Vandorlo_nevezetessegek1

„Vándorló” nevezetességek

A XII. kerületben két nevezetes épület is található, amely a története során legalább egyszer „helyet változtatott”. Az egyik a Széchenyi-kilátó, a másik az egykori Jánoshegyi vendéglő.
A Széchenyi-hegy már a kiegyezés korában kedvelt kirándulóhely volt, nevét 1860-ban, gróf Széchenyi István halálának évében kapta. A kilátó épülete 1895-ben készült el Ybl Miklós tervei alapján, azonban eredetileg a mai Hősök terén, a Millenniumi Emlékmű helyén állt.
Az akkor még Gloriette néven ismert építményt, amely egy artézi kút felett magasodott, a tér kialakításakor lebontásra ítélték. Megmentése érdekében a Svábhegyi Egyesület 1897-ben kezdeményezte az átszállítását a Széchenyi-hegyre, ahol 1898-ban fel is állították.
A Rege út torkolatánál lévő, nyolcszög alaprajzú építményre kétoldalt széles, kőkorláttal szegélyezett lépcsősor vezet fel. A korlátok tövében egy-egy henger alakú kőpillér áll, rajta Budapest címere, felette oroszlánfej. Az építmény közelében található Széchenyi-mellszobor eredeti változatát a legnagyobb magyar születésének 100. évfordulóján, 1891-ben állították fel. A szobor igencsak hányatott sorsú, kétszer is ellopták, legutóbb 1997-ben. A ma látható alkotást 2003-ban avatták fel.Vandorlo_nevezetessegek2Az id. Erber János erdész által 1883-ban alapított Jánoshegyi vendéglő három helyen is működött. A régi, eredetileg fából készült ház az országos millenniumi kiállítás pompás erdész- és vadászpavilonja volt. A tárlat bezárását követően, azért, hogy a gyönyörű épület ne legyen az enyészeté, a János-hegyi platón (a mai Libegő felső állomásának helyén) építették fel újra. A vendéglő remek ételeivel, hamisítatlan budai hangulatával, egyedülálló panorámájával igen népszerűvé vált a kirándulók körében.
A királyi család számos tagjához hasonlóan IV. Károly, az utolsó magyar király és hitvese, Zita királyné is járt itt. A vendégkönyv gróf Bethlen István (1874–1946), Wekerle Sándor (1848–1921), Magyarország miniszterelnökei, valamint gróf Apponyi Albert (1846–1933) vallás- és közoktatásügyi miniszter nevét is őrzi. Az évtizedek során 800 fősre bővített helyen naponta több ezer kiránduló és síelő fordult meg.
Az épület a második világháború idején elpusztult, helyén ma a Libegő végállomása van. A vendéglő a helyreállításokat követően az Erzsébet-kilátó épületébe költözött. Híres vendéglősei az Erber család tagjai, Kozár Mihály és a neves vendéglátós dinasztia sarja, ifj. Balázs Antal voltak. A Balázs-féle hely specialitásaként tartották számon a pörköltet, a libamájat és a vöröspecsenyét.
A kilátó földszintjén üzemelő éttermet 1950-ben államosították. Némileg fényét vesztve, de a személyzetet és az akkori árakat megtartva az állami vendéglátóipar keretén belül működött tovább.

Balázs Attila