Tiszta_szivvel_sodro_lendulettel

Tiszta szívvel, sodró lendülettel

A Cziffra György Fesztivál mára a hazai zenei élet egyik legkiemelkedőbb rendezvénysorozatává nőtte ki magát. Ebben az évben már négy helyszínen élvezhettük a megszokott magas színvonalú előadásokat: az „anyaszínház”, a MOM Kulturális Központ, valamint a Zeneakadémia és a Müpa mellett az idén először az Óbudai Társaskör is otthont adott egy programnak. A fellépők közt üdvözölhettük José Curát, Miklósa Erikát, Rúzsa Magdolnát, Lajkó Félixet és természetesen a fesztivál alapító művészeti vezetőjét, Balázs Jánost is.

A 2019-es Cziffra György Fesztivál voltaképpen már tavaly elkezdődött. A MOM Kulturális Központban megtartott szeptemberi sajtótájékoztatót egy másik is követte az időközben a Molnár-C. Pál Műterem-múzeumban megnyitott – Cziffra György élettörténetét bemutató – kiállításon. Számos fotó és eredeti dokumentum segítségével kaphattunk képet arról, ki is a névadója az immár negyedik éve megrendezett eseménynek. Érdekes menetrendje volt az idei programsorozatnak: egy nappal a nyitókoncert előtt vette kezdetét, és egy nappal a záró hangverseny után ért véget.
A fesztiválhoz új helyszínként csatlakozó Óbudai Társaskörben a „nulladik napon” előbb a Cziffra György életéről szóló A virtuóz című filmet tekinthettük meg, utána a Bartók Rádió műsorvezetője, Becze Szilvia beszélgetett Mocsári Károly és Oravecz György zongoraművészekkel. A két Cziffra-tanítvány a mesterrel kapcsolatos élményeit osztotta meg a közönséggel, majd Mocsári Chopin-mazurkákat és Bartók 15 magyar parasztdal ciklusából játszott (különösen az Allegro Barbaro aratott nagy sikert), Oravecz fergeteges előadásában pedig Liszt-rapszódiákat és Chopin cisz-moll polonézét hallhattuk.Tiszta_szivvel_sodro_lendulettel2A nyitókoncertnek a MOMkult színházterme adott otthont. Balázs János Liszt-díjas zongoraművész, a fesztivál művészeti vezetője rövid bevezetőjében büszkén mondta el, hogy a Cziffra fesztivál minden évben egyre bővül, és mára hazánk egyik legismertebb, legnépszerűbb klasszikus zenei rendezvénysorozata lett.
Bősze Ádám műsorvezető elsőként Isabelle Oehmichen zongoraművésznőt, a franciaországi Cziffra Alapítvány művészeti vezetőjét konferálta be, aki maga is a mester tanítványa volt. A mosolygós, fiatal hölgy repertoárjában Schubert Gesz-dúr impromptuje, Liszttől A Villa d’Este szökőkútjai, Mozart Fisz-dúr noktürnje és a 20. századi lengyel komponista, Milosz Magin Triptyque Polonais című háromtételes műve szerepelt. (Magin Chopin mellett nyugszik a párizsi Père-Lachaise temetőben.) Ezt követte Mozart D-dúr fuvolanégyese a kiváló olasz művész, Massimo Mercelli és a Kállai Vonósnégyes három tagja előadásában. A szünet után Kossuth-díjas zongoraművészünk, Bogányi Gergely adta elő Schumann Esz-dúr zongoraötösét a Kállai Vonósnégyes kíséretével.Tiszta_szivvel_sodro_lendulettel3A következő esti program még azokat is vonzotta, akik nem kifejezetten rajongói a klasszikus zenének. A már hagyományosnak mondható kerekasztal-beszélgetés témája ezúttal a katarzis volt, résztvevői pedig: dr. Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, agykutató, Nagy-Kálózy Eszter Kossuth-díjas színművész és Lackfi János József Attila-díjas költő.Tiszta_szivvel_sodro_lendulettel5A terembe lépőt a színpadon az öt éve elhunyt Vukán György zongoraművész nagyméretű fotója és egy tőle származó idézet fogadta. Az agykutató mindenki számára érthető módon a tudomány álláspontjából vizsgálta a katarzis kérdését, míg a színésznő és a költő a művészetre vonatkoztatva mondta el véleményét. Lackfi János két humoros írását is előadta.
