A_boldogito_es_sokoldalu_cekla

A boldogító és sokoldalú cékla

Szürke, barátságtalan tél végi napokon nincs jobb kedvcsináló a céklánál. Hihetetlenül gazdag folsavtartalma serkenti a hormonok, a többi között a jó közérzetért felelős dopamin és noradrenalin termelését. A neurobiológusok szerint e nélkül nincs boldogságérzés, eufória. A vörös szín stimulálja az idegrendszert, javítja a keringést, biztonságérzetet ad, maga az élet színe.
A céklának fiatalító képességet is tulajdonítanak, mert a folsav- mellett jelentős a szilíciumtartalma, ami semmi máshoz nem hasonlíthatóan serkenti sejtjeink életerejét, erősíti a kötőszöveteket, a csontot, a véredények falát. Káliumban is gazdag, de A-, B-, C-, B9-vitamin-tartalma is kiemelkedő, aminek köszönhetően fontos antioxidáns-forrás.
Kutatások szerint a rákos sejtek szaporodását is gátolja, és a daganatos betegségek kezelésében, megelőzésében is fontos a szerepe. Még a demenciát, köznapi nevén az elbutulást is gyógyíthatja, a benne található nitrogén-monoxid ugyanis javítja a vér áramlását, ezáltal pedig segíti az agy működését. Igaz, akkor fejti ki legjobban a hatását, ha nyersen kipréselt levét fogyasztjuk.
A cékla rostokban gazdag, viszont alacsony a kalória- és szénhidráttartalma, ezért fogyókúrázóknak, diétázóknak kiváló. Egy nagyjából 85 grammos főtt gumó 35 kalóriát tartalmaz, nincs benne se koleszterin, se zsír.
Sokoldalú zöldség, ugyanis ehető nyersen, sütve, párolva, savanyítva, hajszálvékonyra vágva pedig levesek, előételek, szendvicsek ízesítője, díszítője lehet, könnyen tartósítható is. Ráadásul olcsó és mindenütt beszerezhető. Ne főzzük, süssük túl, mert ez a hőérzékeny folsav és a vitaminok bomlásához vezet, ezért amibe lehet, nyersen is reszeljünk egy keveset. Tény, hogy a tisztítása kicsit nehézkes, ezért a nagy, gömbölyű céklafejek helyett inkább vegyünk hosszúkás fajtát, ami hamarabb megpuhul, könnyebben kezelhető.
Mára már találkozni a zöldségeseknél sárga színű céklával is, ennek íze édeskésebb és lágyabb, s kiemelkedő a karotintartalma, ám hiányzik belőle a „csodatévő” vörös szín, amiért a céklát szeretjük. Ha éppen valami különlegességgel szeretnénk meglepni a vendégeket, akkor mindkettőt el lehet készíteni, és együtt tálalni, de egy kitűnő, mutatós téli fogást varázsolhatunk az alufóliában sült, tormás tejszínhabbal koronázott céklából is.

 

Héjában sült cékla tormás tejszínhabbal

Négy közepes céklát folyó víz alatt erős kefével alaposan megsikálunk, leszárogatjuk, és egyenként alufóliába csomagoljuk. Tepsire rakjuk, és közepesnél nagyobb lánggal (200 °C, légkeveréses sütőben 185 °C) megsütjük. Akkor jó, ha a bőre megráncosodott, és kissé megpirult, a belseje pedig megpuhult.
Amíg a cékla sül, elkészítjük a tormás tejszínhabot: 1,5 deci jól lehűtött tejszínt kemény habbá verünk. Két evőkanálnyi ecetes torma levét kanállal kissé kinyomkodjuk, és a tormareszeléket a habba forgatjuk. Gondolatnyi sóval, csipet porcukorral utánaízesítjük.
Egy evőkanálnyi koriandermagot serpenyőben annyira pirítunk meg, hogy a szemek kissé kipattogjanak. A céklát kibontjuk az alufóliából, és keresztben bevágjuk, de csak úgy, hogy felül szétnyíljon, alul pedig a héja még „megfogja”. Még melegen tányérra rakjuk, a közepébe halmozzuk a tormás habot, megszórjuk kaporral és pirított koriandermaggal. Ez utóbbi el is hagyható, vagy köménymaggal helyettesíthető, de óvatosan bánjunk vele, nehogy elnyomja a cékla és a tormás tejszín lágy ízharmóniáját!

P. J.