„Tartsd jól a bestiát!”

Jól tudták a nagy német újság szerkesztői, mit csinálnak, amikor pályázatot hirdettek a következő kérdéssel: „Mi által lehet a férjet leginkább boldogítani, legjobban a házhoz kötni?” A kétszáz beérkezett válasz közül az első díjat a „Tartsd jól a bestiát!” kapta.
Ez így kissé brutálisnak tűnik, ám minden nagy igazság kezdetben ijesztő lehet. Persze, nem szükséges semmiféle különleges csemege, medvetalp, vízilónyelv, struccvelő, hódfarok, sült fecskefészek az „úr” asztalára, csak néhány valóban ízletes, tápláló étel. Ha már ennünk kell, miért ne együnk jót? A jó étel ötletes, szellemes, nagy tettekre tesz képessé. Igaz a mondás, mely szerint a jóllakott embernek jobb kedve, jobb szíve van, mint az éhesnek, mert a jó koszt jó embereket nevel, a rossz koszt gyilkosokat szaporít.
Én ennek jegyében igyekszem megfelelni az elvárásoknak, ma például a férjem kedvencét, almás pitét sütöttem, de nem akárhogyan! Öreg háziasszony tanácsára ezúttal az almát nem reszeltem meg, hanem cikkekre vágva fektettem a tésztára. Így gyorsabban készültem el, és a tészta is mutatósabb lett. A kidudorodó almaszeletektől a tészta teteje szép bordázottá vált, és az alja sem ázott el úgy, mintha a gyümölcsöt megreszeltem volna.
Ha már a gyümölcsöknél tartunk, itt van az ananász! Mindig bajba kerülök, vegyem, vagy ne, mikor jó, mikor nem. Amolyan igazi zsákbamacska. Utánanéztem hát, mitévő legyek. Nos: az ananász akkor érett, ha a bóbitájából könnyűszerrel kihúzhatunk egy levelet. Ha erre nincs mód, nézzük meg a színét, ha túl érett, akkor barna, könnyen benyomható. Az ilyet nem érdemes megvenni.
Kevesen tudják, hogy nagyon finom, ha pongyolában, azaz palacsintatésztába mártva sütjük ki, és a mártásos húsoknak is különleges zamatot kölcsönöz néhány szelet belőle. Lisztbe, felvert tojásba meg kókuszreszelékbe forgatva is kisüthetjük, ilyen állapotában szójamártással, gyömbérrel ízesített pecsenyéhez illik leginkább. Még egy jó tanács: a felvágott ananász vágási felülete nem barnul meg, ha ezzel lefelé fordítva cukorral meghintett tányérra fektetjük, és így tároljuk a hűtőszekrényben.
Ha teljes kókuszdiót akarunk venni, rázogassuk meg a diót, és csak akkor vigyük el, ha kotyogó hangot ad. Először a vizet szabadítjuk ki belőle. A kókuszdió tetején három sötét pont látszik. A három közül az egyik éles késsel átszúrható, a másikba pedig szöget kell verni, hogy kilyukadjon (ez az úgynevezett levegőlyuk). Ezt követően egyszerűen kiöntjük a kókuszvizet az első lyukon.
Ezután óvatosan ütögessük körbe a kókuszdiót egy kalapáccsal, amitől a húsa belülről leválik a héjáról. Végül tegyük egy erősebb nejlonzacskóba, és ejtsük le néhányszor, előbb-utóbb kettétörik. A belsejét éles késsel kivághatjuk, feldarabolhatjuk, megreszelhetjük. Még egy trükk: ha a kókuszdiót sütőben körülbelül 10 percig melegítjük, a héja kissé megreped, így a gyümölcs könnyebben feltörhető.
Fontos tudni, hogy az élesztő egy-két hónapig is friss marad, ha szorosan alufóliába csomagoljuk, és mélyhűtőbe tesszük. A piskótatekercs készítésének is vannak fortélyai. A nyers piskótatésztát sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, erős lángon 8-10 perc alatt szép világosra sütjük, aztán forrón kiborítjuk egy porcukorral megszórt konyharuhára vagy dupla réteg sütőpapírra. A tésztát feltekerjük, miközben a konyharuhát vagy a papírt azonnal lehúzzuk róla.
Ha a piskótát lekvárral töltjük, még melegen megkenhetjük vele, ha krémmel, tejszínnel vagy pudinggal ízesítjük, hagyjuk a konyharuhában kihűlni, csak utána tölthetjük meg. A kész piskótát a hűtőszekrényben tárolhatjuk. Még finomabb, ha víz helyett szűrt narancslével készítjük.
A torta tárolása általában nem egyszerű. A felszeletelt habos vagy krémes édesség friss marad, ha szeletenként gondosan fóliába csomagoljuk, úgy tesszük a mélyhűtőbe. A torta szépen szeletelhető forró vízbe mártott késsel. A lágyabb krémmel bevont tortát megvédhetjük a kiszáradástól, és a hűtőben nem veszi át más élelmiszerek szagát sem, ha fogpiszkálókat szúrunk bele, s beborítjuk alufóliával. Így a krém nem tapad a védőburokhoz, mégis majdnem teljesen légmentesen lezártuk.
Nézzünk még néhányat olvasóink által küldött praktikákból! Csodálatosan ropogósra süthetjük a csirkét, ha a sütés utolsó tizenöt percében a saját levén kívül még egy deci sörben elkevert kiskanálnyi mézzel is meglocsoljuk. A töltésre szánt baromfi hasüregét mindig töröljük szárazra, különben a töltelék elázik. A pulykamellet és az öregebb tyúkmellet kisütés előtt tűzdeljük meg szalonnacsíkokkal, így nem száradnak ki.
Végül: aludttej készítésekor tegyünk egy kanál tejfölt a tejbe, mert úgy gyorsabban megalszik, és különlegesen finom lesz!

(Kövesdy)