Kreatív, ihletadó receptötletek minden napra

Horchata

Ha unjuk a tejeskávét és a habos kakaót, itt egy remekbe szabott, egzotikus ital, ami csodálatosan passzol a reggeli croissant mellé, de a délutáni tea helyett is elkészíthető. A mexikóiak kedvelt, fahéjjal fűszerezett rizsitala desszertszámba menő, frissítő finomság.

 

Hozzávalók

250 g rizs

415 ml teljes tej

12 dl forró víz

2 rúd fahéj

őrölt fahéj a díszítéshez

 

Tegyük egy nagy, lezárható edénybe a rizst, dobjuk mellé a fahéjrudakat, és öntsük rá a teljes tejet és az édes sűrített tejet. Utóbbi mértékét felére csökkenthetjük, ha csak mérsékelten édes italra vágyunk. Forraljuk fel a vizet, és öntsük a keverékre. Keverjük addig, amíg a sűrített tej teljesen feloldódik. Ezután hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd fedjük le légmentesen, és egy éjszakára tegyük a hűtőszekrénybe.
Másnap távolítsuk el a fahéjrudakat, és szűrjük le a lét. A rizst tegyük turmixgépbe, és a folyadék egyharmadával turmixoljuk teljesen folyékonnyá, majd egy sűrű szitán keresztül engedjük vissza a tejes keverékbe. Jól lehűtve, őrölt fahéjjal meghintve, jégkockával tálaljuk!

 

Téli vadrizsleves

Ez a lágy, krémes, tejszínes leves tulajdonképpen bármilyen idényzöldséggel elkészíthető. Megfőzhetjük vegetáriánus módra, de adhatunk hozzá csirkét is, úgy még laktatóbb és ízesebb lesz.

 

Hozzávalók

22 dkg vadrizs

1,5 l csirke- vagy zöldségalaplé

1 édesburgonya

2 sárgarépa

2 szár zeller

1 nagy hagyma

12 dkg vargánya

2 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

diónyi vaj

1-2 ek liszt

2 dl tejszín

fél fej kelkáposzta vagy bébispenót

só, bors

vaj, olívaolaj

 

Tisztítsuk meg a répát, hámozzuk le az édesburgonyát, kockázzuk fel, és pirítsuk le a felszeletelt szárzellerrel és a gombával együtt egy kevés olívaolajjal kevert vajon, amin előzőleg megpároltuk az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymagerezdeket. Fűszerezzük meg őket, keverjük hozzájuk a vadrizst, és öntsük fel az alaplével. Főzzük addig, amíg a rizs megpuhul.
Ekkor olvasszunk diónyi vajat egy kis lábasban, keverjük bele a lisztet, és öntsük fel a tejszínnel. Kis láng fölött sűrítsük be, majd hígítsuk addig a rizsleves levével, amíg újra folyékony lesz. Szűrjük bele a levesbe, dobáljuk bele a felcsíkozott kelkáposzta- vagy spenótleveleket, rottyantsunk egyet rajta, és már tálalhatjuk is.

 

Coq au vin

A kakas borban az igazi, legalábbis a franciák így tartják. A coq au vin valóban emlékezetes fogás. Igaz, igényel némi előkészületet, és jó, ha időben (két nappal a tervezett tálalás előtt) hozzákezdünk, de minden fáradozást megér. És eszünkbe ne jusson más hússal helyettesíteni a baromfiudvar császárát!

 

Hozzávalók

1 kakas

1 üveg száraz vörösbor

2 babérlevél

3 ág kakukkfű

25 dkg kolozsvári szalonna

20 dkg gyöngy- vagy mogyoróhagyma

25 dkg apró szemű barna csiperke

50 ml burgundi pálinka

½ liter csirkealaplé

70 dkg sűrített pradicsom

2-3 ek liszt

2-3 ek vaj

 

A kakast feldaraboljuk, lábasba tesszük, mellé helyezzük a fűszereket: a babérlevelet, a kakukkfüvet, a sót, őrölünk rá borsot, majd felöntjük a vörösborral, és lefedve két napra berakjuk a hűtőbe. Ha szépen átjárta a pác, felkockázzuk a kolozsvári szalonnát, egy nagy lábas fenekén lepirítjuk, majd kiszedjük belőle. A zsírja mellé kevés vajat teszünk, megpirítjuk benne a hagymát és a csiperkegombát. Sózzuk, borsozzuk, majd ezeket is kivesszük a lábasból. A zsiradékhoz tehetünk még egy kis vajat, ugyanis ebben pirítjuk meg a húst.
A kakast vegyük ki a pácléből, csöpögtessük le alaposan, majd forgassuk lisztbe. Helyezzük a forró zsiradékba, és süssük pirosra. Öntsünk hozzá fél deci burgundi pálinkát, zubogtatva párologtassuk el az alkoholt, majd tegyük vissza a lábasba a szalonnát és a hagymás gombát, öntsük fel a fűszeres boros páclével, és adjuk hozzá a sűrített paradicsommal elkevert alaplét is.
Két-három órán át fedő alatt főzzük puhára a húst. Amikor könnyedén leválik a csontról, szedjük ki mellőle a fűszernövényeket, és a mártást öntsük át egy tűzálló edénybe, s másfél evőkanálnyi puha vajba kevert 1 evőkanálnyi liszttel sűrítsük be. Szűrjük a húsra, forrósítsuk fel, és már tálalhatjuk is!

 

Gesztenyeszuflé

Valamiért mindig hadilábon álltam a gesztenyével. Az agyoncukrozott mirelit gesztenyemasszát fojtósnak, a friss gesztenye elkészítését túlontúl macerásnak éreztem, ami valahogy végül mindig csalódást okozott. Végül felfedeztem a tisztított, egészben kapható gesztenyét, és egy új világ nyílt meg előttem. Az alábbi receptnél, például, egy ponton már határozottan képtelenségnek tűnt, hogy eljutunk a sütés fázisáig, olyannyira eteti magát ez a krémes, gyönyörű massza…

 

Hozzávalók

15 dkg gesztenye

2 dl tej

9 dkg cukor

4 dkg vaj

2 ek maraschino likőr

1 rúd vanília

5 tojás

 

A gesztenyét megfőzzük, meghámozzuk, a vékony héját is leszedjük, majd felöntjük a tejjel, mellédobjuk a vaníliarudat, és addig főzzük, amíg puha lesz. Robotgépbe tesszük a gesztenyeszemeket, és a tejet fokozatosan hozzáadagolva homogén, krémes péppé daráljuk. Ezután hozzáadjuk a cukrot és az olvasztott vajat.
A tojások sárgáját egyenként belekeverjük, végül meglocsoljuk a maraschinóval. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, és óvatosan beleforgatjuk a gesztenyemasszába. Kivajazzuk a szufléformákat, és majdnem teletöltjük a habos krémmel. Kétszáz fokon addig sütjük őket, amíg szépen kiemelkednek a formából, és aranybarnák lesznek. Amíg sülnek, a csokoládét összeolvasztjuk a tejszínnel, és felöntjük egy kevés meggylikőrrel vagy konyakkal. Ezzel a mártással mennyei lesz a melegen tálalt gesztenyeszuflé!(Kövesdy)