Ez a program sem múlhatott el zene nélkül. A cimbalom eddig nem kapott helyet a Cziffra György Fesztiválon, holott a névadó édesapja épp ezzel a hangszerrel aratott fényes sikereket Franciaországban még az első világháború előtt. Balogh Kálmán és Lukács Miklós, akik virtuóz játékukkal nemcsak itthon, hanem számos országban elkápráztatták már a nagyérdeműt és a szakmát, most is megmutatták, miért is a „legmagyarabb” instrumentum a cimbalom.
A beszélgetések között meghallgattuk Vukán György híressé vált Last Message című kompozíciójának vokális változatát, amelynek szövegét Lackfi János írta, valamint szem- és fültanúi lehettünk egy ősbemutatónak is: dr. Bihari Adél orvosnő, a Belcanto operatársulat tagja énekelt Balázs János és dr. Freund Tamás kíséretével. Ugyancsak váratlan meglepetést jelentett Nagy-Kálózy Eszter és Balázs János előadásában a híres Karády-sláger, az Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én… felhangzása. A kétórás program végén alighanem mindenki katartikus élményekkel távozott.
Minden korábbi hangversenyt felülmúló érdeklődés előzte meg a MOMkult színháztermében azt a szintúgy hagyományos rendezvényt, amit az improvizációnak szenteltek a szervezők. A rögtönzés nem állt távol az olyan zseniktől sem, mint Bach, vagy Liszt Ferenc, és persze Cziffra György is mestere volt ennek. Tavaly Szakcsi Lakatos Béla, Presser Gábor és Balázs János mutatták be az improvizáció mibenlétét, az idén pedig Rúzsa Magdolna és Balázs János vállalkoztak erre.
Rúzsa Magdihoz mindig is közel álltak a népdalok, így a koncert emelkedett hangulatát a Bartók Béla gyűjtéséből jól ismert Elindultam szép hazámbúl című népdal alapozta meg. Erre rímelt az Isten veled, Budapest, te édes, Ránki György szerzeménye, amelynek szövegét Vass István költő írta. A dalok Cziffra kényszerű emigrációját is jelképezték, majd a francia miliőt két Édith Piaf-sláger, a Padam, padam és a La vie en rose képviselte. Mint Rúzsa Magdi elmondta, Cziffrát és Piafot az a tény is összekötötte, hogy mindketten ismerték a cirkusz világát, és pályájuk elején szerepeltek is cirkuszi muzsikusként.
A dalok között Balázs János Cziffra élettörténetéről mesélt. Rúzsa Magdolna azzal vezette fel három kedvenc dalát, hogy azokat a mester tiszteletére énekli el. Előbb Presser Gábor Nekem nem szabad és Sáfár József Ha valakit elfúj a szél című szerzeményei hangoztak el, majd újabb gyönyörű népdalfeldolgozások következtek, köztük a Csillagok, csillagok Bartók gyűjtéséből. Ezután Cziffra György, az éjszaka világának is legendás előadóművésze emlékére hallgattuk meg G. Dénes György Ez minden idők legnagyobb szerelme volt és Polgár Tibor Gyűlölöm a vadvirágos rétet című veretes slágereit. Kodály Esti dalával fejeződött (volna) be a dalest, de a lelkes hallgatók még két ráadásszámot követeltek ki vastapsukkal. Ekkor derült ki, hogy Presser Gábor Egyszer című dala a harmadik, amelyet a művésznő Cziffrának ajánlott. Végül egy újabb népdal fejezte be a páratlan koncertet.
