Ketszeres_labtenisz_vilagbajnok

Kétszeres lábtenisz-világbajnok a Tamásiból

Történelmet írt a Tamási Áron gimnáziumba járó Fodor Ádámot is a soraiban tudó magyar junior-lábteniszcsapat, a Szentesen megrendezett világbajnokságon ugyanis először léphetett fel a dobogó legmagasabb fokára. Méghozzá mindjárt kétszer, hiszen a páros mellett a hármas felállás sem talált legyőzőre. Fodor Ádámmal beszélgettünk.

– A lábtenisz igazi közép-európai játék. Mondana néhány szót a kezdeteiről?

– A cseh Slavia Praha játékosai 1922-ben kitaláltak egy játékot, amit „futball a kötél felett” néven emlegettek, jelenleg nohejbal a hivatalos megnevezés náluk. Eredetileg egy vízszintesen felfüggesztett kötél felett játszottak, ennek szerepét később átvette a háló.

– Hol helyezkednek el a nemzetközi ranglistán a magyarok?

– Büszkén mondhatom, hogy a világ élmezőnyében! A férfi felnőttválogatott az első hivatalos lábtenisz-világbajnokságon egyéniben győzni tudott, azóta is több érmet szerzett a nemzeti csapat. A nők mezőnyében is van Európa- és világbajnokunk. A juniorok között sem állunk rosszul, pedig a legfontosabb riválisokkal szemben a fiatalok amatőrök. Mégis, az utóbbi években sikerült többször döntőbe, elődöntőbe jutni. Aztán nemrégiben végre megtört a jég.

– Hogyan zajlik egy meccs, mik a szabályok?

– Egyéni, páros és hármas felállás létezik, az utóbbiban van egy fogadó, egy feladó és egy ütő. A labda csak egyszer pattanhat a saját térfélen. Egyéniben kétszer lehet beleérni, egy pattanás engedélyezett. A páros játéknál három érintés lehetséges, úgy, hogy egymás után ugyanaz a játékos nem érhet labdába. A hármas annyiban tér el a kettestől, hogy egy támadásban mindenki csak egyszer érhet bele.

– Egy fiúnak a foci általában természetes elfoglaltság. Ön miért a lábteniszt választotta?

– Balatonakarattyán van nyaralónk, az ottani strandon talán Magyarország egyik legnagyobb lábteniszklubja működik. Több világbajnok játszott ott, ma is a legjobbak között vannak, tavaly ők nyerték meg a magyar bajnokságot. Az édesapám és a bátyám már tagja volt a klubnak, így számomra is természetes volt, hogy minden nyáron szinte egész nap ott gyakoroltunk, tanultunk a felnőttektől. Két-három évesen alig vártam, hogy a nagyok befejezzék a játékot, és apukámmal én is feljuthassak a pályára. Akkor még kisebb voltam, mint a háló, így nem felette játszottunk, hanem csak keresztben, az egyik térfélen. Sokszor már olyan sötét volt, hogy a labdát is alig láttuk, de ez egyáltalán nem zavart!

– Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen?

– Hatéves korom óta egyesületi szinten focizom, heti három edzésem van a Kelen SC-ben, és hetente két lábteniszedzésen veszek részt. A foci adja az alapokat és az állóképességet. Ugyanakkor a lábteniszben számos sajátos mozdulat és technika van. Gyorsabban kell súlypontot váltani, rövidebb reakcióidő szükséges, a háló feletti érintések miatt a ruganyosság, lazaság is követelmény. Fontos az erőnlét, a versenyeken egy nap alatt hat-hét meccset is le kell játszani. Gyakori, hogy reggel kilenckor kezdünk, a döntőt pedig este hat-hét óra körül játsszuk.

– Mennyi időt vesz el a gyakorlás, az edzés? Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulással?

– A hét minden napján vagy lábtenisz-, vagy fociedzésen vagyok. Van olyan hétvége, hogy szombaton lábteniszversenyen, vasárnap U19-es bajnoki meccsen lépek pályára. Szóval, akad feladat bőven, de nem bánom, szeretem mindkét játékot. A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumban tanulok, nagy szerencsém van, hogy az iskola támogatja a sportolókat.

– Amikor a beszélgetésünk elején említette, hogy megtört a jég, a junior-világbajnokságra gondolt?

– Pontosan! Tavaly november 23–24-én Szentes adott otthont a nagy eseménynek. A román válogatott legyőzhetetlennek tűnt, évek óta egy nemzet sem tudta megszerezni előlük az első helyet ebben a korosztályban. Vaszil Krisztiánnal – ő is a Balatonakarattyai Lábtenisz Klub tagja –, valamint Oláh Mátéval és Kiss Márkkal úgy indultunk neki a versenynek, hogy most meg kell történnie a trónfosztásnak! Valóra vált az álom, hiszen fiúpárosban és -hármasban is legyőztük a döntőben a legfőbb vetélytársat. Az pedig a hab a tortán, hogy az összes számban döntőt játszhattunk, az U21-es vegyes páros és vegyes hármas kategóriában, Pats Enikővel kiegészülve, ezüstérmet szereztünk, Oláh Máté és én egyéniben másodikak lettünk.

– Hogyan alakult az egyéni verseny?

– A döntőig viszonylag simán eljutottam, ahol egy román versenyző várt… Három szettben maradtam alul, de nem bánkódom túlságosan, hiszen életem első világversenyén a két világbajnoki cím mellé egyéniben egy ezüstöt is begyűjtöttem. Sokat segítettek a csapattársaim, a hazai szurkolók, a szüleim és a bátyám, akik a helyszínen drukkoltak. Így utólag is köszönöm Oláh Tamás szövetségi kapitánynak, hogy elindított egyéniben.

– Hogyan tovább, mik az idei célok?

– Az idén Moldáviában rendezik meg az Európa-bajnokságot. Egyéniben szeretnék a dobogó legfelső fokára állni, a többi versenyszámban pedig legalább a legjobb négy közé jutni. A román válogatott biztosan mindent megtesz majd, hogy ez ne sikerüljön, de ettől szép a sport: bármi megtörténhet, és persze annak az ellenkezője is. Mindenesetre nem adjuk alább, aranyérmekért utazunk!

sm.