegyedében nem telepítenek szűrőprogramot a káros tartalmak ellen.
Krausz Téda, a Közép-Budai Tankerület Utazó Gyógypedagógiai Hálózatának vezetője azzal indította előadását, hogy Magyarországon nagy hagyománya van a fogyatékossággal élő gyerekek szegregált intézményi nevelésének. Ezt a szemléletet, mint mondta, húsz-huszonöt évvel ezelőtt kezdte felülírni az integráció, együttnevelés, befogadás alapelve, a korábbi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az elkülönítetten, „burokban” nevelt fiatalok felnőttkorukban nem igazán tudnak beilleszkedni a társadalomba.
A gyógypedagógiai hálózat vezetőhelyettese, Zwickl Annamária arra hívta fel a figyelmet, hogy a normál intézményekbe járó, sajátos nevelési igényű gyerekek problémái igencsak változatosak. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavartól az autizmus spektrum zavaron át a beszédfejlődési rendellenességekig sokféle területen igényelnek fejlesztést az érintettek, akikkel a közép-budai óvodákban és iskolákban közel negyven utazó gyógypedagógus foglalkozik.
Az enyhe fokban értelmileg sérült gyerekek részleges integrációjának sikerére Czilinger Edina, az Újlaki Általános Iskola igazgatóhelyettese hozott példát a konferencián. Felidézte, hogy a kizárólag sérült diákokkal foglalkozó Margit körúti Általános Iskola, miután 2000-ben megszűnt, beolvadt az Újlakiba. Itt megőrizték a gyógypedagógusok által irányított külön tanulócsoportokat, ugyanakkor elérték, hogy az iskola mindennapi életében, szabadidős programjaiban közösen vegyenek részt az ép és a sérült fiatalok. Együttműködésük sikere nagyrészt az ép tanulók eredményes felkészítésének, „érzékenyítésének” köszönhető.
A Budai Oktatási Napokon az előadások mellett a szervezett intézménylátogatások is tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítottak a pedagógusoknak. A Mackós és a Zölderdő Óvodában, valamint az Orbánhegyi Óvoda Kiss János altábornagy utcai tagóvodájában és az ugyanabban az épületben működő pedagógiai szakszolgálatnál tehettek látogatást az érdeklődők. Az idei programok költségeihez az Emberi Erőforrások Minisztériuma által adományozott „Tehetségbarát önkormányzat” díj és az ezzel együtt járó támogatási összeg teremtett fedezetet.

z.