Az idén három hangversenynek adott helyet a Zeneakadémia Nagyterme. Elsőként olyan művészek álltak ki zenei szentélyünk színpadára, akik eddig még nem szerepeltek együtt: világhírű koloratúrszoprán énekesnőnk, Miklósa Erika, a hegedűvirtuóz fenegyerek, Lajkó Félix és Balázs János. Miklósa Erikának a „könnyű műfaj” irányában tett lépéseiről már sokszor meggyőződhettünk, a tavalyi fesztiválon, a ZongOpera névre keresztelt műsorban Balázs János zongorakíséretével bűvölte el a nézőket. Most előbb Verdi Traviatájából, Strauss Denevérjéből és Bernstein Candide című operájából énekelt el egy-egy áriát.
Balázs János improvizatív szólózongora-előadása ezúttal is megdobogtatta a Cziffra-rajongók szívét, hiszen kreativitása a mester játékát idézte. A Valse tristezzával és a Terefere polkával varázsolta el a hallgatóságot. Ezután Miklósa Erika Édith Piaf Himnusz a szerelemhez című világsikerét adta elő Lajkó Félix kíséretével. S ha már első alkalommal állt egy színpadon a három művész, akkor olyan produkcióit is hallhattunk, amiben mindhárman szerepet kaptak: Gardelli híres tangója az Egy asszony illata című filmből, az A csitári hegyek alatt című magyar népdal és Lehár Ferenc Cigányszerelem című nagyoperettjének egyik részlete koronázta meg a programot.
A következő esti műsor ugyancsak visszatérő része a fesztiválnak, s rendhagyó kulisszát igényel. Ismeretes, hogy Cziffra György részben önként, olykor pedig kényszerből megmártózott az „éjszaka világában”, hihetetlen népszerűségre tett szert a mondén Budapest bárjaiban, kávéházaiban is. Ennek állított emléket a Bárest, amire a MOMkult színházterme éjszaki szórakozóhellyé alakult át, kerek asztalok mellett mulathatott a nagyérdemű, s hallgathatta a muzsikát. A színpadon pedig a jazz, a kávéházi és a cigányzene legjobbjai szórakoztatták a jelenlévőket: a Hot Jazz Band, Káel Norbert zongoraművész és Sárközi Lajos cigányzenekara képviselte a három stílusirányzatot.
A Bényei Tamás vezette Hot Jazz Band a hazai jazzvilág egyik vezető együttese. A legmagasabb színvonalon képes felidézni a „boldog békeidők” hangulatát és azóta is népszerű slágereit. Természetesen azokat a mindenki által ismert dallamokat játszották, amik annyira jellemzők voltak a két háború közti évekre. Eisemann Mihály, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs olyan melódiái csendültek fel, mint az Egy kis édes félhomályban, az Odavagyok magáért vagy a Májusi éjszakán. Különleges ízt adott, hogy a Summertime és az Alexander’s Ragtime Band című amerikai sztenderdek előadásába beszálltak a fesztiválon korábban már szereplő „profi amatőrök”, dr. Bihari Adél és dr. Freund Tamás is.
Káel Norbert a crossover rajongója, bátran „jazzesíti” a klasszikusokat. Kitűnő lemezén Bachot, Beethovent és Bartókot játszik, itt viszont Liszt- és Chopin-művekkel kápráztatta el a közönséget – mint tette azt egykor a fesztivál névadója is.
Sárközi Lajos azon sajnálatosan kevés zenekarok egyikét vezeti, amelyek hivatásszerűen gyakorolják az autentikus cigányzenét. Nem véletlen, hogy ebben az évben első ízben mesterkurzust rendeztek a – bátran hungarikumnak nevezhető – cigányzene művelői számára, amelyet természetesen Sárközi Lajos tartott. A Báresten a fergeteges csárdásokkal éppúgy hatalmas sikert aratott, mint a Hot Jazz Banddel közösen előadott Meseautó, vagy a Hamvadó cigarettavég című slágerekkel. Mint a korábbi években, most is voltak vállalkozó szellemű párok, akik a lehetőséget kihasználva még táncra is perdültek.
