Tropusi_szobatarsaink1

Trópusi szobatársaink

Szobanövényeink jelentős része trópusi származású. Ezek a fajok remekül érzik magukat a forró nyári napokon, bár ez csak ritkán látszik rajtuk. Ha például kitesszük a napra őket, megbarnulnak a leveleik. Gondolatainkban valahogy olyannyira a cseréphez kötődnek, hogy talán fel sem ismernénk őket, ha őshazájukban találkoznánk velük. Tegyünk egy szobanövénynéző kirándulást Afrikában!

 

Nagylevelű kúszóbajnok

A könnyezőpálma egyike nagyméretű szobanövényeinknek. Igazából egyáltalán nem pálma, de valahogy a ragadványneve olyan erővel tapadt hozzá, hogy a monsztera és a filodendron nevet is szinte kiszorította. Persze, mindhárom név találó a maga nemében: a levelei végén gyakran csillognak a bőséges öntözés „könnyei”, vadon „szörnyű” (monszter) méretűvé fejlődhet, és a filodendron, azaz fakedvelő is igaz, hiszen kúszónövényként fatörzseket használ kapaszkodóul.
Ha nem is ennyire, de a szobában is tekintélyes leveleket nevel, ha kellően nagy cserépben él, és eléggé tágas térben neveljük. Mivel eredendően árnyékkedvelő, nem zavarja őt a szoba félhomálya.
Mexikóból származik, a termését is ették. Talán ezért terjedt el könnyen a trópusokon, ahol ma már mindenütt előfordul. Ahol jól érzi magát, ott méteres levelei erősen szabdaltak, lyukakkal gazdagon tarkítottak. A kúszásban pedig nem jelent akadályt egy 10 méteres, sima és oszlopszerű pálmatörzs sem.
Ilyen itthon nem lesz, de a növény csillogó levelei ugyanúgy sugározzák a trópusi rokonok magasztos tekintélyét. Tán éppen erre a hatásra játszik rá ma a divatszakma, amikor egyre több helyen alkalmazza a félreismerhetetlen leveleket díszítőelemként.

 

Névtelen futóka

Van az a szobanövény, amelyik bár szinte minden lakásban ott él, még sincs neve. Jobb híján szobai futókaként emlegetik, mert egyrészt szobai, másrészt futóka. Sok méterre nyúló hajtásain unalmas rendben ülnek a szív alakú, világoszöld levelek.
Többek szerint nem különösebben izgalmas növény, viszont van egy jó tulajdonsága: ahová egyszer betette a gyökerét, oda tartósan beköltözik, pusztán azért, mert nem könnyen pusztul el. Jól bírja a lakás száraz levegőjét, a port, az elhanyagolást, az átültetés hiányát, és ha valami végzetesnek tűnő baj érte, akkor is újra kihajt.
Szinte hihetetlen, hogy a nálunk 10 centiméteres leveleket nevelő növény a trópusokon mekkorára fejlődik. Ott a bő félméteres levelek ujjnyi vastag szárakon nőnek, és a futó hajtásokon akár még hintázni is lehet. Nem is gondolnánk, hogy ugyanarról a növényről van szó, ha nem lenne máskülönben tökéletesen hasonló a két messzire szakadt testvér.

 

Diffenbachia és szanzavéra

Ezzel a két szintén nagyon gyakori szobanövénnyel könnyebb a dolgunk, mert az eddig ismertetett fajokkal ellentétben pontosan ugyanolyanok a trópusi őshazában is, mint itthon. Leveleik, termetük, színezetük alapján mintha csak tegnap ültették volna ki őket a cserépből a vadonba. Talán csak annyi a különbség, hogy amíg itthon a szobanövényeket széltől is óvó kertészkezek ápolják és tápoldattal locsolgatják, addig a vad trópusi példányok kerítések mentén, kertek végében vagy kusza gyomtársulásokban élnek – láthatólag kifogástalan egészségnek örvendve.
A magyarul kissé elmarasztalóan anyósnyelvnek keresztelt szanzavérával akár az afrikai szafarikon is összetalálkozhatunk, bivalyok és elefántok után kutatva. Ezek a melegkedvelő növények ugyanis az akáciák alatti bozótosokból származnak.

 

Kutyatej, más léptékben

Ha már a szavannákon járunk, érdemes említést tenni a kutyatejről. Nem, nem a kerti gyermekláncfűre gondolunk, hanem az euforbiára, amely pozsgás, zöld törzsével és töviseivel inkább hasonlít kaktuszra.
Cserépben is elérheti a méteres magasságot, de a vadonban igazi fává nő, és szabályos elágazásaival egy túlburjánzott, rokokó gyertyatartóra emlékeztető alakjával bőségesen elég nagy ahhoz, hogy elefántok pihenjenek az árnyékában. Innen nézve valahogy lealacsonyító a hegyvidéki réteken a lágy szellőben ringatózó rokonokra oly találó kutyatej név.

Szorgos budapesti szobakertészekként a fenti sorok szolgáljanak bátorításul és megerősítésképpen. A hétköznapjaink néma társaiként velünk élő szobanövények legalább boldogan élvezik az afrikai légtömegek betörését és a nyár számunkra már-már elviselhetetlen hőhullámait.Tropusi_szobatarsaink2

(Barta)