Pilsudski-szobor1

Piłsudski-szobor a Csörsz parkban

Száz évvel ezelőtt vívta vissza függetlenségét Lengyelország. Ebből a jeles alkalomból, a lengyel parlament alsóházának felajánlásával, szobrot állított a Hegyvidéki Önkormányzat a függetlenségi harc legendás vezetőjének, Piłsudski marsallnak, aki a lengyel–szovjet háború idején magyar segítséggel ért el történelmi sikereket.

„Tragikusan nehéz és sorsfordító időkben a történelem ura mint gondviselő mindig követet küld népeihez, olyan embert, aki személyében nemcsak megtestesíti sorstársai millióinak álmát, hanem képes az álmok valóra váltásában célba vezetni a népét. Józef Klemens Piłsudski, az államférfi és hadvezér a huszadik században olyan lengyel követe volt a gondviselésnek, akinek történelmi teljesítménye nélkül minden bizonnyal nem létezne a mai Lengyelország” – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Csörsz parkban felállított Piłsudski-szobor avatóünnepségén.
A politikus felelevenítette, hogy 1920 nyarán, a trianoni döntés után „a halálra ítélt Magyarország utolsó erejével a halálos veszedelemben lévő Lengyelország segítségére sietett”. A Varsó bevételére készülő szovjet csapatok elleni harcban hazánk nyolcvanvagonnyi lőszerrel segítette ki a Piłsudski marsall vezette lengyel sereget, amely végül visszavonulásra késztette a bolsevikokat.Pilsudski-szobor2„Lengyelország nemcsak önmagát, hanem Európát is megvédte a visztulai csatamezőn” – folytatta Kövér László, aki szerint a történelem arra tanított bennünket, hogy Európában a magyarok és a lengyelek csak önmagukra és egymásra számíthatnak. „Ezt nevezik sorsközösségnek, és ez akkor sem fog változni, ha a mai világ hatalmasai nem akarnak hinni sem a sorsban, sem bármilyen természetes és hagyományos közösségben és értékben” – tette hozzá.
Marek Kuchciński, a szejm, azaz a lengyel parlament alsóházának elnöke arról beszélt, hogy 1848–49-ben a lengyelek segítették a magyarokat szabadságharcukban, és nem felejtik el azt a szolidaritást sem, amit az 1920-as bolsevik invázió idején a magyarok, „a lengyelek történelmi és mai barátai” tanúsítottak. Kitért rá, hogy Piłsudski marsall nagy híve volt Lengyelország és Magyarország szoros együttműködésének, és olyan közös értékeket vallott az akkori magyar politikusokkal, mint az önálló, erős és független állam.
„A történelemben betöltött szerepe, érdemei tették lehetővé, hogy már életében legendává, szimbólummá vált” – fogalmazott a Második Lengyel Köztársaság első államfőjéről Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete. Emlékeztetett rá, hogy Piłsudski a lengyel állam legmagasabb funkcióit látta el, így a legnehezebb, nemegyszer ellentmondásos politikai döntéseket kellett meghoznia, a legfőbb célja azonban mindvégig a köztársaság szolgálata volt.
Pokorni Zoltán polgármester elmondta, hogy a Hegyvidék ezer szállal kötődik a lengyelek múltjához, hagyományaihoz. Példaként hozta fel a Jagelló lengyel királyi dinasztiáról elnevezett utat, valamint a mai Stromfeld Aurél utat, ami 1936-tól 1947-ig Piłsudski nevét viselte. A lengyel függetlenség atyjára az utcanévadáskor felavatott – 1947 után megsemmisített, majd 1993-ban újra felállított – dombormű is emlékeztet az Apor Vilmos téren, ahol a lengyelek minden évben ünnepséget tartanak. A forgalmas út melletti szűk járda azonban nem alkalmas arra, hogy nagyobb létszámú megemlékezéseket szervezzenek.
„Méltatlan volt a járdaszegélyen ácsorgó ünneplők számára a környezet” – indokolta a polgármester, miért döntöttek úgy, hogy a szejm ajándékát, Piłsudski bronz mellszobrát – amit a Budapest XII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat közvetítésével kapott meg a Hegyvidéki Önkormányzat – a megújított Csörsz parkban állítják fel. November 11-én már itt, az új emlékhelyen ünnepelhetjük a lengyel függetlenség napját, a Második Lengyel Köztársaság kikiáltásának századik évfordulóját.
Piłsudski emlékművét közösen leplezte le és koszorúzta meg Pokorni Zoltán, Kövér László, Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, Miniszterelnökséget vezető miniszter, Marek Kuchciński és Jerzy Snopek. A mellszobor Michał Wiśnios lengyel szobrászművész alkotása.

sz.