Ahogy Cziffra György sohasem feledkezett meg a jövő generációjának támogatásáról, úgy utódai, a fesztivál rendezői is minden évben hangszerbemutató koncerten igyekeznek felkelteni a gyerekek érdeklődését a zene iránt. A programra zsúfolásig megtelt a MOMkult kupolaterme. Három hangszert ismerhettek meg a legifjabbak: a zongorát – a Virtuózok kategóriagyőztese, Balázs-Piri Soma segítségével –, a klarinétot – Kokics Dorina Fanni kalauzolásával –, valamint a hegedűt, amelynek rejtelmeibe Naim Tichiti avatta be a jövő lehetséges muzsikusait. Utóbbi kettő a Cziffra Fesztivál Ifjú Tehetség-díjasa.
A Zeneakadémia Nagytermében rendezett második koncerten először játszott együtt Várdai István Liszt-díjas csellóművész és Balázs János. Kodály Szonatínáját ketten, Csellószonátáját kíséret nélkül Várdai István adta elő. A második részben Chopin egyik legutolsó műve, a csellóra és zongorára írott szonátája hangzott el bravúros tolmácsolásban. Szebbnél szebb dallamok, szenvedélyes előadásmód jellemezték a nagyszerű koncertet. A szűnni nem akaró vastaps hatására még egy virtuóz szerzeményt játszott el Várdai István és Balázs János. Ahogy Várdai felkonferálta, „a cselló Chopinje”, Popper Dávid Tündértánc című bravúros darabját választották búcsúzóul.Tiszta_szivvel_sodro_lendulettel4A fesztiválhét utolsó napján José Cura operaénekes és Balázs János gálakoncertjének is a Zeneakadémia adott helyet. A világhírű tenor gyakori vendég nálunk, az idén a Margitszigeten Puccini Turandotjának Kalef szerepében láthatjuk majd ismét. Ezúttal rendhagyó műsorral érkezett, szülőhazája, Argentína csodás latin dalkincséből válogatott. Balázs János zongorán kísérte őt.Tiszta_szivvel_sodro_lendulettel1A gála keretében adták át a fesztivál rangos díjait. A 32 év alatti hangszeres muzsikusok Tehetség-díját és az ezzel járó egymillió forintot, valamint emlékplakettet Szabó Marcell zongoraművész és Pusker Júlia hegedűművész (mindketten Junior Prima díjasok) vehették át. A 18 év alattiak Ifjú Tehetség-díjazottjai: Báró Lili és Sas Veronika hegedűsök, Agárdi Balázs csellós. A fesztivál Életműdíját Becht Erika zenepedagógus, zongoratanárnő és Jandó Jenő Kossuth-díjas zongoraművész kapta.
A koncertek házigazdája, műsorvezetője mindvégig Bősze Ádám volt. A szellemes műsorvezető egyben kitűnő beszélgetőpartnernek és moderátornak bizonyult a Katarzis című programban.
A fesztivál számos kapcsolódó rendezvénye közül kiemelkedett a már említett kiállítás Cziffra György életéről és pályájáról a Molnár-C. Pál Műterem-múzeumban. A MOMkult Reich Károly Lépcsőház Galériájában bemutatott másik tárlat akár a koncertek szünetében is könnyen megtekinthető volt. A gödöllői Bada Márta cigány festőművész nagy ívű sorozata tizennégy alkotásból áll, a Jelenések könyvének egy-egy epizódja elevenedik meg a művész fantáziája alapján.
Egy ilyen fesztiválnak ugyancsak tartozéka számos más kapcsolódó esemény. A hagyományos zongora-mesterkurzusok rekordszámú résztvevői hat országból érkeztek, volt rajzpályázat, és mint említettük, első alkalommal cigányzenészek mesterkurzusa is. Ám ami a legfontosabb: egy héten át több mint nyolcezer ember élvezte a zenét négy helyszínen, a MOMkult-ban, a Zeneakadémián, a Müpában (Balázs János lapzártánkkor tartott Hommage à Cziffra című zongoraestjén) és az Óbudai Társaskörben.
Biztosak vagyunk abban, hogy a jövő évi rendezvény is hasonlóan nagyszabású lesz, nem is beszélve a 2021-es fesztiválról, amely Cziffra György 100. születésnapját hivatott méltóképpen megünnepelni.

Márton Attila